Naaaaagy kuszaság

... van a fejemben. Várom, hogy tisztuljon.

Először is, kihagynám a szakdolgozatot. Nem azért, mert nem szeretek írni (naaaagyon szeretek :-), hanem mert KELL. Ezt viszont nem mindig szeretem. Most éppen nem. Amikor már elkezdem, akkor már imádom, ez az elsővel is így volt, na de elkezdeni...

Aztán meg most valahogy a tanítás sem okoz akkora örömet. Illetve nem is a tanítás maga, mert az kisgyerekkoromtól a lételemem, hanem a felkészülés. Legszívesebben elmennék teológiát tanulni a Sapientiára, úgy, hogy kizárólag azzal foglalkozom, semmi mással, maximum valamilyen fizikai munkával, meg olvasással és szellemi tanítással. Mint a bencések. Aztán meg nem tudom mit csinálnék...

Illetve dehogynem. Azon gondolkodom, hogy hogyan költözhetnék Bakonybélbe. Simán tudnék tanítani két napot Pesten, aztán meg Pápán és Veszprémben is, vagy akár Győrben. Veszprémben és Győrben biztos szívesen látnának viszont a Katedrában, mert mindkét helyről szeretetben jöttem el. Kórusra is tudnék járni péntekenként, tehát minden, ami fontos benne is maradna az életemben... Múlt héten nem sok kellett, hogy összepakoljak és egy nap alatt elköltözzek, ha lenne egy albérlet...

Meg az is egyre sürgetőbb, hogy találjak egy olyan szellemi közösséget, ahol hasonló szellemi folyamatok zajlanak, mint mostanában a lelkemben. Hiába, kellenek a testvérek, nem megy család nélkül. Ahogy biológiai családra szükségünk van, úgy kell a szellemi család is. Most az én szellemi családom szanaszét van, még azokat sem látom napi szinten, akik pedig itt élnek a közelemben. Szeretek együtt enni a testvérekkel, és az imacsoport is azért volt jó, mert imádkoztunk, ettünk, beszélgettünk együtt rendszeresen. Csak nekem a havi 1-2 alkalom már nem elég rendszeres. Napi szinten hiányzik ez a szellemiség és lelkület.

Na dióhéjban ennyi...

***

Az iwiw-en már két éve nem vagyok, valahogy nem is vonz. Olyan sokan megjelöltek olyanok, akikről halvány fogalmam sincs kicsodák, hogy meguntam, és leléptem onnan. A Facebook-ot viszont nagyon szeretem. Ott tényleg csak olyanok vannak, akiket szívesen sorolok az ismerőseim közé. Mindig nagyon örülök egy újabb arcnak, mert kivétel nélkül mindig számomra kedves arcok akarnak barátkozni velem :-)))).

***

Egyre jobban kedvelem a Kispál zenéjét. Több szempontból is. Szerintem nem is kell magyarázni, hogy az 'I like Gemenc' vagy a 'Ha az életben' című nóták miért is annyira jók. De néha az idiótasága miatt jó egyszerűen - amibe az is beletartozik, hogy a prozódia szinte mindig elcsúszik :-). Na itt van egy ilyen, kivételesen a Csík zenekarral (a szöveggel alatta):

Egy az egybe

Fehéreket forgatok meg,
A földön kiterítve fekszenek,
Én a tőröm keresem.
Bár nem kenyerem a dicsekvés,
De hát megint győztem,
És a gyerekkor amíg tartott,
Winnetouként begyűjtöttem
Sok-sok, igen sok szőke skalpot.
És Szilaj Ló és Vörös Felhő,
Tehát sziú is voltam néha,
Meg Ülő Bika az tényleg győzött,
Bár elég régen még a
Sebesült Térd nevű patak
Jut eszembe nekem így most.
Ott meghaltunk mi is páran,
De főleg az volt igen kínos,
Hogy amikor eltemettek,
A rám került súlyos földtől
Nem láttam, hogy az élet szép,
És azóta ott lenn pörköl
Valami pokol, de így most
A tőröm hogyha meglenne,
Azzal kivágnám én magam,
S nem pörkölődnék tovább benne,
S elindulnék nagy szellemként
Rendet rakni a világba'.
Ahol baj van, Robin Hoodként
Lőnék én minden irányba,
Ahol meg jó, ott kiskabát
Lennék egy milliomos fián,
Vagy Télapó, hogyha lehet,
Télapó halott indián.