- Hú, de gyönyörűséges vagy Te Márványsajt ! Nem tudlak csak messziről nézni, akkor inkább eltűnök. Pár héttel ezelőttig évekig az Edami sajtot fogyasztottam, de a készítője közölte egyik napról a másikra, hogy többet már nem árul nekem Edami sajtot. Egész idáig iszonyúan szenvedtem emiatt. Mondjuk egy ideje húzódott ez a nagy változás, de reméltem, hogy meggondolja magát. Keveset fizettem érte, felment az ára, de én nem akartam többet fizetni. Úgy voltam vele, hogy így is jól járt, nem vagyok hajlandó változtatni, én ilyen vagyok.
- Megértem, ez tényleg nagyon rossz. Engem hosszú évek óta nem árul a készítőm.
- Nem tudom megérteni, hogy lehet ez... ? Egy ilyen szép, ízletes, jó állagú sajt... Én azt hiszem, Rád szeretnék áttérni, már nem kell nekem az Edami.
- Biztos?
- Igen, biztosan érzem. Árulják annak, aki meg tudja adni az árat, ha én már nem tudtam, csak ez a fontos.
- :)))))) De jó! :))))))
- Annyira finom vagy, olyan természetes zamatod van, ami az Edamiból hiányzott, és még más tulajdonságok is vannak benned teljesen természetesen, amik nagyon-nagyon értékesek.
- Ó, ennek nagyon örülök. De biztos, hogy már nem vágysz a másik sajtra?
- Hát, most hogy így mondod, de igen, nagyon is. Egy kis időt kérek, amíg áttérek, de mindenképp váltani fogok és már csak Márványsajtot akarok fogyasztani. Csak egy kis idő az egész, igyekezni fogok. Már úgyis olyan ízetlen volt a végén, folyton megpenészedett a hűtőben, mert megvettem ugyan, de nem ettem. Igyekszem kitakarítani a hírmondóját is, sőt ! Másik hűtőt veszek !
- Hát... Ha már tényleg nem érdekel, akkor miért vettél részt az első sorokban tolongva az Edami sajt készítőjének a születésnapján? A névnapján meg még tovább léptél. Aztán később mikor jelezted, hogy nagyon éhes vagy, eljöttél enni (merthogy a Márványsajt a király, magasan vert mindig is minden sajtot) de tegnap volt a Márványsajtok ünnepe, és ahhoz képest, hogy éhség ellen jól jött belőlem egy kevés, nem ünnepeltél, még csak szolidan sem, ahhoz képest, amit az Edami ünnepeken rendeztél... Ez elég rosszul esett, mert folyton azt mondod, hogy a Márványsajtra térsz át és elvileg ez volt folyamatban az ünnep napján.
- Azt hittem, hogy már nem érdekel az Edami sajt és érdekel a Márványsajt, de tévedtem, és mégis inkább az Edami készítőjével egyezkedem (képzeld, már lépéseket is tettem az ügyben, amíg Te várakoztál) és megadom az árat, amit kér. Ne harcsi ! Igazából a Márványsajt túl pikáns nekem, én az egyszerű ízeket preferálom. Csak semmi kacifánt, arra most egyáltalán nem vágyom. Két szín egy sajton belül ? Dehogy ! Csak egyszínű, minél egyszerűbb legyen. Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy az Edami sajtkészítő újra elkezdi nekem árulni a sajtját, de én mégis megpróbálom minden erőmmel meggyőzni. Pár hónap alatt erre a döntésre jutottam. Bár lehet, hogy inkább egy teljesen új, de hasonlóan egyszerű sajt után nézek, mondjuk az Ementáli után, az is eléggé átlátható (csupa lyuk) és hétköznapi, pont nekem való. Tudom, hogy ezalatt az idő alatt türelmesen és hűségesen vártál, hiszen mindvégig azt mondtam Neked, hogy a Márványsajtot akarom, és pár pillanatig még magam is elhittem, de ez nem tartott szinte semeddig ! Hát bocsi, igazán sajnálom a kellemetlenségeket. Biztos vagyok abban, hogy vannak, akiknek a Márványsajt jön be. Egyébként meg nagyon rendes vagyok, hiszen még húzhattam volna a döntést hosszú-hosszú ideig (bár el sem tudod hinni, mennyire nehéz döntés volt...).
- Aha. Kedvességed valóban határtalan.
***
Baromi jó filmet láttam ma, a címe: A látogató (The Visitor). Érdemes megnézni.
