A Malőrön

Ő a kedvencem, legtöbbször őrajta ülök. Személyiségfejlesztő, mindig pontosan megmutatja, ha nem vagyok jó passzban, ha indiszponált vagyok vagy szétestem. Akkor nem kegyelmez... Ha viszont mindketten jó passzban vagyunk, szárnyalunk. Ma reggel egy ilyen nap volt.

Valami új, Sapi

Egyszer  általános iskolás koromban elmentünk egy kirándulásra, ahol a lovaglás is a programok között volt. Talán 13 éves lehettem, és életemben nem ültem lovon azelőtt. A roppant okos lovászfiú úgy gondolta, hogy vicces, amikor felágaskodik egy ló egy gyerekkel a hátán, úgyhogy jó nagyot csapott a ló farára. Én meg jól leestem, és persze nem ültem vissza. Azóta sem, bár egy ideje már nagyon a fejemben volt, hogy szeretnék lovagolni.

Szóval 30 év után a héten eldőlt a kérdés, felhívtam egy lovardát, és elmentem az első lovagló órára. Rettegve, többször is majdnem meggondolva magam, hogy hátat fordítok, és haza megyek. Aztán maradtam, és nehezen tudom kivárni a jövő heti órát, mert hihetetlen jó volt. Leküzdöttem a félelmemet, de nem csak ez történt. Első pillantásra beleszerettem valamibe, amiben teljesen el tudok merülni, ami teljes mértékben le tudja kötni a figyelmemet, és amivel komoly terveim vannak. Jó lenne például legalább egy hetet intenzíven eltölteni egy istállóban, gondját viselni a lovaknak, megismerni őket, velük lenni. És vágtázni... Az a legjobb, hogy ezek egyáltalán nem elérhetetlen célok. Igazából arra gyúrok, hogy a Bakonybélben eltöltött hétvégék sorozatos programpontja lehessen az erdei- és tereplovaglás. Egyedül. Kicsit odébb van, de el fog érkezni az a pillanat, amikor egyedül elvihetek egy lovat lovagolni.Talán nem is olyan sokára. Ami rajtam múlik, agyilag mindent megteszek, hogy felgyorsítsam az elsajátítás folyamatát, az ügyesség meg... meglátjuk.

Nagyon rég történt, hogy egy teljesen új tevékenységbe belekezdtem, nem is emlékszem, mikor utoljára. Fontos ilyesmit tenni időről időre. Hihetetlen hatása van...

***

Abszolutórium.

6 év eltelt, vége lett egy fontos időszaknak. Még azért nincs teljesen vége, mert még csak most kezdek neki a szakdolgozatnak, aztán záróvizsga januárban, és valószínűleg nem is nagyon fogom érezni, hogy már nem vagyok sapis, hiszen mind görögre, mind pedig héberre vissza fogok járni.

Ettől még vége...

Kórusverseny

Az Auscultával indultunk a Mária Rádió 2. kórusversenyén, a kórusok kötelező kórusművel kategóriában. Kaptunk egy arany minősítést és egy különdíjat a Sweelinck 96. zsoltár előadásáért. Ez volt az egyik diploma darabom 1997-ben (akkor ugyan csak vezényeltem és nem énekeltem benne), majdnem 20 évvel később nagyon jól esett a különdíj érte. A legizgalmasabb az volt, hogy mivel én voltam karnagyként elővezetve, nekem kellett átvennem a díjat és az oklevelet, ami egészen megható érzés.

Meditáció, teológia

Újra elkezdtem meditálni.

Nemcsak a lelkigyakorlatok alkalmával teszem, nyáron, amikor keresztény meditációk keretében dolgozok fel szentírási részleteket a lelkigyakorlat szerves részeként, hanem kb egy hónapja naponta kétszer-háromszor, teljesen vallásmentesen.

Az egész ötlet elindítója egy beszélgetés alkalmával előkerült kifejezés volt: MINDFULNESS. A pszichológia egy fontos (és divatos) kifejezése, nem is nagyon van rá magyar megfelelő, talán a "tudatos jelenlét" fejezi ki leginkább azt, hogy mit takar.

