Nagyon sokszor meghallgattam már ezt a fevételt, és amikor újra és újra előkerül, többször meghallgatom egymás után, mert mindig mosolyt csal az arcomra az öröm, amit közben érzek (mint amikor a bakonybéli Günter tesó énekel), különösen a fergeteges finálé. Soha nem tudom megunni.
Gaudete! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése