Már lemondtam arról, hogy a saját gépemen tudok dolgozni, de - ugyan egy nap késéssel a korábbi szokásokhoz képest - mégis kegyes volt hozzám a Bébi nevű laptopom, és bekapcsolta magát ma este. Szerintem öcsém sem fogja bánni, ha nem foglalom el a gépét holnap egész délután, nekem pedig nem kell utazgatnom a dolog miatt. Így mindenki jól járt. Reméljük, hogy ma éjjel nem lesz áramszünet... Akkor azt hiszem anyázni is fogok, de lehet, hogy nem is állok meg ennyinél. Talán nem kerül rá sor...
Minden nap olyan, mint egy évszázad. Iszonyú sok minden történik, és ma este is pl elgondolkodtam, hogy mennyire messze van már a reggel 3/4 5, amikor felkeltem, és indult a nap, reggel 7-től már tanítás...
Most először nincs kezdő csoportom a 4 év alatt. Van többek között 3 upper-intermediate szintű csoport, és rájöttem, hogy noha irtóra élvezem az ő tanításukat, hihetetlenül elfáradok agyilag, mert sokkal komolyabb minden szempontból: nyelvtan, szókincs, témák, minden.
Az egyetemen 20 (igen! HÚSZ) darab tantárgyat kellett felvenni ebben a félévben, és mindegyik kötelező. Még nem gondoltam bele, hogy hogy fogom teljesíteni a félévet (valószínűleg messze nem olyan fényesen, mint az eddigieket... energiám sincs, meg igazából már a teológia felvételire készülnék teljes erővel). Azt hiszem kicsit megijednék, ha belegondolnék. Úgyhogy inkább nem teszem :-))). Most is meglesz, fenti segítséggel meg főleg. Ha meg nem, akkor nem. Nem lényeg.
Megint költöznöm kell, azt már írtam, hogy lebontják a házat, amibe januárban költöztem, és amit hosszas keresgélés után találtam. Nagyon szeretek itt lakni, de ha menni kell, akkor menni kell... Meg vannak számlálva a (hó)napjaim itt. A gyönyörűséges cserépkályhát fogom a legjobban sajnálni, mert az egy igazi remekmű. A Fehérvári út zaját biztosan nem fogom visszasírni, és a nyár iszonyú hőségét a lakásban... Kishúgom azt mondta, amikor egyszer a legnagyobb hőségben meglátogatott, és nem lehet kinyitni az ablakot nálam, mert akkor nem lehat hallani egymást, hogy ő minden nap sírna, ha itt kellene laknia :-)))).
Szerdán majdnem elmentem a Kispál koncertre, ami éjfél körül kezdődött, és a rakparton volt. Fájdalmas döntés volt nem elmenni, de okos. Hulla vagyok, már most. Két hétig se tudtam volna kialudni egy ilyen kiruccanást, annyira durva lett hipp-hopp a napirendem. Viszont megkértem a két másik embert (kórustársaim), hogy hívjanak fel, ha az egyik kedvenc nótámat húzzák a Lovasiék, hogyaszongya:
Fél 2 volt, amikor megszólalt a telefon :-)))). Én félálomban buliztam az ágyamban a telefonnal a fülemen, ott pedig hallhatóan fergeteges volt a hangulat. Már megbeszéltük, hogy a december 5-i Petőfi Csarnok-beli koncertre együtt megyünk. (Az legalább egy szombati nap lesz, lehet másnap alunni...)
És még egy dolog eszembe jutott most. A Fesztiválzenekar Fischer Iván vezetésével felkérte a kórusunkat (ugyan majd csak 2011-ben, de koncert körökben ez még közeli időpontnak számít... :-) a Mozart Requiem 3 előadására az Operaházba, és két nap külföldi turnéra... Már énekeltük velük ugyanezt 1998-ban a Hősök terén, és róluk még azt kell tudni, hogy egyetlen egyszer dolgoztak amatőr kórussal rajtunk kívül, kb 25 évvel ezelőtt. Szóval nem kicsi megtiszteltetésnek érzékelem én ezt a gesztust...
A mai nap méltó lezárásaként itten van két másik nagy-nagy kedvencem a Kispáltól (de sorolhatnám őket, mert rengeteg nótát kedvelek tőlük):
Szünet után
13 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése