Világhír!!! :-)

Hát kérem szépen... Mi is felkerültünk a YouTube-ra. Tessék:


Claudio Monteverdi: Io mi son giovinetta (ez a kedvencem :-))





Kodály: Norvég leányok





Lajtha László: Rondel





(Ott áll mögöttem Lóri :-)) Majd írni is fogok, de most nincs kedvem. Időm az rengeteg lenne... Annyi minden történt-történik mostanában, hogy nem tudom hol kezdjem... Így inkább el sem kezdem.)

Harmincnyolc

Ma én voltam a jófej.
Egész nap.
:-)

Hihetetlen

Ma bementem a sarki boltba Pilóta kekszet (már évek óta azzal riogatnak, hogy bezárják a győri kekszgyárat, hát ahányszor csak eszembe jut, veszek egy Pilóta kekszet, hogy emlékezzek majd az ízére, amikor már nem lesz) meg egy kis csokit venni. A fizetésnél ezt kérdezte az eladó, egy fiatal nő:
- Nasi? Mi baj van? Akarsz róla beszélni?

:-))))))))

Költözöm, de tényleg!

El sem tudom hinni... NÁLAM VAN A KULCS! Vasárnap elköltözöm egy kétszobás lakásba, csak egyedül... VÉGRE!!!!!

Teljesen váratlanul jött ez az ajánlat. Múlt vasárnap Rita (nem vér szerinti) tesó átküldött egy emailt, hogy keresnek valakit egy Németországban élő hölgy lakásába, mert kiköltözött az előző lakó. Itt ültem pont a gép előtt, és ahogy megjelent a levél, felhívtam a hölgyet. Ma elmentem megnézni a kéglit, azonnal megtetszett, vasárnap pedig költözöm... Eljönnek kishúgomék meg Barbus kitakarítani a kérót, én meg már ott is maradok. Ami a leggyönyörűbb a lakásban - és nagyrészt ebbe szerettem bele -, az a cserépkályha.

Másik pozitívum, hogy az utolsó vizsgám messze felülmúlta a várakozásaimat a jegyet illetően... Meg voltam győződve, hogy 3-asnál jobb nem lehet, de az a csúcs, és az is csak akkor, ha jobb lábbal kelt ki a tanárnő az ágyból, épp nincs szívatós kedvében (egyébként abban volt... amíg mi írtuk az írásbelit, felsőbb évesek szigorlatoztak nála is. Szó szerint az összeset meghúzta), és épp nem érzi az irántam való ellenszenvét (nagyon szépen mosolygott rám. Meg is lepődtem. Igaz, a szegény szigorlatozókra is nagyon szépen mosolygott... Kicsit mint amikor a hentes rávillantja a legszebb mosolyát a csirkére, de közben feni a kését... :-)). Erre meg még ennél is jobban sikerült... Elképedtem. Na de hogy ne lehessek azért annyira büszke magamra, ezt írta a csoportnak email-ben:

"Kedves hallgatók,

Sokkal jobb eredményekre számítottam, és csak a félév különleges körülményeire való tekintettel csak most és csak önöknek kivételesen alacsonyra tettem a ponthatárokat. ..."

Hát nem cuki? :-))))))))
Ez viszont azt is jelenti, hogy februárig már nem kell többé Szombathelyre látogatnom, részemről vége a vizsgaidőszaknak. Csinosíthatom újdonsült otthonomat a szabadidőmben tanulás és vonatozás helyett... Jó üzlet!

(Még ezt is írta:

"A következő félévben az Irod.2-t Bődy tanárnő, a haladó 1-et én fogom tanítani.

Üdvözlettel,")

(Azon viszont elgondolkodtam ma, hogy mindig lebecsülöm a képességeimet... Nem vagyok valami magabiztos. Ezt viszont senki nem mondaná meg rólam, ez a fura. Olyan, mintha két ember lakna bennem, és néha elámulok azon, amelyiket kevésbé ismerem.)

Egyébként viszont inkább nem minősítem hogy érzem magam a bőrömben...
Ismét meg kell erőltetnem a szememet, hogy haloványan látszódjon a béka ülepe...

Mókás Meez

Jó a net... lehet virtuális fórumokat tartani pl olyankor, ha az egyik résztvevő Szegeden lakik, a másik Nagykanizsán, én meg mondjuk Gyöngyösön...

