2008. november 17., hétfő

Kutya világ

Találtam ma egy olyan imát, ami a szívemből szól, csak épp nem én fogalmaztam meg:

"Istenem, a te szereteted kormányozza bennem a képességeket és tetteimet, irányítsd munkámat, pihenésemet, jártamat és keltemet tetszésed szerint. A te szereteted égjen a szívemben, fenyítsen és vigasztaljon, alázzon meg és emeljen föl, égesse el tökéletlenségeimet és tartsa meg egész bensőmet a veled való kapcsolatban és a tökéletes engedelmességben. Lemondok a saját akaratomról; vezérelj azon az úton, mely neked tetszik, vezess, aki által akarsz, csak te légy az én mesterem."

***

Egyensúly van a világban. Kb két hete bedobtam a nyelviskolában lévő túró rudis automatába egy rudira való összeget, és kidobott két rudit... az egyiket nekiadtam az egyik tanítványomnak. Szerdán bedobtam több mint egy rudira való összeget (visszaad a gép), de elnyelte, és rudi sem pottyant... Mondom én, hogy van igazság! :-))))) Igaz, hogy a kamatokat is elszedte, de a mai világban még ezt is elfogadja az ember... :-D

***

A mi családunk (is) állatbarát. Volt itt már (meg van is) mindenféle jószág, a legkülönbözőbb forrásból.

Kishúgom talált egy kiskutyát egy hete. Már gyerekkorában is ilyen találós fajta volt, egyszer haza hozott a parkból egy tacskót, akivel az első út az állatkórházba vezetett sérv műtétre, aztán rövid időn belül újabb (ha jól emlékszem) 6 taggal bővült a család :-)))). Még tizenvalahány évig velünk volt Csöpi kutya, és az egyetlen almából a legnyomorultabb kis vakarcs is, akit mindenki máshogy hívott (Anyu a becsületes nevén, Lédynek hítta; Apu Buksinak; mi meg, a gyermekek, Dugónak). Na a mostani kiskutya is a kórházban kezdte, ahol eltávolították a méhét - a rengeteg kölyökkel együtt. Annyira csontsovány a kutya, hogy fáj ránézni. Kilóg az összes bordája, és hátul a lába feletti csontok is (csak szakszerűen megnevezve anatómiailag!!!). A szeme véres a verésektől (valószínűleg sokat kaphatott), és folyton jön, bújik, végtelen ideig simogatódna... Nem akart kimenni a lakásból, amikor haza indultak, mert végre melegben volt, és félt, hogy újra az utcára kerül... A szívem szakad meg érte! Csúnya kiskutya, de elképesztően aranyos, hatalmas fekete szemekkel! Én nem vagyok nagy kutyás, szeretem őket, csak épp nem tartanék lakásban, de azt mondtam, hogy megtartanám, ha nem olyan lenne az időbeosztásom, amilyen, vagy ha kertes házban laknék. Egyből odajött, odanyomta a kis fekete pofiját a lábamhoz. Most kérdés, hogy mi lesz vele, mert vissza az utcára semmiképp nem kerül, de kishúgoméknál már van egy kutyus, jó lenne gazdit találni neki.

Ha esetleg valaki szeretné ezt a csúnya, de borzasztó hálás és kedves kutyust (Szeder névre hallgat), jelentkezzen minél előbb, mert keresünk neki egy szerető gazdit.

2008. november 16., vasárnap

Angels

Most ez a kedvencem... Nem (csak) a welszi fiúkórus miatt. Megkerestem az eredetit, meg a szöveget is hozzá, és úgy hallgatom, hogy nem nézem a klipet (mer az nem tetszik), hanem olvasom a szöveget (illetve már kívülről tudom... :-))), és hallgatom a zenét. Különösen a szövege tetszik... (Nem angolosoknak lefordítottam, de nem művészien ám, csak az érthetőség kedvéért gyorsan... a végére írtam.)

Robbie Williams
Angels

I sit and wait
does an angel contemplate my fate
and do they know
the places where we go
when we're grey and old
'cos I've been told
that salvation lets their wings unfold
so when I'm lying in my bed
thoughts running through my head
and I feel that love is dead
I'm loving angels instead

And through it all she offers me protection
a lot of love and affection
whether I'm right or wrong
and down the waterfall
wherever it may take me
I know that life won't break me
when I come to call she won't forsake me
I'm loving angels instead

When I'm feeling weak
and my pain walks down a one way street
I look above
and I know i'll always be blessed with love
and as the feeling grows
she breathes flesh to my bones
and when love is dead
I'm loving angels instead

And through it all she offers me protection
a lot of love and affection
whether I'm right or wrong
and down the waterfall
wherever it may take me
I know that life won't break me
when I come to call she won't forsake me
I'm loving angels instead






Angyalok

Ülök, és várok.
Vajon egy angyal elmélkedik a végzetem felett?
És vajon ismerik (az angyalok) a helyet ahova akkor megyünk,
amikor már őszek és öregek leszünk?
Mert nekem azt mondták, hogy
az üdvözülés kinyitja a szárnyukat.
Szóval amikor fekszem az ágyamon,
a gondolatok cikáznak a fejemben,
és azt érzem, hogy meghalt a szerelem -
angyalokat szeretek inkább.

