Már megint eltelt egy...

És ez is kollázs-jellegű volt. Az idei leltár:

1 db anglisztika alapszakos bölcsész diploma tokkal-vonóval
1 db hallgatói viszony teológia szakon tokkal-vonóval
1 db prágai látogatás
1 db döntés a NEM szerzetesség mellett
1 db költözés
1 db húsvéti bérmálkozás Bakonybélben
1 db kultúrával egybekötött nagy-nagy kirándulás a Zempléni-hegység bugyraiban
3 db lelkigyakorlat Dobogókőn
1 db pszichodráma csoport befejeződése
1 db kórus (Együttes)
-1 db kórus (Kamarakórus)
-1 db imacsoport
És az ismétlődő járulékok: jó vagy rossz hangulatok, beszélgetések, nevetések, sírások, régi barátságokban lubickolás, új barátságok és szeretetkapcsolatok, mélységek és magasságok, kétségek és bizonyosságok, örömök és fájdalmak, egymásra találások és távolodások, elválások, stb.

Idén sem volt unalmas.

Boldogságban és a Teremtő áldásában tobzódást az újban,
mindenkinek, szeretettel.

Ismét Karácsony

Nekem a Karácsonyról most ez a vers jut az eszembe (na jó, nem csak a Karácsonyról, hanem ez most a kedvencem), ezért ezzel kívánok áldott és békés, boldog Karácsonyt:

Radnóti Miklós

Talán

Talán ha gyermek lennék újra…
Vagy talán bolond lehetnék?

A világ egyre tágasabb.
Már játszanék, lebegnék,
már újra tűz a nap,
már fényben ég a távol.

A rend hálója enged,
Majd újra összezárul.

*

Gyermek lennék, ámde fáj az emlék.
Csalán csíp, apró ujjaimban szálka.
S az eperfán nagyon magas a lomb.

Vagy talán szíves bolond lehetnék
s élhetnék fenn a sárga házban sárga
virágok közt, nyakamban kis kolomp…

S csak nézelődöm. Itt az árok.
Járok, tünődöm, állok, ujra járok.
És egyre hosszabb telekre várok.