Megpróbáltam nemrég részt venni egy ilyen fórumon, de ahhoz regisztrálni kell a Meez oldalán, utána meg megalkotni saját magunkat (avatárok) részletesen. Mire mindent megtaláltam, megértettem mi hogyan működik és eligazodtam az oldalon, a fórum résztvevői rég sehol nem voltak már... én azért nagyon jól szórakoztam magammal, és így sikeredett megalkotódom:




Elmondták egyébként, hogy nagyon jó beszélgetés zajlott... Animált chat... Hiába! Rohanunk a XXII. század felé! (Persze azért hozzáteszem, hogy tudom, hogy sokan vannak, akiknek ez a fajta kommunikáció már rég természetes. Én eddig még nem is hallottam sem erről az oldalról, sem a technikai lehetőségről... Még kezdő vagyok.)

:-))))

Anglikán buli

Londonban a St Barnabas nevű anglikán templomba jártam Kensingtonban. Nagyon szerettem. Jártam egy otthoni, kiscsoportos imacsoportba is. Rengeteg szót tanultam ott, mindannyian "árja" angolok voltak :-))). A szombat esti istentisztelet fiataloknak és fiatalos idősebbeknek szólt. Banda játszott, dob, basszusgitár sakál-vokál, és minden volt ott, ami a tradicionalistákat megbotránkoztatja. A legjobban az akkori kurátor prédikációit szerettem, mert folyton vicces dolgokat mesélt a saját életéből, és én nagyon szeretek hahotázni :-))). Szóval sokszor zengett tőlem a templom, amikor ő prédikált.

(Egyszer pl elmesélte, hogy amikor összejött a feleségével anno, egy karácsonyi kiárusításon egyet-fizet-kettőt-kap-pólót vett. Az egyiket a húgának adta, a másikat a(z akkor még) barátnőjének. És elhívta őt a családi karácsonyra. Ő el is ment, és az új pólójában virított. A pasi húga meg ugyanabban nyitott ajtót :-))).)

Akkor is ott voltam, amikor a mostani lelkész, Tim került oda. Egyszer karácsonykor el akartam menni a reggeli istentiszteletre, de ott karácsony napján egész nap nem jár semmilyen tömegközlekedési eszköz, ezért meg kellett szerveznem, hogy ott aludhassak valakinél a templomból, reggel pedig elszállítsanak valameddig kocsival, ott meg felszedjen a házigazdám (Lou). Érdekes volt egy echte angol családnál karácsony előestézni (Louék, akiknél én laktam egy zsidó család, ott nehezen figyelhettem volna meg az angol karácsonyt. Ellenben a hanukát! Azt négyszer is :-)))).

Jeremy Camp zenéjére most rákattantam (mindig kell valami új...). Ezt a nótát különösen azért szeretem, mert sokszor énekeltük a St Barnabasban - igaz, kicsit más stílusban azért... :-))). Örültem, hogy megtaláltam. Néha pogózni is szoktam rá egymagamban a kis szobám magányában... hehe. Na jó, túloztam egy kicsit. Olyan kicsike a szobám, hogy nem tudnám felemelni a lábam a pogózáshoz, marad a szimpla rázás :-)))).

(Úgy látom ma meg vicces kedvemben érem saját magamat a tegnapi kontemplálódós után... kíváncsi vagyok milyen hangulatot hoz a holnap...)

Egyébként ezen a lemezén (The Worship Project) majdnem minden dal kivételesen szép, szerintem.

Jeremy Camp: You're Worthy of My Praise

Szép...

Jeremy Camp: So In Love

:-)))

Ady, Látogatóban Istennél

Ma roppant filozofikus hangulatban vagyok :-)))). (Minden hétfőn érkezik ímélen egy heti lélekemelő, és a maiban csupa olyan dolgokat olvastam, amiket elgondolkodtatónak vagy kimondottan jónak tartok, meg felidéztek régi emlékeket is, pl a zenész-főiskolás éveimből. Gondoltam megosztom, hátha más is épül belőlük.)

***

Régen nem szerettem Adyt. Túl nehéz volt nekem. Ma már másképp látom ezt is... Főleg az istenes versei elképesztőek. Egyet most olvastam újra. Bárdos Lajos zenésítette meg a verset egy kórusműben, a főiskolán is vezényelte Eszter csoporttársunk. Sajnos nincs meg a YouTube-on. Azért félelmetes számomra ez a vers, mert pontosan így érkezett hozzám is...

Ady Enre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

***

Látogatóban Istennél

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik, mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük.

***

Jeremy Camp: Beautiful One

Noé bárkája

Megtalálták :-)))))

(Tudom, hogy már a 80-as években, de nekem még csak most mondták meg, hogy TÉNYLEG ott van az Ararátnál.)