Szünet után
13 éve
2010. október 31., vasárnap
2010. október 24., vasárnap
Lehet,
hogy sokszor jobb, ha az ember nem tud bizonyos dolgokat.
Néha azt hiszem az is sokkal jobb lenne, ha bizonyos emberek az ismeretségi körömből kevésbé lennének közlékenyek velem a magánéletükkel kapcsolatban, mint amennyire azok (persze teljesen jószándékúan). Most mindenképp így érzem ezt...
Olyan jó lenne, ha nem osztott volna meg velem valaki bizonyos információkat nemrég. A fene vigye el. Az infókat is.
***
Arra is rájöttem, hogy leginkább a hipokritaságot nem kedvelem. Most épp ugyanettől a személytől. Ejj, de pozitív vagyok...
Néha azt hiszem az is sokkal jobb lenne, ha bizonyos emberek az ismeretségi körömből kevésbé lennének közlékenyek velem a magánéletükkel kapcsolatban, mint amennyire azok (persze teljesen jószándékúan). Most mindenképp így érzem ezt...
Olyan jó lenne, ha nem osztott volna meg velem valaki bizonyos információkat nemrég. A fene vigye el. Az infókat is.
***
Arra is rájöttem, hogy leginkább a hipokritaságot nem kedvelem. Most épp ugyanettől a személytől. Ejj, de pozitív vagyok...
2010. október 18., hétfő
A. Tarkovszkij
Egyszer valakitől kaptam egy Arszenyij Tarkovszkij verset. Most én is találtam egy nagyon jópofát. Annál is inkább tetszik, mert Paul Klee festő az egyik legnagyobb kedvencem. Láttam egy gyűjteményes kiállítást a képeiből Londonban mielőtt hazajöttem, nagyon megható volt azokat a festményeket látni, amikkel kapcsolatban csak a nyálam csorgott folyton, amikor albumokban nézegettem őket, és arról ábrándoztam, hogy milyen jó lenne egyszer majd élőben látni őket...
PAUL KLEE
Hol volt, hol nem egy piktor, Paul Klee,
Hegyeken túl, hetedhét határban.
Sok-sok színes plajbásszal az allé
Fái közt ült naphosszat magában.
Rajzolt pár száz négyzetet meg hurkot,
Afrikát, fiút az állomásra,
Égszínkék pendelyben ördöglurkót,
Csillagot s vadat a menny falára.
De nem alkotott a ceruzája
A világról igazolványképet,
Melyen sorakoznak regulázva
Víz és város, emberek s a gépek.
Azt akarta, hogy vonalak, foltok,
Mint a tücskök júliusi éjen,
Érthetõen szóljanak, megoldott
Nyelvvel, és egy szép reggel a képen
Felkomorlott szárnya, homlokorma
A halál sötétlõ angyalának,
Megértette Klee, ütött az óra,
S búcsút mondott Múzsának, barátnak.
Majd lehunyta a szemeit is Klee,
Soha még ily gyászos, szürke hajnal!
Ám ha Klee bõszebb lett volna kissé,
Naturálisabb lett vón az angyal.
Az az angyal jól megrázta volna
Csontjainkat, s akkor aztán végünk!
Mint a piktor, hullanánk a porba.
De mondjátok: hát kell ez minékünk?
Jobb a múzeum a cinteremnél,
Sétálhattok olykor, s fõleg élve,
Ott, hol sorba rakva lóg Paul Klee
Sok-sok furcsa, kék és sárga képe.
2010. október 16., szombat
Zhk
Jövő héten kettő lesz, és nagyon örülök, hogy szeretem amit tanulok, mert így könnyebb. Na azért ez még amúgy sem nagy cucc. Majd amikor egy napra 3 kerül, és mindegyik komoly...
