A legjobbat elfelejtettem

Mostanában sok helyzetben felteszem magamnak a kérdést, hogy mit is keresek benne. Ez a tanítással is így van, valahogy mostanában nem ugyanaz...

Kaptam egy új csoportot, két hete indult. Az nem biztos, hogy jó ötlet, ha elmondom melyik cég, elég annyi, hogy magas köztisztviselői hivatal. A Hivatalok egyike. Khm...

Szóval 12 fős a csoport, kétszer van órájuk egy héten, reggel 7-től fél 9-ig. Már a második órán 7.03-kor ketten jönnek elsőként, a többiek csak utánuk szállingózva. Gondoltam legjobb a szabotázst a csírájában elfojtani, megkértem őket, hogy jöjjenek pontosan. A következő órán már hárman ott voltak 7.02-kor, ekkor megkértem őket még egyszer. A következő párbeszéd zajlott az egyik alannyal:
- Ez egy köztisztviselői intézmény, itt nem vesz komolyan senki semmit, örülj, ha csak fél órát késnek, a minimum 10 perces késés teljesen normális. Egy olyan nyelvtanfolyamot meg főleg nem vesz senki komolyan, ami teljesen ingyen van, egy kanyit nem kell érte fizetnünk, A Hivatal fizeti. Eddig bejöttem 7 után 5 perccel, kétszer felkeltem, ha most körbenézek, hát többször nem fogok.
- ... ??? ;;; $$$ - na ez voltam én, tágra nyílt tekintettel... SOHA nem találkoztam még ilyen dologgal.

Következő alkalommal eldöntöttem, hogy rendes leszek, nem számít, hogy ki mennyit késik, nem baj, hogy 10 emberre gyártok feladatot és csak 4 van ott, feltalálom magam, nem probléma! Egész reggelre magnós feladatokat terveztem be. Ugyanez a kedves lélek, akitől elakadt a szavam az előző alkalommal, vállalta be, hogy biztosítja a cd-lejátszót. Mondanom sem kell, hogy üres kézzel jelent meg.
- Őőőőő... és a cd?
- Hát bocsánat, hogy tegnap a szabadságom alatt nem intéztem el otthonról.
- Én meg bocsánat, hogy nem tudtam, hogy szabadságon voltál...
- Honnan tudtad volna?
- Na pont ez a lényeg... Ha szóltál volna, megszervezem, hogy legyen másik.
- Na még majd lelkiismeret furdalásom lesz a végén! Tudod, ha egy kicsit rendes vagyok, az már nem tetszik, hogyha még rendesebbnek kell lennem!
- ... ??? ;;; łłł - ismét csak ennyit tudtam reagálni.

És akkor rájöttem, hogy nem találom a helyemet egy ilyen világban, sehogysem. Nyáron minden napom és annak majd' minden pillanata Istennel telt, és amióta vissza kell szokni a világba, azóta szenvedek, mert nem találom azt az arányt, amiben még boldognak érzem magam, mert elegendő mennyiségben benne van Isten a hétköznapokban. És arra gondoltam, hogy elmenekülnék egy lakatlan szigetre, ahol nincsenek köztisztviselők és ignoránsok. Ezt meg is írtam Izsáknak, aki gondolom csak csóválta a fejét... És ma azt mondta nekem az Úr végtelen kedvességgel és türelmesen, hogy Ő sem menekült el a világból, hanem abban élt, és pont az ilyesfajta emberek között működött... És erre én meg jól elszégyelltem magam.

Ami viszont nagyon jó, hogy ma elhozták nekem a biciklimet a "fiúk" Bakonybélből, úgyhogy holnap nem is megyek Szombathelyre, hanem elmegyek végre biciklizni egész nap. Úgyis már csak 2 napig lesz meleg és jó idő, legalább kihasználom, ha már eddig nem volt bicóm.