Engem egyből nagyon elkezdett érdekelni, rengeteg cikket elolvastam a témáról, bár nekem a "tudatos" nem is annyira tetszik, mint a "megengedő" vagy "elfogadó" jelenlét. Pont ez a lényeg: nem akarni megváltoztatni azt az állapotot, amiben vagyok, hanem tudatosítani ÉS megengedni. A puszta tudatosság még nem jelent nem változtatni akarást vagy a meglévőnek az automatikus szeretését, de erről szívesen cserélek eszmét bárkivel, aki máshogy gondolja. Nem is titok szerintem, hogy a tudatosítás mint kezdő lépés mellett ezzel a két hozzáállással (megengedés és elfogadás) már óhatatlanul változnak dolgok, még ha nem is akarnánk, mert így működik az elme. Felismeri, hogy hol van defekt, és reparál. Az én dolgom, hogy tüzetesen megvizsgáljak mindent, ami a jelen pillanatban velem-bennem-körülöttem zajlik, kíváncsi érdeklődéssel, a legkisebb gyanúját is elvetve annak, hogy ne fogadjam el vagy változtatni próbáljak rajta (vicces, de az is már eleve egy felismerés, hogy jelen van esetleg egy ilyen gyanú...).

Az a weboldal, ahonnan elkezdtem a meditációkat:

https://www.headspace.com/

Itt 10 napig ingyenes meditációkat próbálhat ki az érdeklődő, ha regisztrál, aztán eldöntheti, hogy előfizet-e az oldalon elérhető többi anyag hozzáférési jogára. Egy volt buddhista szerzetes vezeti az egyenként tízperces meditációkat, és emlékszem, hogy az ötödik nap körül megértettem, hogy mi történik, hogy milyen ügyesen lehet egyre mélyebbre menni a jelenlétben. Az ötödik nap után azt vettem észre, hogy lelkileg kicsit rázósabb helyzetekben automatikusan elkezdem számolni a lélegzetemet, és még csak nem is tudatosan. Zseniális.

Elhatároztam, hogy elő fogok fizetni egy évre, mert kíváncsi vagyok, hogy mi van még a meditációs tarsolyban, de találtam egy másik oldalt is, ahonnan letöltöttem különböző meditációkat, amiket pont annyira élvezek, mint a Headspace szeánszait.

***

Hihetetlen, hogy tényleg lassan vége a Sapinak. Nyáron abszolválok, ha sikerül az utolsó szigorlat, aztán ősszel megírom a szakdolgozatot, januárban pedig államvizsga.

Emlékszem, évekkel ezelőtt még annyira rosszul és szomorú voltam attól a gondolattól, hogy egyszer vége lesz majd, és akkor mit fogok kezdeni a hatalmas űrrel, amit a Sapi hiánya miatt fogok érezni, most pedig teljesen nyugodtan azt fogalmazom meg, hogy itt az ideje valami mást csinálni, beleszőve azt a hihetetlen gazdagságot, amit a teológiai tanulmányaim nyújtottak. És már várom is...

Ó, annyi mindent szeretnék csinálni, amellett, hogy a SOTE-n elkezdem másfél év múlva a lelkigondozói szakot. Szeretném megtanulni rendesen azt a pár nyelvet, amit elkezdtem; szeretnék elmélyedni teológiai kérdésekben olyan szinten és mélységig, ami örömet okoz; szeretnék NAGYON fejlődni a saját hivatásomban: új dolgokat kitalálni a tanítás terén, új anyagokat, módszereket kipróbálni, elolvasni egy csomó mindent, naprakész lenni és rengeteg új szót tanulni. Nem beszélve arról, hogy rendet tenni az órán alkalmazott anyagok között, beújítani köztük, és megismerkedni a legtöbb kiegészítő anyagot tartalmazó gyűjteménnyel. Filmeket, szövegeket keresni, azokhoz jópofa feladatokat kiagyalni, megtanulni kiaknázni az interaktív tábla nyújtotta lehetőségeket. Ilyesmik.

***

Most már öt, az Ausculta által énekelt darab is felkerült a YouTube-ra, azt kell beírni a keresőbe, hogy Ausculta Quartet. Bátran lehet véleményt is nyilvánítani, ha van.

Misztikus

Vannak olyan emberek, akikkel misztikus dolgok működnek. Ott van például Zsolti, akihez hosszú évekig-évtizedekig nagyon mély barátság fűzött, aminek kurtán-furcsán vége szakadt kb. hat éve. Öt év kellett ahhoz, hogy felhívjam, és rendezzem a barátságot, úgy, hogy hivatalosan is valamilyen módon pont kerüljön a hallgatás végére. Kb. egy éve találkoztunk, mondom, úgy öt év után, megbeszéltük, békében váltunk el, és azóta nem is tartottuk a kapcsolatot. Minden esetre bennem békesség lett, mert én szeretem rendezni a dolgokat, rendesen lezárni, ha valami véget ér.