A készülés szünetében, kikapcsolódásként megtanultam a görög ábécét. Így most sokkal jobb. :-) Azért éreztem szükségesnek, mert a Bevezetés az Újszövetségbe című tantárgy tankönyvében vannak görög szavak görög betűkkel leírva, és zavart, hogy nem tudom elolvasni őket, mert latin betűkkel nem szerepeltek. Most már el tudom :-). Holnap majd megtanulom leírni a karaktereket, elterveztem. (Azért is jó ez, mert van olyan tanárunk, aki rendszeresen görög betűkkel írja fel a görög szavakat a táblára, meg persze latin betűkkel is, de azért sokkal izgalmasabb az eredeti karakterekkel is rögtön átlátni. Jövőre úgyis tanulni fogjuk.)
A készülés szünetében, kikapcsolódásként megtanultam a görög ábécét. Így most sokkal jobb. :-) Azért éreztem szükségesnek, mert a Bevezetés az Újszövetségbe című tantárgy tankönyvében vannak görög szavak görög betűkkel leírva, és zavart, hogy nem tudom elolvasni őket, mert latin betűkkel nem szerepeltek. Most már el tudom :-). Holnap majd megtanulom leírni a karaktereket, elterveztem. (Azért is jó ez, mert van olyan tanárunk, aki rendszeresen görög betűkkel írja fel a görög szavakat a táblára, meg persze latin betűkkel is, de azért sokkal izgalmasabb az eredeti karakterekkel is rögtön átlátni. Jövőre úgyis tanulni fogjuk.)
2010. október 9., szombat
Imádok
költözni. Mondtam már?
A Sapi viszont egyre jobb. Jakab atya óráin mindig úgy érzem magam, mintha prédikációt hallgatnék másfél órán keresztül. Civil hívek is beülhetnének, közelebb kerülnének Istenhez, az tuti. Sorra válaszolja meg a tananyagba rejtve (Fundamentális krisztológia címen fut a tantárgy) a fel nem tett, de már rég bennem mozgó kérdéseimet. Nagyon szeretem az óráit, és őt magát is mint embert.
Lúcia nővérnek (ő a domonkos nővér, metafizikát és logikát tanít) megígértem, hogy fordítok logika feladatokat. Ő is angolból fordítgatja, és már odaadta az összeset, ami van neki. Én meg már majdnem végeztem velük (mellesleg ha a 16-ból 14-et megcsinál az ember helyesen, azzal ki lehet váltani az 1. zh-t... nagyon blazírozok erre a lehetőségre), és kértem, hogy adjon még, mert elképesztően szórakoztatóak, még úgy is, ha hulla az ember agyilag. Azt mondta csak angolul vannak, én meg mondtam, hogy szívesen fordítok, legalább szinten tartom a nyelvet. (Apropó... már most érzem, hogy számottevő az egész napos magyar nyelven hallgatás. Az eddigi évekhez viszonyítva jóval kevesebb lett az angolnyelv-használat, ezért elkezdtem angolul olvasni egyes órákra pl pápai vagy zsinati dokumentumokat, hogy ne essek ki teljesen a nyelvből. Jövőre már könnyebb lesz, mert vissza kell mennem elvégezni az angoltanári mesterképzőt, akkor megint nagyobb számban lesz majd jelen az angol a mindennapjaimban.)
Gergely atyát, akitől tartottam, nagyon is megkedveltem. Remek tanár, és sugárzó, ahogy szereti és érti a tantárgyát. Már engem is úgy tűnik, hogy ember számba vesz, és még arra is emlékezett az egyik órán (mert hogy kifejezetten megszólított ezzel az információval), hogy zenetanár vagyok, ami egészen meglepett. Jó humora is van, amikor jókedvű, és rájöttem, hogy egyáltalán nem haragszom rá, és már nem is félek tőle. (Az után az ominózus óra után még az Orfeusz-témát feldolgozó operákról diskuráltunk egy kicsit, ami kifejezetten kellemes volt.) Az antropológia órájára együtt járunk a másodévesekkel, akik között többen vannak verbiták. Ők mesélték, hogy tavaly nekik a metafizikát is ő tanította, ami szintén fantasztikus volt. Ez is pozitívan hat. Azért még vannak fenntartásaim a vizsgát illetően... Ja, minden óra elején (előadásról van szó, hozzáteszem...) röpdolgozatot irat. :-)))) Érdekes fazon.
A latin hihetetlenül izgalmas. Már a második zh-t fogjuk írni jövő héten, most az összes aktív igeragozásból. Nem cicózik a tanárnő, ember legyen a talpán, aki lépést tud tartani az irammal. Naponta több mint egy órát töltök a latinnal, ma 2,5 volt... Szóval nincs lazsálás kérem szépen! Ez nem az az intézmény, ahol a ketteskére hajtanak az emberek. Ez pedig jó.
A Sapi viszont egyre jobb. Jakab atya óráin mindig úgy érzem magam, mintha prédikációt hallgatnék másfél órán keresztül. Civil hívek is beülhetnének, közelebb kerülnének Istenhez, az tuti. Sorra válaszolja meg a tananyagba rejtve (Fundamentális krisztológia címen fut a tantárgy) a fel nem tett, de már rég bennem mozgó kérdéseimet. Nagyon szeretem az óráit, és őt magát is mint embert.
Lúcia nővérnek (ő a domonkos nővér, metafizikát és logikát tanít) megígértem, hogy fordítok logika feladatokat. Ő is angolból fordítgatja, és már odaadta az összeset, ami van neki. Én meg már majdnem végeztem velük (mellesleg ha a 16-ból 14-et megcsinál az ember helyesen, azzal ki lehet váltani az 1. zh-t... nagyon blazírozok erre a lehetőségre), és kértem, hogy adjon még, mert elképesztően szórakoztatóak, még úgy is, ha hulla az ember agyilag. Azt mondta csak angolul vannak, én meg mondtam, hogy szívesen fordítok, legalább szinten tartom a nyelvet. (Apropó... már most érzem, hogy számottevő az egész napos magyar nyelven hallgatás. Az eddigi évekhez viszonyítva jóval kevesebb lett az angolnyelv-használat, ezért elkezdtem angolul olvasni egyes órákra pl pápai vagy zsinati dokumentumokat, hogy ne essek ki teljesen a nyelvből. Jövőre már könnyebb lesz, mert vissza kell mennem elvégezni az angoltanári mesterképzőt, akkor megint nagyobb számban lesz majd jelen az angol a mindennapjaimban.)
Gergely atyát, akitől tartottam, nagyon is megkedveltem. Remek tanár, és sugárzó, ahogy szereti és érti a tantárgyát. Már engem is úgy tűnik, hogy ember számba vesz, és még arra is emlékezett az egyik órán (mert hogy kifejezetten megszólított ezzel az információval), hogy zenetanár vagyok, ami egészen meglepett. Jó humora is van, amikor jókedvű, és rájöttem, hogy egyáltalán nem haragszom rá, és már nem is félek tőle. (Az után az ominózus óra után még az Orfeusz-témát feldolgozó operákról diskuráltunk egy kicsit, ami kifejezetten kellemes volt.) Az antropológia órájára együtt járunk a másodévesekkel, akik között többen vannak verbiták. Ők mesélték, hogy tavaly nekik a metafizikát is ő tanította, ami szintén fantasztikus volt. Ez is pozitívan hat. Azért még vannak fenntartásaim a vizsgát illetően... Ja, minden óra elején (előadásról van szó, hozzáteszem...) röpdolgozatot irat. :-)))) Érdekes fazon.
A latin hihetetlenül izgalmas. Már a második zh-t fogjuk írni jövő héten, most az összes aktív igeragozásból. Nem cicózik a tanárnő, ember legyen a talpán, aki lépést tud tartani az irammal. Naponta több mint egy órát töltök a latinnal, ma 2,5 volt... Szóval nincs lazsálás kérem szépen! Ez nem az az intézmény, ahol a ketteskére hajtanak az emberek. Ez pedig jó.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