És mindezeken keresztül védelmet kínál,
rengeteg szeretetet és ragaszkodást,
mindegy, hogy igazam van vagy nincs.
És lefelé a vízesésen
bármerre is vezethet engem,
tudom, hogy nem fog összetörni az élet.
Amikor elérek az életem végéhez (amikor elérek a "hívás"-hoz)
ő nem fog cserben hagyni -
angyalokat szeretek inkább.

Amikor gyengének érzem magam,
és a fájdalmam egy egyirányú utcán sétál,
felnézek,
és tudom, hogy örökké meg leszek áldva szeretettel.
És ahogy ez az érzés erősödik,
ő húst lehel a csontjaimra
és amikor a szeretet halott -
angyalokat szeretek inkább.

És mindezeken keresztül védelmet kínál...

2008. november 9., vasárnap

Revelation

Egyszerűen lenyűgöz engem ez a kórus. Dél-londoniak, főleg gospelt énekelnek, gyönyörű hangjuk van, legszívesebben folyton őket hallgatnám... Megtaláltam a karnagyukat a Facebookon, írtam is neki, csak nem válaszolt. (Biztos nagyon elfoglalt :-D) Kikerestem az összes felvételt a Youtube-on, egy csokorban idemásoltam őket:
















Könyvajánló

Lassan megjelenik Lóri könyve, El Camino címmel.

És lett egy működő weboldala is, amit egyrészt belinkeltem a linkoknál oldalt, másrészt rákattintva fentebb a nevére rögtön odarepít a net szárnya. Megtalálható az oldalon ugyanaz az Útravaló is többek között, amit mi olvasgattunk Barbussal a Caminón. Azoknak készült, akik nekiindulnak az Útnak, kérdéseik vannak, és nem bánnak egy kis lelki-szellemi-spirituális iránymutatást valakitől, aki már megjárta.

Csak jó lehet!

2008. november 6., csütörtök

18 éven felülieknek

Köszönet Reginek (merthogy ő ajánlotta), elolvastam Dr. Csernus Imre A nő című könyvét. Mivel előtte fogalmam sem volt arról, hogy ki az író (merthogy nem nézek tv-t, ezért nem ismerem őt, és egy ideje már nem foglalkozom pszichológiai témájú könyvekkel), így nem volt semmiféle előítéletem. Sokan érdekes arcot vágtak, amikor elmondtam kitől is olvasok, őket sem értettem... addig, amíg nem kezdtem olvasni. Meglehetősen érdekes a stílusa, de nagyon jó, amikről ír. Sokat tanultam magamról ismét... :-))) Mindenkinek ajánlom, aki eléggé nyitott, és akit nem zavar (annyira) a káromkodás. Engem csak néha zavart, néhányszor viszont kifejezetten viccesnek találtam egy-egy megfogalmazást vagy képet.

Eléggé elgondolkodtam magamon az olvasottak nyomán... És nem volt kellemes. De egyre inkább belátom, hogy tényleg sosem a másik a hibás, bármit is csinál, hanem én, aki eltűröm tőle. És ez az én felelősségem, és nekem kell elszámolnom vele magam felé. A másik, amin elgondolkodtam megint - régebben Lóri késztetett gondolkodásra ezügyben, de az már rég volt -, hogy mi az, amit rosszul csináltam, állandóan, mindenkivel... és borzasztó érzés volt, DE! Míg régebben szapulni kezdtem magam, most elfogadtam, hogy emberből vagyok, és ez a tanulási folyamat tanulópénze volt, és talán nem követem majd el a hibákat a jövőben... és megnyugodtam. Ha jobban tudtam volna, jobban csináltam volna, és a másik fél is, valószínűleg. Veszteségekkel jár a folyamat, de ha nagy változás, béke és nyugalom, belátátsok a vége, azt hiszem mindent megér.

Szóval jó kis könyv a könyv. Nem csak nőknek ajánlatos. De mindenképp 18 év felett. :-)))))