Múlt hét csütörtökön lett egy új tanítványom, egy kamaszfiú, aki Zsolti hasonmása lehetne. Nagy öröm volt, amikor megláttam, szívmelengető volt visszagondolni a Zsoltival való régi barátságra, és rá magára is. Két napig sokszor eszembe jutott, aztán szombaton felhívott, egy év után, így, a semmiből...

Vele mindig így működtek a dolgok, emlékszem, éjszakákat beszélgettünk át kizárólag spirituális dolgokról, volt úgy, hogy egy hétig ott laktam nála, minden éjszaka beszélgettünk vagy zenét hallgattunk. Azt hiszem, soha senkivel nem volt ennyire mély és bensőséges lelki kapcsolatom. Ő másnap ment dolgozni, ami neki szívás volt, én meg napközben aludhattam, estére mindig friss voltam az újabb éjszakai beszélgetéshez. Egyszer vizsga előtti napon is ez volt, egész éjjel beszélgettünk, egy hangot nem tanultam, illetve egyetlen tételt tanultam meg a 12-ből, Beethoven Fidelioját, úgyhogy másnap szakadt farmerban bementem vizsgára, hogy beírassam az egyest, és kérjek egy másik időpontot. Azon a vizsgán nem tételek voltak, hanem a tanárnő ránézett az emberre, és adott neki egy tételt a listáról. Épp levegőt vettem, hogy elmondjam, miért jöttem, amikor rám nézett, és azt mondta:
- Jó lesz magának a Fidelio?
- Jó lesz, tanárnő. :-)))))))

Nem hittem, hogy még mindig így működik Zsoltival, bár meg sem kellene lepődnöm...

***

Ismét a kezembe került egy könyv, épp amire szükségem volt, mert voltak kérdéseim... Anselm Grün - Maria-M. Robben: találd meg a magad útját


Múlt hétvégén kaptam két másik könyvet is, őket Ábeltől, akivel ugye egy napon van a születésnapunk, úgyhogy minden évben jól megajándékozzuk egymást. Azt mondta, bármit választhatok a monostori boltból, én meg mindig elsősorban könyveket szoktam választani, bár most már úgy jártam, hogy nincs hova tennem őket (főleg, hogy megkapom a monostor könyvtárában lévő duplumokat, amikről csak annyit mondott Ábel, hogy kb. egy autónyi, úgyhogy majd elhozzák nekem, amikor autóval jönnek Pestre). Na de elkalandoztam, szóval bementem a boltba, hogy könyveket válasszak. Anselm Grün nagy kedvenc, van tőle egy pár írás. Amikor megláttam, hogy megjelent egy új könyve, meg sem néztem a címet, csak levettem a polcról nagy örvendezve. Az elmúlt hétvégén viszont komoly kérdéseim voltak, és azt gondoltam, hogy jól jönne a segítség. Elkezdtem nézegetni, hogy melyik Grün könyvbe kellene belelapoznom, amikor előkerült a legújabb. Az első oldalon kiderült, hogy nemcsak hogy belelapozni fogok, hanem az egész könyv a kérdésemet taglalja...

Kicsit olyannyira misztikus ez, mint Zsolti és a telefon esete.

***

Azt hiszem, nem írtam még a költözésről.

Lassan két hónapja történt. Az is már megérne egy történetet, hogy hogy is zajlott... Olyasfajta rémtörténet, amit az ember szörnyülködve olvas a fórumokon, és nehezen hinné el, ha nem vele történne. Szörnyű volt, azóta is gondolkodom, hogy hogy lehet vajon kikerülni az ilyet, ráadásul ismerős ajánlása nyomán, tehát nem is csak úgy, a semmiből szerezve az embert... Na mindegy, remélem, egy darabig most nem kell törnöm a fejem.

Az az elképesztő az egészben, hogy 12 perc alatt beérek a Deák térre, gyalog is fél óra, ha kilépek, biciklivel meg kb. 10 perc lesz... A Sapi is csak 15 perc. Innen a Határ út is egész közel van, és Csepel sem lesz eget verő távolság, ha majd újra lesznek ott óráim.

De ami a legjobb, hogy az összes lakóhelyem közül Veszprém óta most érzem azt, hogy megint otthonom van. (Illetve ott is csak a szilveszteri mulatságig éreztem úgy, mert sikerült olyan embereket vendégül látni - a lakótársam barátait -, akik adtak egyfajta "felejthetetlen atmoszférát" a helynek...) Azon lepődtem meg a múltkor, hogy Bakonybélbe kellett indulnom, és megfordult a fejemben, hogy nincs kedvem menni, mert annyira jó itthon... :-))) Aztán arra gondoltam, hogy EZT igazán nem gondoltam volna soha, hogy bármi is űberolni tudja Bakonybélt, nemhogy egy átmeneti albérlet... És ez az otthon varázsa egyre csak növekszik, nem halványul el. Van itt egy rövidzongora is, ami egy zongoristáé volt (rég vágytam arra, hogy legyen velem egy hangszer, hogy újra játszhassak), és pár nap múlva megérkezik a saját pianínóm is, amit talán Győrben láttam utoljára, pedig az sem tegnap volt, hogy ott laktam... Ha valaki esetleg tudna valakit, aki szeretne kölcsönbe egy pianínót, hogy gyakorolhasson, elviheti addig, amíg nem költözöm végleg. Ez legalább pár év még.

Vadon

Ez egy könyv (és állítólag film) címe, szülinapomra kaptam pár napja. A filmet nem láttam, és lehet, hogy nem is fogom megnézni, mert a könyv nagyon jó.

 

Most hogy végre ismét vége a vizsgaidőszaknak (hihetetlen, hogy legoptimálisabb számításaim szerint már csak egy lesz...), ezt a könyvet kezdtem el olvasni. Persze attól az Andi barátnőmtől kaptam, akivel a Caminót jártam egy hétig 7,5 évvel ezelőtt (akkor még két ismeretlen vándorként), hogy majd hat évvel később a bakonybéli monostor kertjében botoljunk ismét egymásba, hogy végül eztán ugyanabban közösségben éljük bencés életünket oblátaként. (Érdekes, hogy milyen találkozásokat hoz az élet, amik évekkel később bontakoznak ki teljesen véletlenül. Persze az, hogy van-e véletlen, mély filozófiai vagy teológiai kérdés, amibe most nem megyek bele...) Na, szóval Anditól érkezett a könyv. Ő amikor elolvasta, gondolatban újra végigjárta a Caminót. Érdekes, hogy bennem ez fel sem merül. Viszont vannak benne folyamatosan az életemmel, lelki utammal összecsengő részek, mint most épp pl. ez:

"A Pacifikus Túraösvény-túrázásban az volt a legérdekesebb és legalapvetőbb felismerés - bár eközben mégis oly egyszerű... mint a legtöbb dolog -, hogy milyen kevés választási lehetőségem van, s milyen gyakran kényszerülök olyasmit tenni, amire a legkevésbé sem vágyom. Hogy nem lehet sem elmenekülni, sem megúszni. Hogy nem lehetséges a valóságot egy martinival tompítani vagy egy kis hempergés után úgy tenni, mintha nem is létezne."

Ó, igen. Nálam most épp újabb bálványok ledöntése (is) van folyamatban, ami veszteségekkel, fájdalommal és gyásszal jár. Ezeken a nem éppen legkellemesebb érzéseken felülemelkedve alapvetően hálás vagyok azért a képességért, hogy képes vagyok szembenézni mindennel, soha nem futok el és nem kábítom el magam azért, hogy ne lássam a valóságot. Meg azokért a mellettem álló emberekért is végtelenül hálás vagyok, akik ebben társaim.

Végiggondoltam, hogy öt éven belül a harmadik barátságom ér véget, de kb ugyanennyi új, érettebb érkezett. Esztivel is volt egy kb kétéves szünet, amikor feldolgozta, hogy hívő lettem, és amikor újra képesek voltunk beszélni, erősebb lett a kapcsolat és a szeretet közöttünk. Annyira erős volt a barátságunk, hogy kibírta a hosszú időt. Volt olyan "barátságom" is, ami nem bírt ki ilyen komoly válságot, egy éve véget is ért. Barbi óta a második barátkozás-féle volt, aki "szakított velem". Lóri annak idején úgy fogalmazott, hogy nem baj, ha valami nem működő dolog kikerül a hátizsákból, mert valami más értékesnek biztosít helyet. Nagyon örülök, hogy ezek miatt a dolgok miatt tudok sírni, tudom őket gyászolni. És aztán el tudom őket engedni. 

Nagyon jó, hogy van egy kis időm olvasni... :)

Veszprémi koncert képek

Azóta már Pesten is volt egy, amiről viszont nem készültek képek, csak videó és hangfelvétel. A veszprémi koncert nem sikerült annyira jól, a pesti viszont a legjobb volt mindhárom között. Mi is nagyon jól éreztük magunkat, vagy 200 ember ült a 8-9 fokos, teli templomban, nem izgultam egyáltalán érdekes módon, és nagyon szép lett a zene.

Íme a veszprémi képek: