Ajándék hétvége

 Gyönyörű, enyhe idő és napsütés, aminek eredménye két nagy séta volt a Bakonyban, sok-sok idő négyen együtt az énekegyüttesünkkel (Ausculta Énekegyüttes), közös vacsora négyesben (ez és a második kirándulás így négyen együtt igazán ajándék volt, mert egyiket sem beszéltük meg előre, de mindkettő belefért, és mindenki természetesen és örömmel igent mondott), rengeteg együtt éneklés, és a vasárnapi vesperás végén élő közvetítésben éneklés a YouTube-on. Ez volt a legnagyobb és legörömtelibb ajándék, mert nagyon vágytam arra, hogy ebben a vírus miatt különös adventben valahol, valahogy elénekelhessem Kodály Zoltán Adventi énekét. Először úgy volt, hogy a mise keretében énekeljük el, de amikor kiderült, hogy ez a vasárnap a gitáros misének ad helyet, a dalostársaim megtették azt a kedvemért, hogy helyette a mindennap élőben közvetített vesperás végén, a kivonulás előtt elénekelték velem. Béke, sok-sok beszélgetés, a bakonyi levegő és erdő, lovak, nagyon szép zenék (Lassus, Tallis, Kodály), rövid felvétel a készülő cd-nkre... nagyon-nagyon jó és tartalmas hétvége volt.

Nagyon várom a következő alkalmat, és az a legjobb, hogy a sokáig semmi után mostanában már a harmadik próba lesz viszonylag rövid időn belül, viszonylagos rendszerességgel. Most sem kell sokáig várnom.

Zenék a múltból

Érdekes ez. Időnként a szemem elé kerülnek a múltból dolgok. Bizonyos részük nem esik jól, mások meg igen. Ismét a fülembe akadt ez:



Ez egy olyan zene, amit érdekes módon bármikor szívesen meghallgatok, pedig egyből az jut eszembe, hogy a legelső alkalommal, amikor életemben először Veszprémben jártam és aludtam, akkor hallottam sokat, szó szerint éjjel-nappal. Ami nagyon érdekes, hogy szívesen gondolok vissza arra az egész alkalomra, az egész békéjére és szépségére. Hát... ezt sosem gondoltam volna, igen meglepő. Az az öröm idéződik fel bennem újra, amit akkor (és még néhány alkalommal) éreztem: jófajta beszélgetések, séták, a gyertya remegő lángja és ez a meditációs zene éjjel. Különös hangulata volt az egésznek. Nagyon érdekes, hogy erre emlékezni kifejezetten jó érzés, mint ahogy arra is, amilyennek akkor láttam azt a valakit, aki által megismertem ezt a zenét.

De jó... :-)))

Érdekes, ahogy vannak emlékek, amiket nem tudnak megnyomorítani és megcsúfítani későbbi történések. Valahogy az történik egy ideje, hogy azokért a dolgokért, amik nagy élményt jelentettek valaha valaki által, akkor is tudok mindenféle nosztalgia nélkül tiszta és ártatlan hálát és örömöt érezni ha eszembe jutnak valamiről, ha a jelen már egész más is, illetve a jelenhez vezető út sem volt simára betonozott. A valóság az a valóság, de el lehet ismerni a lélekemelő dolgokat a múltban.

Azon is gondolkodtam mostanában a kéthetes bakonybéli nyaralás közben-után, hogy azt sem gondoltam volna, hogy a múltban megfigyelt gyakorlathoz képest viszonylag hamar közömbössé tudnak válni események és emberek. Ez meg onnan jutott eszembe, hogy egy év után megint "nagy kört" mentem, és eltűntek a sátrak a domb alján és az emberek az út közepén - újra teljesen az enyém Bakonybél...

De jó... :-)))

Alter Bridge

Még egy hét és végre itt a pihenés. Azt hiszem, ha valaha is, akkor idén nagyon megérdemlem. Nem emlékszem, mikor dolgoztam, tanultam és vizsgáztam ennyit utoljára. Teljes kifáradás. Gyakorlatilag június 26-án megvolt az utolsó vizsga, a szigorlat, a következő héttől 54 órám volt két hétig, majd negyven végig, hajnali fél 1-fél 2-ig készüléssel, mindennap. (Bevállaltam két elég macerás, rengeteg készüléssel járó intenzív csoportot, ezért kell ennyit készülnöm.)

Ez az év az egyik legjobb év volt, a könyöktöréssel együtt (kicsit más szempontból ugyan, mint az, amikor Dániában voltam, mert az nem felülmúlható szerintem, és ez már csak így marad). Sok minden történt, rengeteg nehézség, fájdalom és mély felismerések az egyik oldalon, egyre mélyülő barátságok és szeretetkapcsolatok, hatalmas szakmai és belső fejlődés a másikon - kizárólag pozitívan tudok visszagondolni, ez a végső mérleg.

Az elmúlt tanévben (ki hinné, hogy már a negyedik évet fejeztem be a Sapin?...) mindkét félévben brutál sok tantárgyat felvettem, valamint volt olyan két hónap, hogy negyven órát tanítottam is a nappali tagozat mellé, és mégis, azt érzem, hogy most mentek a legkönnyebben a vizsgák, a tavaly elmaradt szigorlatot is sikerült letenni. Nem görcsöltem, nem stresszeltem - nem voltam maximalista, ha kettest kaptam, az is jó volt. Lazán ment.

Az is nagyon feltöltött, hogy idén éreztem először, hogy amellett, hogy persze, érdekesek a tantárgyak, kerek egészet alkotott minden tantárgy, amit tanultam. Most először éreztem, hogy azért jöttem a Sapira, hogy ezeket tanuljam, amiket idén. Valahogy értelmet nyertek előző tantárgyak, és előjöttek előzőleg megtanult témák, aminek következtében átláttam az egészet.

Az az igazság, hogy tavaly nyáron egy hatalmas, sokéves teher ment le a lelkemről, azóta tényleg minden sokkal könnyebben megy. Mennyit számít... Az is megfogalmazódott és tudatosult bennem, hogy maradok a teljesen őszinte kommunikáció mellett, és ha nem tudok valakivel mit kezdeni, egyszerűen nem erőltetem a kezdést, hanem azonnal elengedem, bárki is legyen az. Sokkal könnyebb így. :-))

Elképesztő sokat tanultam szakmailag az elmúlt öt hét alatt (ezért volt érdemes iszonyú sokat dolgozni, mert ez az érem másik oldala). Egyrészt bevállaltam egy olyan nyelvvizsga felkészítőt, ahol párhuzamosan két vizsgára készültek a gyerekek, tehát mindennap négy óra helyett nyolcra kellett készülni. Rengeteget kaptam ebből a tapasztalatból. Másrészt pedig van nálunk az úgynevezett 'gold' csoport. ahol egész más tankönyvől tanulnak és interaktív tábla használatával. Átvettem egy ilyen csoportot úgy, hogy előtte nem tanítottam sem a könyből, sem a tablát nem ismertem. Így, egy hétvégét azzal töltöttem, hogy megtanultam a tábla használatát és megismerkedtem a tankönyvvel - ennek köszönhetően viszont 'gold'-os tanár lettem, így bármikor tudok vállalni ilyen csoportot, ami jelentősen megnövelte a lehetőségeimet a csoportválallás terén.

Angoltanár vagyok, ez a hivatásom, végtelenül szeretem, nem dolgozni megyek, amikor megyek, hanem játszani, és erre is jó volt ez a pár hét, hogy újra és újra tudatosuljon bennem ennek az igazsága. Úgy látom a környezetemben, hogy nem sokan mondhatják ezt el, én meg hálás vagyok a Jóistennek, hogy így van.

A következő nagyon fontos dolog, hogy megint tizenéveseket tanítottam/tanítok, akik megismertettek azzal a zenével, amire talán huszonéves korom óta várok. Amikor először meghallottam, az volt az érzésem, mint amikor sokáig víz alatt van az ember és egyszer csak felbukkan a levegőre és megtelik a tüdeje friss levegővel. Évekig kerestem ezt a zenét, úgy, hogy nem tudtam mit keresek, csak azt éreztem, hogy valamit elvesztettem nagyon régen és most végre megtaláltam.

Hát, nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról hazafelé, amikor először meghallgattam. Régóta vágytam igényes rockzenei impulzusra, mert a körülöttem lévők nem hallgatnak rockzenét már, így nem ismerem a mai felhozatalt. Más zenéket is megismertem, nagyon jó volt ez a találkozás ebből a szempontból (is) a srácokkal.

Írország régi vágyam, most végre teljesül. Remélem, hogy az immáron hagyománnyá vált évi rendes zarándoklat is benne lesz. ST barátnőm azt mondta, van egy sziget, ahova meztélláb zarándokolnak az őrültek emberek. Na, majd meglátjuk, hogy belefér-e időjárásilag. Azért nem szeretnék tüdőgyulladással visszatérni...

Bencés obláta jelölt lettem idén nyáron, megalakult a dékániánk Bakonybélben, végre elindult a folyamat. Erre is évek óta vártam, izgalmas. Végérvényesen a bakonybéli monostrohoz tartozom így, és ha eljutok a fogadalomtételig, akkor majd hivatalosan is (bár félig-meddig ez is már hivatalos). :-))))))

Most így ennyi, ez is csak dióhéjban. :-)

Körforgás

Az elmúlt évben addig rendkívül fontos emberek kerültek ki az életemből. Van, aki végleg, egyetlen nap alatt kitette magát, azóta se hallottam róla, pedig 16 évig a "testvéremnek" hittem, az egyik legfontosabb és legbiztosabb kapcsolatnak tűnt az életemben. Van, akivel barátságnak indult a dolog, de sok nehézség akadt benne, amik miatt sokáig erőltettem a barátságosdit, de most már letisztáztam magamban, hogy nem tudom annak tekinteni, ezért megváltozott a viszony, hátrébb léptem sokat. És olyan is végre kikerült végleg az életemből, akit sokáig hordoztam nagyon nehéz szívvel, azt remélve, hogy közel tudom majd engedni egyszer, így megbocsátva, és nem csak úgy, hogy távolról. Ezen a nyáron kiderült, hogy nem fog menni.

Na ezek helyett az emberek helyett nagyon jó arcok jöttek, és lehet, hogy szívesen maradnak is.

És rettentően szeretem a hivatásom. Ágitól hallottam ma egy nagyon jó mondatot, egy volt tanára mondta neki: "Végigjátszottam az egész életemet". Na ezt érzem pont. Már ami a munkámat illeti. :-)

***

Ezt a nótát évek óta szeretem. A londoni időkre emlékeztet. Mostanában egyfolytában ezt hallgatom.

Coldplay: Speed of Sound





How long before I get in?
Before it starts, before I begin?
How long before you decide?
Before I know what it feels like?
Where To, where do I go?
If you never try, then you'll never know.
How long do I have to climb,
Up on the side of this mountain of mine?

Look up, I look up at night,
Planets are moving at the speed of light.
Climb up, up in the trees,
every chance that you get,
is a chance you seize.
How long am I gonna stand,
with my head stuck under the sand?
I'll start before I can stop,
before I see things the right way up.

All that noise, and all that sound,
All those places I got found.
And birds go flying at the speed of sound,
to show you how it all began.
Birds came flying from the underground,
if you could see it then you'd understand?

Ideas that you'll never find,
All the inventors could never design.
The buildings that you put up,
Japan and China all lit up.
The sign that I couldn't read,
or a light that I couldn't see,
some things you have to believe,
but others are puzzles, puzzling me.

All that noise, and all that sound,
All those places I got found.
And birds go flying at the speed of sound,
to show you how it all began.
Birds came flying from the underground,
if you could see it then you'd understand,
ah when you see it then you'll understand?

All those signs, I knew what they meant.
Some things you can invent.
Some get made, and some get sent,
Ooh?
Birds go flying at the speed of sound,
to show you how it all began.
Birds came flying from the underground,
if you could see it then you'd understand,
ah, when you see it then you'll understand?

***

És ez egy másik nagy kedvencem, tudom, kicsit fura, de így van:

Fear Factory: Invisible Wounds

Nem a képeket néztem, hanem ez az egyetlen olyan felvétel, amelyiknek a zenei variációját preferálom. Az összes többi amit a YouTube-on találtam szörnyű volt, valami hörgős résszel, ami nem a stílusom. (Persze biztos sokan gondolják majd, hogy ez is elég szörnyű, miről is beszélek...) Az a nagyon fura, hogy miközben hallgatom a szöveget a zenével, egyre csak az jár a fejemben, hogy milyen jó, hogy Isten világosságot visz a sötétbe, és még abban a helyzetben is reménység, hogy "sötét testek lebegnek sötétben"...

dark bodies floating in darkness
no sign of light ever given
imprisoned in a world without a memory
unconscious, or am i conscious?
cut from the heart i am part of
sometimes i feel as though i'm frozen in heaven

and i saw my own face in the dark and loneliness
and i saw my own face like a spark frozen in heaven

in dreams i see myself flying
closer to the Sun, and i'm climbing
tried to touch the Sun
but the brightness burned my eyes
unconscious, or am i conscious?
fell from the sky like a star
sometimes i feel as though i'm frozen in heaven

and i saw my own face in the dark and loneliness
and i saw my own face like a spark

dark
my life was so dark...
my mind was so dark...
everything was dark

unconscious, or am i conscious?
fell from the sky like a star
sometimes i feel as though i'm frozen in heaven

and i saw my own face in the dark and lonliness
and i saw my own face like a spark frozen in heaven
dark bodies floating in darkness...

Eszembe jutott

Évekkel ezelőtt volt a kedvencem, nem tudtam megállni, hogy ne nézzek meg csak még egy részt, meg még egyet, aztán azt vettem észre, hogy már kora reggel van. Most is nagy kedvenc, a két sorozat egyike, amelyiket egyáltalán megnézem. (A másik a Friends.) Sok év után most végignéztem az összes részét, többször is. Nem vagyok tucctuccos fajta, de ez jó zene szerintem. Nem beszélve a képekről. Jó kis összeállítás. :-)






Még valami eszembe jutott. Már másodszor került elő az elmúlt napokban a változás gondolata. Azt gondolom, hogy minden a világon folyamatosan változik, mert semmi nem stagnál az életben, bármennyire is szeretnénk. Ha nincs input, akkor hanyatlás a változás iránya. Hm, nem éppen pozitív. Nem lehet megmászni a Himaláját strandpapucsban és szapora légzés nélkül. A spirituális, de egyáltalán, minden fejlődés olyan, mint a hegymászás. Erőt kell belefeccölni, másképp nem történik "semmi". Illetve hát... semmi = lassú szálldigálás lefelé. Szóval nem lehet várni arra, hogy valami történik magától, mert csak akkor történik VALAMI, ha munka van benne. Csak akkor. "Magától" csak entrópia történik. Nem feltétlenül a fénysebességgel határos tempóban, de biztosan. Szép lassan.

Kórházi lelkigondozás és Zorán

Már írtam erről a tantárgyról a Sapin. Jövő héten zh-t írunk, ennek kapcsán előkerültek a diák, amikből tanulni kell. Az egyik széria legelső diáján Zorán dalának egy szövegrészlete áll, amiről eszembe jutott az az óra, amelyiken meghallgattuk a nótát. Emlékszem mennyire megérintett már akkor is, most pedig megkerestem a YouTube-on. Sajnos nem lehet beágyazni, úgyhogy csak linkelni tudom.

Valahol mélyen a szívemben

Műszerek rajzolnak izgatott görbét,

de egyik sem mutatja meg,
hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Tudom, a szívben nem lakik érzés,
de valami ott mozdul meg,
valahol mélyen a szívemben.

Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá,
s annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,
mert egyszercsak ott állnék meztelen szívvel,
azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.

Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt,
ki helyettem mutatja meg,
hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb,
vagy titkolni kényelmesebb,
hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Mert ha ki tudnám mondani, s szavam is van rá,
nem egyszer szürkén és okosan hallgatom el,
hiszen beszélni tanulva tanulunk csendet
és azt is, hogy van, mikor hallgatni, hazudni kell.

Rövid kis hír, csak egy fotó, vagy semmi,
már megszoktam, világok omlanak össze
a Földön az égen és itt,
valahol mélyen a szívemben.

Véleményt mondok pár megszokott szóval,
de a hangszóró nem viszi át,
hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Hamvazószerda

Nagyon vártam a Hamvazószerdát. Már tavaly is voltam misén aznap, most pedig az "otthoni" (a Sapin) misére mentem el, amit a rektor atya tartott. Mélyen megérintett, mert tényleg arról szólt, ami. Tavaly egész nap a homlokomon tartottam a hamut, most még a kedvenc tanárom órája előtt letöröltem. Porból lettünk, és porrá leszünk - erre figyelmeztet a hamvazás.

Keveset beszélt a rektor atya, mert mindig az ebédszünetben van a mise, de azt jó velősen megmondta (persze nem tudom szó szerint idézni, mert már elfelejtettem mit mondott pontosan, csak hozzávetőlegesen jut eszembe):

A böjt három dologról szól: lemondás, több imádság és alamizsna. Az ember ilyenkor lemond dolgokról, de nemcsak a húsról, hanem mindenről, ami eltávolítja Istentől. Ez van akinek az internet, van akinek a csoki, mindenkinek más. Aztán megpróbál ebben az időszakban többet imádkozni. Végül többet kell alamizsnálkodni ilyenkor. Ezt lehet úgy is tenni, hogy többször adok egy huszast a hajléktalanoknak, de az is alamizsna, hogyha olyanoknak szentelek szeretetet, időt és energiát, akiket kevésbé tudok elviselni a környezetemben. A böjt a hiányok megéléséről szól. Arról, hogy nem akarjuk mindjárt betapasztani azt az égető hiányt, hanem hagyjuk hadd fájjon, esélyt adva arra, hogy az Isten gyógyítgathassa azt.

Ilyenkor felajánlásokat tesz az ember. Én is tettem, nem is egyet. Nem könnyű, de nagyon szép. Van valami szépség a lemondásban, a hiány megélésében. És annyira jó volt a böjtöt a csoporttársakkal elkezdeni, együtt a hamvazószerdai misén, és kitartani egészen Húsvétig.

Hétfőn "buliztunk" a nénikkel, és annyi csokit zabáltam, hogy rá se bírtam nézni. Lendület-böjt :-)))). Legalábbis ami a csokit illeti. Már szerda este automatikusan a boltba vezetett volna az utam egy szelet csokiért, merthogy mindig azt eszem, ha nincs időm rendesen enni és éhes vagyok. De ez a szokás most szünetel. Tavaly még volt, hogy elfelejtettem a böjtöt és teljesen véletlenül sütiztem vagy elfogadtam csokit reflexből. Idén ezt már el sem tudom képzelni, mert élem is a böjtöt teljesen Istennek ajánlva és Érte megtéve azt, nem csupán ragaszkodom a szokáshoz (ami ráadásul számomra viszonylag új szokás). Az imádságra is próbálok több időt szentelni. Olyan jó, hogy a Sapin van kápolna az épületben, ahova bármikor be lehet menni elcsendesedni, és mindennap van mise, amit eddig nem sűrűn látogattam, mert inkább a nyelviskolába rohantam helyette (15 perc a Sapitól gyalog, 10 metróval) készülni az óráimra. Most máshogy osztom be az időmet, és megpróbálok elmenni a misére, minden nap, amikor a Sapin vagyok ebédszünetben.

Cseh Tamás, Bereményi Géza: Ima

Csak egy szót adj
Csak egy szót adj
Csak egy szót adj

A levegőből mit befúttál száján,
Midőn lelkessé lett a legelső Ádám.
Csak egy szót adj
Csak egy szót adj

A szádból amely emberbe fújt lelket,
Midőn felébresztetted az első embert.
Csak egy szót adj
Csak egy szót adj

Most csend van éppen és éjszaka
És árnyéktemető,
És szárnyát csüggesztve vár, Uram
A levegő.

Csak egy szót adj
Csak egy szót adj
Csak egy szót adj
Csak egy szót adj

Altass el

I Know Him So Well

Ez pedig egy dal, amit Whitney Houstontól és az anyukájától, Cissy Houstontól hallottam először szintén nagyon régen, és most Susan Boyle és Elaine Paige előadásában is megtaláltam. A dalt egyébként is szeretem, de ami igazán megható számomra, hogy Susan Boyle, amikor a Britain's Got Talent (brit megasztár) meghallgatására ment akkor 47 évesen, rosszul öltözötten, fura viselkedéssel, azt mondta olyan híres szeretne lenni mint Elaine Paige, és mindenki kiröhögte a teremben. Itt együtt énekelnek, Susan Boyle azóta platinalemezt is kapott. Az volt a belépő nótájának a címe, hogy I Dreamed a Dream (Volt egy álmom)...

Timsel!

Jelentése: lehet, (lehetőséged van rá).

John Steinbeck: Édentől keletre című könyvét olvastam el végre. 20 évvel ezelőtt kezdtem el, nekünk két kötetben volt meg, de csak az első kötete. Eddig kellett várnom, hogy egyben elolvassam. Azt hiszem nem is nagyon értettem volna meg akkor a mélységeit, nem is volt ismerős most a történet, csak arra emlékeztem, hogy nagyon jó volt olvasni. Nem valami felemelő sztori, de nagyon megfogott benne egy gondolat. Három szereplője a Káin és Ábel történetet vesézi ki egyetlen szót vizsgálva. Miután Káin dühös és csalódott lett azért, mert Isten Ábel áldozatát elfogadta, az övét pedig visszautasította, Isten figyelmeztette őt. Két különböző bibliában egy szó kétféleképpen van fordítva. Az egyikben Isten azt mondja Káinnak: "Ha pedig nem jót cselekszel, a bűn az ajtó előtt hever. És rád van vágyódása, de te uralkodni fogsz rajta". Ami azt az ígéretet jelenti, hogy Káin le fogja győzni a bűnt. A másik fordítása szerint Isten azt mondja: "... de te uralkodjál rajta". Ez pedig egy parancs. Az eredeti szó azonban a timsel, ami azt jelenti: választási lehetősége van az embernek arra, hogy ellenálljon vagy ússzon az árral. Változtasson, vagy alárendelődjön. Szép, nem?

Ez az elmúlt két hétben sokszor eszembe jutott. Nem szeretem, amikor felfedezem magamban azokat a szülői tuljadonságokat, amiktől szabadulnék, gyerekkorom óta, csak akkor még külső körülményként, most már azonosulva. És néha úgy érzem, hogy annyira belém ivódtak, hogy képtelen vagyok változtatni. Bakonybéli Ábel azt mondta, és rögtön eszembe jutott a bibliai Ábelék története, hogy el kell fogadnunk, hogy bizonyos örökséggel rendelkezünk, de azt is tudnunk kell, hogy azok nem mi vagyunk, megvan a lehetőségünk a változtatásra. Nem kell a tökéletességet kitűzni célul, elég csak egy icipicit jobban csinálni, tudatosan máshogy, mint ahogy eddig.

Talán nem kell mondanom, hogy négy nyugodt és szárnyaló hónap után ismét a haladás időszaka van, mélyrepülésben... Beszélgettünk a kishúgommal ma:
- Örülök, hogy kinn van a fejed a kakiból - mondta.
- Nem volt benne...
- De két nappal ezelőtt nagyon rosszul hangzottál...
- De ez sosem kaki, ez az arannyal kikövezett út. Ilyenkor tanul az ember, és a legmélyebb kapcsolatba kerülhet Istennel. Én legalábbis mindig csak ilyenkor találkozom Vele igazán. Amikor jól vagyok, akkor elhanyagolom. Akkor bújok Hozzá, amikor minden szétesik, mert mindig rájövök, hogy nincs más. Úgyhogy most is nagyon örülök. :-))))
- Jó, hogy ezt így látod :-).

Annyi mindenért hálás lehetek... Hétvégén megint Bakonybélben voltam, és nagyon jó volt, főleg a beszélgetések, főleg Ábellel. Vasárnap pedig Dobogókő, a csendes lelkigyakorlat az Úrral és Lóri atyával, nagyon várom. :-)

***

Csík zenekar zene, nagyon szép...

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Ugye, hogy ez is szép, mint a timsel? :-)))

A Zsenik egyike :-)

Victor Borge a neve, és eredetileg dán nemzetiségű volt. Aztán valamiért Amerikába ment, mint Bartók. Nem gondolnám, hogy ugyanazon okból kifolyólag... :-)

Na de mindegy, a zseni az zseni, bárhol lészen is.

Bárcsak feleannyira tudnék improvizálni, mint ő tudott... Nem vagyok telhetetlen, nem kellene a Monti-csárdást, a Süss fel nap is elég lenne valami hasonló stílusban... :-))))







Itt van egy másik kedvencem tőle, Mozart/Salieri opera interpretáció:

Húsvétra

Ezt találtam. A hátamon folyamatosan futkos tőle a hideg. Ezen kívül nem nagyon tudok mit hozzáfűzni...

Henryk Gorecki

Symphony No. 3 "Sorrowful Songs"

Lento e Largo

Együttes

Nem tudom megtagadni a képzettségemet.

Megalakult kb egy hónappal ezelőtt az Óbudai Együttes, ami a Kamarakórus tagjaiból áll főleg, de néhány régi tag is visszajött, hogy csatlakozzon. Tegnap volt az első koncertünk, ami nagyon szépre sikeredett. Itt picit más a rendszer mint a Kamarakórusban, mert egyfelől jóval nehezebb daraboknak nézünk elébe, másrészt a munka betanulási része főleg otthon történik, nincsenek szólampróbák. Ez egy amolyan "profi" kórus szerű próbálkozás. Hihetetlenül izgalmas, mert lehet komolyabban zenélni, és nagyobb a felelősség, mert a darabok kifejezetten nehezek is tudnak lenni, és nem nyolcan vagyunk egy szólamban, ahol majd a többiek elviszik a balhét, meg megoldják a kérdést. Tegnap pl megkaptunk két kottát, amit önállóan kell betanulnunk, az egyik ez:

Knut Nystedt: O Crux




Jó, mi? :-)))) Kottaolvasásilag nem nehéz, csak a disszonanciák és a tiszta intonáció miatt kihívás. A másik, Hindemith Miséje már kifejezetten nehéz kategória, mind hangilag - iszonyú magas -, mind intonáció szempontjából.

Ez nem a mise, de ez sem könnyű, és ennél még sokkal nehezebb a mise (ez Hindemith 6 Chansonja, már énekeltük az Óbudaival régen):




***

Más: átköltözött a Katedra az Anker közbe, ahol a szombati óráim egy olyan teremben vannak, ahol a hatalmas ablakok egy házra néznek szemben. Tegnap megjelent egy lány az egyik erkélyen kisbugyiban, mire az összes tanítványom elkezdett röhögni (azt persze nem tudom hogy vették egyáltalán észre, amikor én vagyok egyedül szemben az ablakkal... khm...), de a legviccesebb az volt, amikor megjelent kb 10 perccel később egy teljesen meztelen férfi az ablakban... Annyi volt az órámnak. :-D

Ah, és ez...

Hát ez valami csodálatos...

Hymn to the Mother of God

John Tavener

Zene, szép

Kisegyüttes kerekedett a nagykóruson belül, a szépségen kívül a nehézség is előtérbe került. Ákos (Apánk, A Karnagy) mindenféle darabokat keresgél most, neves kórusversenyeket tervez az együttesnek. A minap előszedett egy John Tavener művet (nem ezt), aztán én meg jól ránéztem, hogy milyen nóták vannak tőle a YouTube-on, és többek között ezt a gyönyörűséget találtam (de a többi is nagyon szép):

John Tavener: As one who has slept

As one who has slept the Lord has risen
And rising he has saved us
Alleluia

Megint éneklünk. Szépet.

MEGHÍVÓ

A BÁRDOS LAJOS TÁRSASÁG HANGVERSENYÉRE, MELYET 2009. DECEMBER 12-ÉN 18 ÓRAKOR RENDEZ

A RÉGI ZENEAKADÉMIÁN

(Bp. VI. Vörösmarty u. 35.)

MŰSOR:

Bárdos Lajos: Karácsonyi bölcsődal

Carissimi: Jónás oratórium

Közreműködik:

Király Judit, Honinger László, Tarjányi Béla – ének

Oláh Miklós – cselló

Király Miklós – continuo

Gálné Udvardy Mónika, Dévai Anikó - hegedű

Előadja: az Óbudai Kamarakórus

Vezényel: Erdős Ákos

Négy miseének az adventi és karácsonyi ünnepkörből

Négy miseének a Mátyás-graduáléból

Szokolay Sándor:	Énekszó, zeneszó
Kerényi György::	Karácsony van ma
Karai József:	Az angyal énekel
Bárdos Lajos:	Mostan kinyílt
Bárdos Lajos:	Confirma hoc, Deus
Bárdos Lajos:	Jubilate Deo

Előadja: a Szent Márton Kamarakórus

Vezényel: Dr. Áment Lukács

Konferál: Dr. Márkusné Natter-Nád Klára

A belépés díjtalan, mindenkit szeretettel várunk!

Mégis megy ez

Már lemondtam arról, hogy a saját gépemen tudok dolgozni, de - ugyan egy nap késéssel a korábbi szokásokhoz képest - mégis kegyes volt hozzám a Bébi nevű laptopom, és bekapcsolta magát ma este. Szerintem öcsém sem fogja bánni, ha nem foglalom el a gépét holnap egész délután, nekem pedig nem kell utazgatnom a dolog miatt. Így mindenki jól járt. Reméljük, hogy ma éjjel nem lesz áramszünet... Akkor azt hiszem anyázni is fogok, de lehet, hogy nem is állok meg ennyinél. Talán nem kerül rá sor...

Minden nap olyan, mint egy évszázad. Iszonyú sok minden történik, és ma este is pl elgondolkodtam, hogy mennyire messze van már a reggel 3/4 5, amikor felkeltem, és indult a nap, reggel 7-től már tanítás...

Most először nincs kezdő csoportom a 4 év alatt. Van többek között 3 upper-intermediate szintű csoport, és rájöttem, hogy noha irtóra élvezem az ő tanításukat, hihetetlenül elfáradok agyilag, mert sokkal komolyabb minden szempontból: nyelvtan, szókincs, témák, minden.

Az egyetemen 20 (igen! HÚSZ) darab tantárgyat kellett felvenni ebben a félévben, és mindegyik kötelező. Még nem gondoltam bele, hogy hogy fogom teljesíteni a félévet (valószínűleg messze nem olyan fényesen, mint az eddigieket... energiám sincs, meg igazából már a teológia felvételire készülnék teljes erővel). Azt hiszem kicsit megijednék, ha belegondolnék. Úgyhogy inkább nem teszem :-))). Most is meglesz, fenti segítséggel meg főleg. Ha meg nem, akkor nem. Nem lényeg.

Megint költöznöm kell, azt már írtam, hogy lebontják a házat, amibe januárban költöztem, és amit hosszas keresgélés után találtam. Nagyon szeretek itt lakni, de ha menni kell, akkor menni kell... Meg vannak számlálva a (hó)napjaim itt. A gyönyörűséges cserépkályhát fogom a legjobban sajnálni, mert az egy igazi remekmű. A Fehérvári út zaját biztosan nem fogom visszasírni, és a nyár iszonyú hőségét a lakásban... Kishúgom azt mondta, amikor egyszer a legnagyobb hőségben meglátogatott, és nem lehet kinyitni az ablakot nálam, mert akkor nem lehat hallani egymást, hogy ő minden nap sírna, ha itt kellene laknia :-)))).

Szerdán majdnem elmentem a Kispál koncertre, ami éjfél körül kezdődött, és a rakparton volt. Fájdalmas döntés volt nem elmenni, de okos. Hulla vagyok, már most. Két hétig se tudtam volna kialudni egy ilyen kiruccanást, annyira durva lett hipp-hopp a napirendem. Viszont megkértem a két másik embert (kórustársaim), hogy hívjanak fel, ha az egyik kedvenc nótámat húzzák a Lovasiék, hogyaszongya:





Fél 2 volt, amikor megszólalt a telefon :-)))). Én félálomban buliztam az ágyamban a telefonnal a fülemen, ott pedig hallhatóan fergeteges volt a hangulat. Már megbeszéltük, hogy a december 5-i Petőfi Csarnok-beli koncertre együtt megyünk. (Az legalább egy szombati nap lesz, lehet másnap alunni...)

És még egy dolog eszembe jutott most. A Fesztiválzenekar Fischer Iván vezetésével felkérte a kórusunkat (ugyan majd csak 2011-ben, de koncert körökben ez még közeli időpontnak számít... :-) a Mozart Requiem 3 előadására az Operaházba, és két nap külföldi turnéra... Már énekeltük velük ugyanezt 1998-ban a Hősök terén, és róluk még azt kell tudni, hogy egyetlen egyszer dolgoztak amatőr kórussal rajtunk kívül, kb 25 évvel ezelőtt. Szóval nem kicsi megtiszteltetésnek érzékelem én ezt a gesztust...

A mai nap méltó lezárásaként itten van két másik nagy-nagy kedvencem a Kispáltól (de sorolhatnám őket, mert rengeteg nótát kedvelek tőlük):

Naaaaagy kuszaság

... van a fejemben. Várom, hogy tisztuljon.

Először is, kihagynám a szakdolgozatot. Nem azért, mert nem szeretek írni (naaaagyon szeretek :-), hanem mert KELL. Ezt viszont nem mindig szeretem. Most éppen nem. Amikor már elkezdem, akkor már imádom, ez az elsővel is így volt, na de elkezdeni...

Aztán meg most valahogy a tanítás sem okoz akkora örömet. Illetve nem is a tanítás maga, mert az kisgyerekkoromtól a lételemem, hanem a felkészülés. Legszívesebben elmennék teológiát tanulni a Sapientiára, úgy, hogy kizárólag azzal foglalkozom, semmi mással, maximum valamilyen fizikai munkával, meg olvasással és szellemi tanítással. Mint a bencések. Aztán meg nem tudom mit csinálnék...

Illetve dehogynem. Azon gondolkodom, hogy hogyan költözhetnék Bakonybélbe. Simán tudnék tanítani két napot Pesten, aztán meg Pápán és Veszprémben is, vagy akár Győrben. Veszprémben és Győrben biztos szívesen látnának viszont a Katedrában, mert mindkét helyről szeretetben jöttem el. Kórusra is tudnék járni péntekenként, tehát minden, ami fontos benne is maradna az életemben... Múlt héten nem sok kellett, hogy összepakoljak és egy nap alatt elköltözzek, ha lenne egy albérlet...

Meg az is egyre sürgetőbb, hogy találjak egy olyan szellemi közösséget, ahol hasonló szellemi folyamatok zajlanak, mint mostanában a lelkemben. Hiába, kellenek a testvérek, nem megy család nélkül. Ahogy biológiai családra szükségünk van, úgy kell a szellemi család is. Most az én szellemi családom szanaszét van, még azokat sem látom napi szinten, akik pedig itt élnek a közelemben. Szeretek együtt enni a testvérekkel, és az imacsoport is azért volt jó, mert imádkoztunk, ettünk, beszélgettünk együtt rendszeresen. Csak nekem a havi 1-2 alkalom már nem elég rendszeres. Napi szinten hiányzik ez a szellemiség és lelkület.

Na dióhéjban ennyi...

***

Az iwiw-en már két éve nem vagyok, valahogy nem is vonz. Olyan sokan megjelöltek olyanok, akikről halvány fogalmam sincs kicsodák, hogy meguntam, és leléptem onnan. A Facebook-ot viszont nagyon szeretem. Ott tényleg csak olyanok vannak, akiket szívesen sorolok az ismerőseim közé. Mindig nagyon örülök egy újabb arcnak, mert kivétel nélkül mindig számomra kedves arcok akarnak barátkozni velem :-)))).

***

Egyre jobban kedvelem a Kispál zenéjét. Több szempontból is. Szerintem nem is kell magyarázni, hogy az 'I like Gemenc' vagy a 'Ha az életben' című nóták miért is annyira jók. De néha az idiótasága miatt jó egyszerűen - amibe az is beletartozik, hogy a prozódia szinte mindig elcsúszik :-). Na itt van egy ilyen, kivételesen a Csík zenekarral (a szöveggel alatta):

Egy az egybe

Fehéreket forgatok meg,
A földön kiterítve fekszenek,
Én a tőröm keresem.
Bár nem kenyerem a dicsekvés,
De hát megint győztem,
És a gyerekkor amíg tartott,
Winnetouként begyűjtöttem
Sok-sok, igen sok szőke skalpot.
És Szilaj Ló és Vörös Felhő,
Tehát sziú is voltam néha,
Meg Ülő Bika az tényleg győzött,
Bár elég régen még a
Sebesült Térd nevű patak
Jut eszembe nekem így most.
Ott meghaltunk mi is páran,
De főleg az volt igen kínos,
Hogy amikor eltemettek,
A rám került súlyos földtől
Nem láttam, hogy az élet szép,
És azóta ott lenn pörköl
Valami pokol, de így most
A tőröm hogyha meglenne,
Azzal kivágnám én magam,
S nem pörkölődnék tovább benne,
S elindulnék nagy szellemként
Rendet rakni a világba'.
Ahol baj van, Robin Hoodként
Lőnék én minden irányba,
Ahol meg jó, ott kiskabát
Lennék egy milliomos fián,
Vagy Télapó, hogyha lehet,
Télapó halott indián.

Vajon milyen?

Mindig is figyeltem az embereket. A gesztusaikat; azt, hogy vajon boldogok-e; hogy van-e valami az arcukra írva az életükről. Szoktam mosolyogni is rájuk, és egész sokan visszamosolyognak. Legutóbb egy nagypocakos kismama mosolygott vissza rám, aki még jobban felderítette az amúgy is vidám napomat.

Azt mondták a magyarokról a Caminón, hogy mindig lefelé görbül a szánk sarka a keserűségtől. Azóta ezt is figyelem az embereken, magamon meg mindig próbálom ellensúlyozni egy huncut mosollyal :-).

De amióta egy előadáson megtudtam, hogy ma Magyarországon 100 házasságból 64 felbomlik, azóta egyrészt figyelem a zsák-meg-a-foltja törvényszerűségeket, azt, hogy párok milyen stílusban kommunikálnak egymással nyilvánosan, meg hogy boldognak tűnnek-e együtt. Az utóbbira persze csak az arcukról következtethetek, és eléggé hiányosan, hiszen én sem mindig tűnhetek pl boldognak, amikor hulla fáradt vagyok, és mégis rend van belül, tehát ez mindenki másra is érvényes lehet. Azt viszont gondolom, hogy a külső alapján is összeillenek emberek, és akkor szoktam harmóniát érezni, amikor két ember hasonlít egymásra stílusban. Nem tudok pl elképzelni egy öltönyös férfit egy csupa arc-piercinges lánnyal (persze ez kisarkított példa, ilyet még nem is láttam, valószínűleg nincs is). Sikerült néhány mintatípust felfedeznem. Pl a kopasz kigyúrt disznóknak szinte kivétel nélkül mindig szoláriumos, szőkített (esetleg szilikonos itt-ott), buta liba típusú, tényleg hótt sötét nőjük van. Nemcsak stílusban illenek össze a párok ugye, hanem IQ-ban is - vagy annak hiányában.

