- Helló! Mit csinálsz ma?
- Öööööö..... Várj, még fel kell ébrednem... Mmmmmiért?
- Arra gondoltam, hogy felmehetnénk a Börzsibe. Szilvát akarok szedni, aztán elmehetnénk Zebegénybe sétálni. Lenne kedved hozzá? - itt lenyomtam két ásítást.
- Iiiiiiigen, de fél 3-ig filmeztem, mire összevakarom magam.... kicsit le vagyok lassulva... Nem tudom hánykor tudok elindulni. Eljössz értem, vagy mit tervezel?
- Bemegyek érted a Mexikói útra, ha jó az úgy.
- Jjjjjó, de egyhamar nem leszek kész... - itt kb 5 ásítás történt egymás után...
- Ó, én sem most indulok. Ha 11 körül találkozunk, az tökéletes.
- Húúú... jjjjó, majd igyekszem felébredni... - 3 ásítás...
- Oké, csörögj, ha elindultál, onnan kb 40 perc.
- Rrrrrendben.
Szóval roppant értelmesen kommunikáltam, aztán igyekeztem koordináltan és összeszedetten összevakarózni, majd egy órával később úton voltam. Nagyon jó volt, felmentünk Kismaroson a telkükre, és amíg Barbus szilvázott a fa tetején, addig én felolvastam neki (szó szerint FEL :-). Aztán elmentünk Nagymarosra palacsintázni-capuccinózni-sült krumplizni, közben megbeszéltük az élet nagy és komoly kérdéseit, majd sétáltunk egyet a Duna-parton. Határozottan jó volt, bár egész más tervekkel indult a nap. (Persze ilyen már sokszor történt.
Felhívott reggel, aztán bevágtuk magunkat a kocsijába, és mentünk a temészetbe. Rendszerint a Börzsönybe húzunk ilyenkor.) Hát... jövő héttől már ezt nem teheti meg egyikünk sem. Mindig fájdalmas búcsút mondani a nyárnak...Két hét múlva Kaland parkba megyünk, aaaannyira várom :-)))).
***
Megint megnéztem egy szép és szomorú filmet: Szkafander és pillangó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése