Valahogy mindig úgy voltam, hogy ha olyan dolog történt, amit nem értettem, nem változott, bármit is próbáltam, és nem tudtam irányítani, csak úgy tudtam igazán és könnyebben elengedni, ha megpróbáltam utánajárni az okoknak, és a rendelkezésre álló információk alapján megérteni, hogy mi is történt, és miért úgy, ahogy. Emlékszem, sok évvel ezelőtt a machiavellista címkét kellett valakire ráaggatnom, hogy értelmessé váljon az, amit és ahogyan tett, mert nem tudtam elképzelni, hogy gonoszságból tette, de azt sem, hogy egészséges személyiségű ember megtette volna, és csak így tudtam megbocsátani neki, és egy pillanat alatt hátat fordítani. Most már tudom, hogy szimplán mid-range nárcisztikus az illető, de vele kapcsolatban már rég nem is lényeges, csak így utólag érdekes a felismerés.
És hogy honnan tudom? Egyéni beszélgetésben előkerültek családi és egyéb kapcsolatok. Olyan kapcsolatok, amikből nem lehet kiszállni, mert nagyon közeli családtagok az illetők, meg a hitemhez tartozó erkölcsi norma nem is engedné meg, de amelyek elég nehezek, teli nehezteléssel, rombolóak, régebben toxikusak voltak (ma már nem érintenek meg annyira, mint gyerekkoromban), de főleg az a nehézség bennük, hogy soha nem változnak a körülmények, az interakciók, bármit is próbáltam, és ebben én sérültem folyamatosan. Előkerültek a beszélgetésben ezek a kapcsolatok, és mivel egy jó ideje foglalkozom a nárcisztikus személyiségjegyekkel és személyiségzavarral, eszembe jutott, hogy ezen a téren vizsgálódjak.
Fantasztikus felfedezéseket tettem, teljesen megértettem a jelenséget, ami rendezte a kapcsolatomat a családtagjaimmal, de ami még izgalmasabb, hogy felismertem a vizsgálódások során (illetve igazolást nyert, amit már rég gondoltam bizonyos személyekkel kapcsolatban a környezetemben), hogy igen sok nárcisztikus személlyel vagyok körülvéve, és most, hogy kifejezetten figyelem is ezt az emberekben, akikkel valamilyen kapcsolatba kerülök, amint felismerem, azonnal távolságot veszek, mert kivétel nélkül mindig sérülés a vége.
A nárcizmus nem szitokszó, ezt fontos tudni. Ezek az emberek nem tudják magukról (illetve 99.9%-ukra igaz ez, az ún. "ultrák" teljesen tisztában vannak vele, közülük jó néhányan pszichopaták is egyben és rendkívül magas az IQ-juk), hogy nárcisztikusok. Ez ugyanúgy a természetük ösztönös része, mint az, hogy vannak zöld szemű emberek, balkezesek, vagy akik törpének születtek. Nem tudnak változtatni rajta, mert ILYENEK. És ezt azért fontos tudni, mert SOHA nem változnak, mindig ilyenek maradnak, ezért nem lehet elvárni tőlük, hogy másmilyenek legyenek, máshogy viselkedjenek, és megszűnik annak a kínja, hogy nem értjük, miért tesznek dolgokat, miért bántanak vagy változtak meg hirtelen, hiszen mi nem tettünk semmi rosszat. Nem a mi hibánk, sem az övék, ilyenek, el kell fogadni. Az egyetlen dolog, amit egy lelkileg sérülékenyebb ember tehet, hogy megszerez minden információt, felismeri, és távol tartja magát, vagy ha már benne van, azonnal kilép belőle és megszakít minden kapcsolatot. Ha nem teszi, a beteg és reménytelen tánc részese marad, egyre rosszabb állapotba kerülve.
Rengeteg információt lehet találni a témával kapcsolatban. Ami számomra a leginformatívabb és a legnagyobb hatással van, az H.G. Tudor YouTube videói, illetve weboldala. Ő maga lévén egy ultra nárcisztikus pszichopata, belülről, tapasztalatból tanít és informál. A megszerzett tudás leghasznosabb hozadéka, hogy 1. nem várom el a nárcisztikus családtagjaimtól, hogy ne csinálják azt, amit csinálnak, mert a személyiségük része, nem tudnak másmilyenek lenni, 2. észre veszem magam körül a nárcisztikus embereket, és tudva, hogy mire lehet számítani velük kapcsolatban, azonnal távolságot veszek tőlük (úgyis csak egy ideig próbálkoznak, aztán keresnek valaki mást, aki táplálja az általuk keresett 4 elsődleges célt), 3. a családtagokon kívül már az életemben lévő nárcisztikus elemeken sem húzom fel magam, hanem a minimumra csökkentem vagy teljesen megszüntetem a kapcsolatot, hiszen tudom, hogy nincsenek távlatai és hogy mire számíthatok - nincs erre sem időm, sem energiám -, és 4. figyelem magam, hogy bennem vannak-e ilyen jegyek, mert igyekszem csírájában elfojtani, ha azt venném észre magamon (persze tudom, hogy én empata vagyok, nem nárcisztikus, mert valaki vagy az egyik, vagy a másik, a kettő együtt nem lehet).
Sokáig azt gondoltam, hogy elvégzem a lelkigondozói szakot a SOTE-n. Nem fogom, mert túl sok a nárcisztikus ember, én pedig menekülök tőlük. Nehezen tudom tolerálni őket, épp a gyerekkorom terheltsége miatt. Mivel az érintés és a minőségi idő a két elsődleges szeretetnyelvem, sokkal inkább a helyemen vagyok a kórházi ápolásban, amit örömmel végzek, segítve a magatehetetlen betegek fizikai igényein. Ami szintén igaz, hogy ezáltal valóban találkozom az emberekkel, minőségi időt eltöltve, mert aki képes kommunikálni, ugyanúgy megnyílik a szeretetteljes bánásmódnak köszönhetően, aki pedig nem képes, annak a tekintetében látom, hogy valódi találkozás történt. Nincs bennem az az igény, hogy megmondjam másoknak a tutit, vagy hogy valakinek a megmentője legyek.
