Varázslatos Nagyhét, Húsvét Bakonybélben

 Ez az idei Húsvét varázslatos volt, teljes egészében. Még egy hasonló, varázslatos Húsvétot megélhettem pár évvel ezelőtt Dobogókőn a nagyheti lelkigyakorlaton Mustó Péter atya vezetése alatt, de ez most más szempontból volt varázslatos, mert ez nem volt lelkigyakorlat.

Valahogy számít, ha az ember valahol eltöltheti az egész nagyhetet, és nem csak csütörtök délelőtt érkezik (esik be) egy pesti busszal az előző napi loholás után. Olyan még soha nem volt, hogy Virágvasárnaptól Húsvét vasárnapig ott lehettem volna Bakonybélben, ez is a Covid egyik áldásosabb hatása lett, mert a hét első 3 napját online tanítással töltöttem ugyan, de legalább már a helyszínen, csütörtökön pedig már a laudestől elkezdődhetett a Szent Háromnap. Fokozatos belelassulás volt, és így nem volt annyira éles a váltás a nagyvárosi munkából a mozdulatlan csendbe. Igyekeztem részt venni az imaórákon a saját online óráim között, és ezek újra és újra visszalassítottak. 

Varázslatos volt, mert:

- mindennap majdnem üres volt a templom, és mégis énekelhettünk, így családias hangulatban; 

- minden zenei szolgálatot mi (alapvetően négyen, néha még belevonva két másik szerzetest) adhattunk, rengeteget énekelhettünk, mert nem volt a nagykórus és nem volt a kántor sem;

- nem volt orgona, csak pszaltérium, ami egészen intimmé tette a hangzást;

- hajnali 4-kor kezdődött a feltámadási szertartás, ami szokatlan volt és számomra új - tavaly vezették be ezt a szokást a szerzetesek, idén ez már a második alkalom volt (azóta sem tudtam kialudni magam fura módon);

- nagyon családias volt a hangulat, hogy üresen kongott a vendégház, mivel nem fogadhattak vendéget, mi is csak az egyházi szolgálat miatt jöhettünk Emesével;

- olyan emberekkel is beszélgettem, akikkel már nagyon-nagyon régen;

- megismerkedhettem Bencével, az őzzel, aki már két éve ott lakik az arborétumban a bokrok alatt, de még egyszer sem láttam eddig;

- nyugalom és időtlenség jellemezte az életet csütörtöktől vasárnapig, sok-sok sétával és zenével.

Nagyon szép volt, szívesen maradtam volna még legalább egy hetet.

Ajándék hétvége

 Gyönyörű, enyhe idő és napsütés, aminek eredménye két nagy séta volt a Bakonyban, sok-sok idő négyen együtt az énekegyüttesünkkel (Ausculta Énekegyüttes), közös vacsora négyesben (ez és a második kirándulás így négyen együtt igazán ajándék volt, mert egyiket sem beszéltük meg előre, de mindkettő belefért, és mindenki természetesen és örömmel igent mondott), rengeteg együtt éneklés, és a vasárnapi vesperás végén élő közvetítésben éneklés a YouTube-on. Ez volt a legnagyobb és legörömtelibb ajándék, mert nagyon vágytam arra, hogy ebben a vírus miatt különös adventben valahol, valahogy elénekelhessem Kodály Zoltán Adventi énekét. Először úgy volt, hogy a mise keretében énekeljük el, de amikor kiderült, hogy ez a vasárnap a gitáros misének ad helyet, a dalostársaim megtették azt a kedvemért, hogy helyette a mindennap élőben közvetített vesperás végén, a kivonulás előtt elénekelték velem. Béke, sok-sok beszélgetés, a bakonyi levegő és erdő, lovak, nagyon szép zenék (Lassus, Tallis, Kodály), rövid felvétel a készülő cd-nkre... nagyon-nagyon jó és tartalmas hétvége volt.

Nagyon várom a következő alkalmat, és az a legjobb, hogy a sokáig semmi után mostanában már a harmadik próba lesz viszonylag rövid időn belül, viszonylagos rendszerességgel. Most sem kell sokáig várnom.

Veszprémi koncert képek

Azóta már Pesten is volt egy, amiről viszont nem készültek képek, csak videó és hangfelvétel. A veszprémi koncert nem sikerült annyira jól, a pesti viszont a legjobb volt mindhárom között. Mi is nagyon jól éreztük magunkat, vagy 200 ember ült a 8-9 fokos, teli templomban, nem izgultam egyáltalán érdekes módon, és nagyon szép lett a zene.

Íme a veszprémi képek:

Pótkoncert

Meggyógyultunk (ez a kellemetlen mindössze 4 embernél. Ha csak egyetlen egy lebetegszik...), megszerveztük, íme:

Veni et ausculta :-)