Ajándék hétvége

 Gyönyörű, enyhe idő és napsütés, aminek eredménye két nagy séta volt a Bakonyban, sok-sok idő négyen együtt az énekegyüttesünkkel (Ausculta Énekegyüttes), közös vacsora négyesben (ez és a második kirándulás így négyen együtt igazán ajándék volt, mert egyiket sem beszéltük meg előre, de mindkettő belefért, és mindenki természetesen és örömmel igent mondott), rengeteg együtt éneklés, és a vasárnapi vesperás végén élő közvetítésben éneklés a YouTube-on. Ez volt a legnagyobb és legörömtelibb ajándék, mert nagyon vágytam arra, hogy ebben a vírus miatt különös adventben valahol, valahogy elénekelhessem Kodály Zoltán Adventi énekét. Először úgy volt, hogy a mise keretében énekeljük el, de amikor kiderült, hogy ez a vasárnap a gitáros misének ad helyet, a dalostársaim megtették azt a kedvemért, hogy helyette a mindennap élőben közvetített vesperás végén, a kivonulás előtt elénekelték velem. Béke, sok-sok beszélgetés, a bakonyi levegő és erdő, lovak, nagyon szép zenék (Lassus, Tallis, Kodály), rövid felvétel a készülő cd-nkre... nagyon-nagyon jó és tartalmas hétvége volt.

Nagyon várom a következő alkalmat, és az a legjobb, hogy a sokáig semmi után mostanában már a harmadik próba lesz viszonylag rövid időn belül, viszonylagos rendszerességgel. Most sem kell sokáig várnom.

Tavaszi Szellő

Két éve nyáron otthagytam Kamaraerdőt (Gubát, Malőrt, és a többi depressziós, kizsigerelt lovacskát, akiknek a sorsát már nem bírtam tovább nézni), és elmentem "nyaralni" Dunavarsányba. Fontos szempont volt, hogy mindennap lovagolhassak, és ez egy lovas hely, ezért választottam. Rögtön beleszerettem Szellőbe, akivel kapcsolatban csak mosollyal az arcomon tudok beszélni, órákig. Egy évig intenzíven jártam, aztán egy évig egyáltalán nem. Idén áprilisban mentem el újra meglátogatni, aztán nyáron pár hétig újra jártam, ami a három hónap bezártság után olyan volt, mint a friss, tavaszi fuvallat, valódi, mély öröm.

Szellő nagyon okos kislány, rendkívül békés és kedves, csak nagyon ijedős (egyszer emiatt estem le róla, amikor a semmiből berongyolt elé oldalról egy vizsla, ő meg ugrott kettőt ijedtében). Velem szemben meglepően elnéző is, és olyan gyakorlatokat képes elsőre, majdnem tökéletesen megcsinálni, amikor járóiskolázunk, amiket soha azelőtt nem gyakorolt, és amiken Liza, az oktató is meglepődik. (Odin, akivel mindig terepre jártam, egy képet és egy kis videót is feltettem a blogra korábban, Liza lova volt.)