Azt mondták a magyarokról a Caminón, hogy mindig lefelé görbül a szánk sarka a keserűségtől. Azóta ezt is figyelem az embereken, magamon meg mindig próbálom ellensúlyozni egy huncut mosollyal :-).
De amióta egy előadáson megtudtam, hogy ma Magyarországon 100 házasságból 64 felbomlik, azóta egyrészt figyelem a zsák-meg-a-foltja törvényszerűségeket, azt, hogy párok milyen stílusban kommunikálnak egymással nyilvánosan, meg hogy boldognak tűnnek-e együtt. Az utóbbira persze csak az arcukról következtethetek, és eléggé hiányosan, hiszen én sem mindig tűnhetek pl boldognak, amikor hulla fáradt vagyok, és mégis rend van belül, tehát ez mindenki másra is érvényes lehet. Azt viszont gondolom, hogy a külső alapján is összeillenek emberek, és akkor szoktam harmóniát érezni, amikor két ember hasonlít egymásra stílusban. Nem tudok pl elképzelni egy öltönyös férfit egy csupa arc-piercinges lánnyal (persze ez kisarkított példa, ilyet még nem is láttam, valószínűleg nincs is). Sikerült néhány mintatípust felfedeznem. Pl a kopasz kigyúrt disznóknak szinte kivétel nélkül mindig szoláriumos, szőkített (esetleg szilikonos itt-ott), buta liba típusú, tényleg hótt sötét nőjük van. Nemcsak stílusban illenek össze a párok ugye, hanem IQ-ban is - vagy annak hiányában.
Azt is megfigyeltem, hogy testalkatban, ápoltságban és igényességben is általában összeillenek a párok tagjai. Annyira látszik, amikor igénytelenebb emberek már hosszabb ideje együtt vannak... Pedig szerintem évek után is fontos tetszeni akarni a másiknak igényességgel, tisztasággal, ápoltsággal. Nemrég találkoztam valakivel, akit nagyon rég nem láttam. Az elmúlt idő alatt felszedett magára talán nem is több mint 6-7 kilót, de látszik, hogy nem sportol (pedig régen rendszeresen sportolt), így láthatóan elnehezedett. Furcsa volt ilyennek látni. A külső mögött pedig ugyanolyan nehézkes belsőt érzékeltem. Nagyszerű - és szép - embernek tartottam régen, amikor éreztem benne a szikrát. Hát most nem éreztem benne egy szemernyi szikrát vagy különleges kisugárzást sem. (Lehet, hogy már akkor sem sem volt, csak én láttam bele többet...???) Kár...
És hát igen, még azt is szoktam figyelni, hogy én vajon milyen zsáknak vagyok a foltja, illetve hozzám milyen folt tartozhat? Azt biztosan nem tudom elképzelni, hogy ne sportoljon valamit a zsákom, mert én is naponta azt teszem (csak már kerülne vissza a biciklim a Bakonyból... addig kénytelen vagyok órákat sétálni), meg azt sem, hogy öltönyös legyen, mert nem bírom az öltöny által kölcsönzött korlátoltság érzetét - meg azt, ami mögötte van a fejekben -, hogy csak a kívülről látható jegyekre korlátozzam a sort. De azt sem tudom elképzelni, hogy sportcipős-adidas-pólós zsákon legyek folt, mert farmerom sincs, a cipőim pedig mind az Alföldi cipőboltból kerültek a birtokomba, ott pedig nem árulnak sportcipőt...
(Szerintem egyébként nem csak a nőknél előny a stílus - nálam mostanság épp a Siptáras -, szeretem, ha egy férfinak más a stílusa, mint a farmer meg a kockás ing fekete cipővel, vagy a totál alternatív. Ez nem kritika, egyszerűen csak jól esik ránézni egy stílusban egyedi férfira, akin látszik, hogy nem izzadságszagúan próbál "más lenni", kitűnni, mint a nagy átlag, hanem mert egyszerűen ilyen. János ilyen egyébként, neki sincs egyetlen farmerja sem, nem is volt soha, ezt (is) mindig annyira bírtam benne, és az ő öltözködési stílusa tetszik a leginkább az összes fiúbarátom illetve ismerősöm között. Mondjuk a szülei sem átlagemberek - apukája rendszeresen kiállító festőművész, anyukája képzőművész. Ők sem farmerban járnak... na de nem is a farmer a lényeg, talán nem kell magyaráznom, hogy mi. Van a dologban valami lazaság, de nincs benne igénytelenség és hétköznapiság sem. Nem tudom jobban, talán érthető így is... Egyébként János kedvese sem egy mindennapi lány... Na ők aztán abszolút a zsák meg a foltja. Pont ilyen dolgokat figyelek az utcán :-).)
Erről jut eszembe, hogy jövő héten elmennek Jánosék Párizsba pár évre... Fura, hogy ők is kikerülnek a fókuszból egy időre, mint Eszter barátnőm, aki meg Dublinban van már hosszú ideje. Róla még nem írtam. Ez is egy érdekes barátság... Vele Weöres Sándor hozott össze 11 évvel ezelőtt :-)))). Ha jobban belegondolok, van néhány érdekes barátságom. Némelyik tisztán intellektuális alapon köttetett mint a János-féle, mások meg lelki-szellemi keverék alapon, mint Eszteré. Van olyan, amelyikben vannak zuhanások majd emelkedések (talán), de van olyan is, amelyik, ahogy telik-múlik az idő, egyre elképzelhetetlenebb, hogy ne legyen, és noha érzetben nem tűnik úgy, mintha mélyülő tendenciát mutatna, mégis hozzám tartozik. Fura lenne, ha nem lenne, és meg sem tudom magyarázni miért. Nem értem miért szeretjük egymást, mert sem napi kapcsolat nincs, sem lelkileg nem hiányzunk egymásnak, mert a mély lelki eseményeket nem vitatjuk meg. Egyszer Tamás barátommal mentünk a kocsijában, teljes csendben. Ez kb a barátságunk tizedik évében lehetett, úgy 12 évvel ezelőtt. Ahogy mentünk, azon gondolkodtam, hogy vajon miért is vagyunk mi barátok... Feltettem neki a kérdést, az volt a válasza, hogy már ő is elgondolkodott a dolgon, és ő sem tudja. Na a vele való kapcsolat is az érdekes kategória, azóta is :-)).
Azt viszont észre vettem, hogy csak a régi baráti kötelékeim ennyire "furcsák", ha lehet ezt így meghatározni. A legújabbak - Gabi, Boglár, Regi, a bakonybéliek - már teljesen lelki és Istenben szellemi alapokon nyugszanak, és épp ezért nagyon hasonlóak a jellegüket tekintve. Amiben különböznek, az az emberek különböző személyiségének köszönhető.
***
Jánosról írtam mostanában elég sokat, találtam egy képet a cd-jükről a neten (Krisztián barátjával modern pop-szerű zenét írtak középkori spanyol, olasz és francia versekre, majd létrehoztak egy cd-t is 'Leon y Valencia' címmel az anyagból. Szerintem érdekes és jó zene, már az alapján a kb 4 szám alapján megítélve, amit hallottam belőle). A baloldali, rózsaszín inges János.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése