Két év alatt a legszebb

... játéknak voltam ma részese és megfigyelője a pszichodrámán. Egyáltalán nem volt kedvem odamenni (egy ideje már csak így van ez...), de nagyon örülök, hogy ott voltam, mert gyönyörű dolgokat láttam ma, és mert végre olyan téma volt, amivel kapcsolatban legalább nincsenek rossz élményeim.

Az is érdekes, hogy ma volt először, hogy míg folyt a játék, én végig imádkoztam a játékosért. Még akkor is, miközben beválasztott szereplőnek, és a színpadon voltam. Nagyon jó volt. Először azért imádkoztam hosszú percekig, hogy végre ki tudjon mondani valamit, amit már nagyon rég ki kellett volna mondania, csak nem volt hozzá ereje illetve bátorsága, aztán meg azért, hogy meg merjen nyílni egy bizonyos helyzetben a játék alatt. Lélegzet visszafojtva vártunk, és mindenki nagyon örült, amikor megnyílt. Utána hazasétáltam (pontosan 2 óra a Jászai Mari térről Kelenföld illetve ahol én lakom kicsit tempósabb lépésben), és séta közben nem tudtam nem mosolyogni, annyira boldog voltam amiatt az emberke miatt. Végre, végre történt valami, végre, talán van esélye máshogy élni...