Meditáció, teológia

Újra elkezdtem meditálni.

Nemcsak a lelkigyakorlatok alkalmával teszem, nyáron, amikor keresztény meditációk keretében dolgozok fel szentírási részleteket a lelkigyakorlat szerves részeként, hanem kb egy hónapja naponta kétszer-háromszor, teljesen vallásmentesen.

Az egész ötlet elindítója egy beszélgetés alkalmával előkerült kifejezés volt: MINDFULNESS. A pszichológia egy fontos (és divatos) kifejezése, nem is nagyon van rá magyar megfelelő, talán a "tudatos jelenlét" fejezi ki leginkább azt, hogy mit takar.

Engem egyből nagyon elkezdett érdekelni, rengeteg cikket elolvastam a témáról, bár nekem a "tudatos" nem is annyira tetszik, mint a "megengedő" vagy "elfogadó" jelenlét. Pont ez a lényeg: nem akarni megváltoztatni azt az állapotot, amiben vagyok, hanem tudatosítani ÉS megengedni. A puszta tudatosság még nem jelent nem változtatni akarást vagy a meglévőnek az automatikus szeretését, de erről szívesen cserélek eszmét bárkivel, aki máshogy gondolja. Nem is titok szerintem, hogy a tudatosítás mint kezdő lépés mellett ezzel a két hozzáállással (megengedés és elfogadás) már óhatatlanul változnak dolgok, még ha nem is akarnánk, mert így működik az elme. Felismeri, hogy hol van defekt, és reparál. Az én dolgom, hogy tüzetesen megvizsgáljak mindent, ami a jelen pillanatban velem-bennem-körülöttem zajlik, kíváncsi érdeklődéssel, a legkisebb gyanúját is elvetve annak, hogy ne fogadjam el vagy változtatni próbáljak rajta (vicces, de az is már eleve egy felismerés, hogy jelen van esetleg egy ilyen gyanú...).

Az a weboldal, ahonnan elkezdtem a meditációkat:

https://www.headspace.com/

Itt 10 napig ingyenes meditációkat próbálhat ki az érdeklődő, ha regisztrál, aztán eldöntheti, hogy előfizet-e az oldalon elérhető többi anyag hozzáférési jogára. Egy volt buddhista szerzetes vezeti az egyenként tízperces meditációkat, és emlékszem, hogy az ötödik nap körül megértettem, hogy mi történik, hogy milyen ügyesen lehet egyre mélyebbre menni a jelenlétben. Az ötödik nap után azt vettem észre, hogy lelkileg kicsit rázósabb helyzetekben automatikusan elkezdem számolni a lélegzetemet, és még csak nem is tudatosan. Zseniális.

Elhatároztam, hogy elő fogok fizetni egy évre, mert kíváncsi vagyok, hogy mi van még a meditációs tarsolyban, de találtam egy másik oldalt is, ahonnan letöltöttem különböző meditációkat, amiket pont annyira élvezek, mint a Headspace szeánszait.

***

Hihetetlen, hogy tényleg lassan vége a Sapinak. Nyáron abszolválok, ha sikerül az utolsó szigorlat, aztán ősszel megírom a szakdolgozatot, januárban pedig államvizsga.

Emlékszem, évekkel ezelőtt még annyira rosszul és szomorú voltam attól a gondolattól, hogy egyszer vége lesz majd, és akkor mit fogok kezdeni a hatalmas űrrel, amit a Sapi hiánya miatt fogok érezni, most pedig teljesen nyugodtan azt fogalmazom meg, hogy itt az ideje valami mást csinálni, beleszőve azt a hihetetlen gazdagságot, amit a teológiai tanulmányaim nyújtottak. És már várom is...

Ó, annyi mindent szeretnék csinálni, amellett, hogy a SOTE-n elkezdem másfél év múlva a lelkigondozói szakot. Szeretném megtanulni rendesen azt a pár nyelvet, amit elkezdtem; szeretnék elmélyedni teológiai kérdésekben olyan szinten és mélységig, ami örömet okoz; szeretnék NAGYON fejlődni a saját hivatásomban: új dolgokat kitalálni a tanítás terén, új anyagokat, módszereket kipróbálni, elolvasni egy csomó mindent, naprakész lenni és rengeteg új szót tanulni. Nem beszélve arról, hogy rendet tenni az órán alkalmazott anyagok között, beújítani köztük, és megismerkedni a legtöbb kiegészítő anyagot tartalmazó gyűjteménnyel. Filmeket, szövegeket keresni, azokhoz jópofa feladatokat kiagyalni, megtanulni kiaknázni az interaktív tábla nyújtotta lehetőségeket. Ilyesmik.

***

Most már öt, az Ausculta által énekelt darab is felkerült a YouTube-ra, azt kell beírni a keresőbe, hogy Ausculta Quartet. Bátran lehet véleményt is nyilvánítani, ha van.