Elsősegélynyújtás

A mai napot Barbinál töltöttem, ahol rajta és a párján gyakorolhattam az elsősegélynyújtás feladatokat. Például a kimentés fogását, a stabil oldalfekvést, illetve a légzés ellenőrzését. A mesterséges lélegeztetésre és az újraélesztésre majd legközelebb kerül sor, mindhárman izgatottan várjuk. Elég vidám volt ez így is, jókat szórakoztunk. Azért Barbit könnyebb volt felemelni és arrébb húzni, mint Pétert. 😊

Sejtettem, hogy ha újra elkezdem a gyakorlatot a kórházban, nagyon jót fog tenni a lelkemnek, és ez így is van. A főnővér az aktuális osztályon, ahol épp gyakorlaton vagyok annyira megörült annak, hogy megyek, hogy szerdára engem írt be az egyik nővérnek egész napra, a 12 órás műszakba. Egyébként mindig 2 nővér van ezen az osztályon, plusz a tanulók, mint jómagam is, de minden nővér lebetegedett, ezért nincs ki bemenjen szerdán, így én leszek az egyik hivatalos munkaerő a kettőből aznap. Nagyon izgalmas.

Érdekes lesz ez a karácsonyi időszak, hiszen én semmiképp nem találkozom a családtagjaimmal a vírus terjesztésének lehetősége miatt (az ember a kórházban nagyobb eséllyel elkaphatja), de ha lehet, a kórházban töltöm majd az ünnepeket. Ha mindenképp meg kellene betegednem, jó lenne még a januári tanfolyamkezdés előtt átesni rajta, hogy ne kelljen az évet karanténban kezdenem. Hát... most minden lehetőségem megvan arra, hogy közelebbről megismerkedjek a vírussal, hiszen a kórházban elég nehéz elkerülni, főleg, ha hosszú órákat ott tölt az ember mindennap. Ha lehet alkudozni, szívesen venném az enyhe tüneteket (tudom, nekem semmi nem elég...).

Izgi.

Gaudete vasárnapra

 Nagyon sokszor meghallgattam már ezt a fevételt, és amikor újra és újra előkerül, többször meghallgatom egymás után, mert mindig mosolyt csal az arcomra az öröm, amit közben érzek (mint amikor a bakonybéli Günter tesó énekel), különösen a fergeteges finálé. Soha nem tudom megunni.

Gaudete! :-)

"Beszélgetős" dékánia

 Pár hónapja meghívtam a dékániában a testvéreket arra, hogy a hivatalos alkalom mellett csatlakozzanak hozzám havi egy nem hivatalos, "beszélgetős" alkalomra, ahol tényleg beszélgetünk a minket lelkileg, intellektuálisan vagy egyéb módon foglalkoztató kérdésekről, problémákról, a napi szentírási részekben - de főleg az evangéliumban - olvasottakról, olyan kérdésekről, amik megérintenek bennünket az olvasottakban. Az a vicces, hogy annyira jól sikerültek ezek az alkalmak, hogy többen vagyunk, akiik ezeket jobban várják, mint a hivatalosakat. Valahogy közelebb kerülünk egymáshoz, pedig ugyanúgy csak virtuálisan találkozunk, és mégis... És ami még ennél is jobb, hogy az új telefonommal egy olyan dékániai tagunkat is be tudom vonni, aki, mivel nincs számítógépe, azóta nem tud jelen lenni velünk, amióta online vannak az alkalmaink. Tegnap kipróbáltuk a hivatalos dékánián, felhívtam, és mindvégig a két óra alatt csatlakozni tudott, aminek mindannyian nagyon örültünk, úgyhogy ezentúl ez így lesz. A régi telefonommal nem lehetett ilyen trükköt csinálni

Ajándék hétvége

 Gyönyörű, enyhe idő és napsütés, aminek eredménye két nagy séta volt a Bakonyban, sok-sok idő négyen együtt az énekegyüttesünkkel (Ausculta Énekegyüttes), közös vacsora négyesben (ez és a második kirándulás így négyen együtt igazán ajándék volt, mert egyiket sem beszéltük meg előre, de mindkettő belefért, és mindenki természetesen és örömmel igent mondott), rengeteg együtt éneklés, és a vasárnapi vesperás végén élő közvetítésben éneklés a YouTube-on. Ez volt a legnagyobb és legörömtelibb ajándék, mert nagyon vágytam arra, hogy ebben a vírus miatt különös adventben valahol, valahogy elénekelhessem Kodály Zoltán Adventi énekét. Először úgy volt, hogy a mise keretében énekeljük el, de amikor kiderült, hogy ez a vasárnap a gitáros misének ad helyet, a dalostársaim megtették azt a kedvemért, hogy helyette a mindennap élőben közvetített vesperás végén, a kivonulás előtt elénekelték velem. Béke, sok-sok beszélgetés, a bakonyi levegő és erdő, lovak, nagyon szép zenék (Lassus, Tallis, Kodály), rövid felvétel a készülő cd-nkre... nagyon-nagyon jó és tartalmas hétvége volt.

Nagyon várom a következő alkalmat, és az a legjobb, hogy a sokáig semmi után mostanában már a harmadik próba lesz viszonylag rövid időn belül, viszonylagos rendszerességgel. Most sem kell sokáig várnom.