Azt is megfigyeltem, hogy testalkatban, ápoltságban és igényességben is általában összeillenek a párok tagjai. Annyira látszik, amikor igénytelenebb emberek már hosszabb ideje együtt vannak... Pedig szerintem évek után is fontos tetszeni akarni a másiknak igényességgel, tisztasággal, ápoltsággal. Nemrég találkoztam valakivel, akit nagyon rég nem láttam. Az elmúlt idő alatt felszedett magára talán nem is több mint 6-7 kilót, de látszik, hogy nem sportol (pedig régen rendszeresen sportolt), így láthatóan elnehezedett. Furcsa volt ilyennek látni. A külső mögött pedig ugyanolyan nehézkes belsőt érzékeltem. Nagyszerű - és szép - embernek tartottam régen, amikor éreztem benne a szikrát. Hát most nem éreztem benne egy szemernyi szikrát vagy különleges kisugárzást sem. (Lehet, hogy már akkor sem sem volt, csak én láttam bele többet...???) Kár...

És hát igen, még azt is szoktam figyelni, hogy én vajon milyen zsáknak vagyok a foltja, illetve hozzám milyen folt tartozhat? Azt biztosan nem tudom elképzelni, hogy ne sportoljon valamit a zsákom, mert én is naponta azt teszem (csak már kerülne vissza a biciklim a Bakonyból... addig kénytelen vagyok órákat sétálni), meg azt sem, hogy öltönyös legyen, mert nem bírom az öltöny által kölcsönzött korlátoltság érzetét - meg azt, ami mögötte van a fejekben -, hogy csak a kívülről látható jegyekre korlátozzam a sort. De azt sem tudom elképzelni, hogy sportcipős-adidas-pólós zsákon legyek folt, mert farmerom sincs, a cipőim pedig mind az Alföldi cipőboltból kerültek a birtokomba, ott pedig nem árulnak sportcipőt...

(Szerintem egyébként nem csak a nőknél előny a stílus - nálam mostanság épp a Siptáras -, szeretem, ha egy férfinak más a stílusa, mint a farmer meg a kockás ing fekete cipővel, vagy a totál alternatív. Ez nem kritika, egyszerűen csak jól esik ránézni egy stílusban egyedi férfira, akin látszik, hogy nem izzadságszagúan próbál "más lenni", kitűnni, mint a nagy átlag, hanem mert egyszerűen ilyen. János ilyen egyébként, neki sincs egyetlen farmerja sem, nem is volt soha, ezt (is) mindig annyira bírtam benne, és az ő öltözködési stílusa tetszik a leginkább az összes fiúbarátom illetve ismerősöm között. Mondjuk a szülei sem átlagemberek - apukája rendszeresen kiállító festőművész, anyukája képzőművész. Ők sem farmerban járnak... na de nem is a farmer a lényeg, talán nem kell magyaráznom, hogy mi. Van a dologban valami lazaság, de nincs benne igénytelenség és hétköznapiság sem. Nem tudom jobban, talán érthető így is... Egyébként János kedvese sem egy mindennapi lány... Na ők aztán abszolút a zsák meg a foltja. Pont ilyen dolgokat figyelek az utcán :-).)

Erről jut eszembe, hogy jövő héten elmennek Jánosék Párizsba pár évre... Fura, hogy ők is kikerülnek a fókuszból egy időre, mint Eszter barátnőm, aki meg Dublinban van már hosszú ideje. Róla még nem írtam. Ez is egy érdekes barátság... Vele Weöres Sándor hozott össze 11 évvel ezelőtt :-)))). Ha jobban belegondolok, van néhány érdekes barátságom. Némelyik tisztán intellektuális alapon köttetett mint a János-féle, mások meg lelki-szellemi keverék alapon, mint Eszteré. Van olyan, amelyikben vannak zuhanások majd emelkedések (talán), de van olyan is, amelyik, ahogy telik-múlik az idő, egyre elképzelhetetlenebb, hogy ne legyen, és noha érzetben nem tűnik úgy, mintha mélyülő tendenciát mutatna, mégis hozzám tartozik. Fura lenne, ha nem lenne, és meg sem tudom magyarázni miért. Nem értem miért szeretjük egymást, mert sem napi kapcsolat nincs, sem lelkileg nem hiányzunk egymásnak, mert a mély lelki eseményeket nem vitatjuk meg. Egyszer Tamás barátommal mentünk a kocsijában, teljes csendben. Ez kb a barátságunk tizedik évében lehetett, úgy 12 évvel ezelőtt. Ahogy mentünk, azon gondolkodtam, hogy vajon miért is vagyunk mi barátok... Feltettem neki a kérdést, az volt a válasza, hogy már ő is elgondolkodott a dolgon, és ő sem tudja. Na a vele való kapcsolat is az érdekes kategória, azóta is :-)).

Azt viszont észre vettem, hogy csak a régi baráti kötelékeim ennyire "furcsák", ha lehet ezt így meghatározni. A legújabbak - Gabi, Boglár, Regi, a bakonybéliek - már teljesen lelki és Istenben szellemi alapokon nyugszanak, és épp ezért nagyon hasonlóak a jellegüket tekintve. Amiben különböznek, az az emberek különböző személyiségének köszönhető.

***

Jánosról írtam mostanában elég sokat, találtam egy képet a cd-jükről a neten (Krisztián barátjával modern pop-szerű zenét írtak középkori spanyol, olasz és francia versekre, majd létrehoztak egy cd-t is 'Leon y Valencia' címmel az anyagból. Szerintem érdekes és jó zene, már az alapján a kb 4 szám alapján megítélve, amit hallottam belőle). A baloldali, rózsaszín inges János.

Jó kis nóták...

Ez az egyik kedvencem: