Költözöm, de tényleg!

El sem tudom hinni... NÁLAM VAN A KULCS! Vasárnap elköltözöm egy kétszobás lakásba, csak egyedül... VÉGRE!!!!!

Teljesen váratlanul jött ez az ajánlat. Múlt vasárnap Rita (nem vér szerinti) tesó átküldött egy emailt, hogy keresnek valakit egy Németországban élő hölgy lakásába, mert kiköltözött az előző lakó. Itt ültem pont a gép előtt, és ahogy megjelent a levél, felhívtam a hölgyet. Ma elmentem megnézni a kéglit, azonnal megtetszett, vasárnap pedig költözöm... Eljönnek kishúgomék meg Barbus kitakarítani a kérót, én meg már ott is maradok. Ami a leggyönyörűbb a lakásban - és nagyrészt ebbe szerettem bele -, az a cserépkályha.

Másik pozitívum, hogy az utolsó vizsgám messze felülmúlta a várakozásaimat a jegyet illetően... Meg voltam győződve, hogy 3-asnál jobb nem lehet, de az a csúcs, és az is csak akkor, ha jobb lábbal kelt ki a tanárnő az ágyból, épp nincs szívatós kedvében (egyébként abban volt... amíg mi írtuk az írásbelit, felsőbb évesek szigorlatoztak nála is. Szó szerint az összeset meghúzta), és épp nem érzi az irántam való ellenszenvét (nagyon szépen mosolygott rám. Meg is lepődtem. Igaz, a szegény szigorlatozókra is nagyon szépen mosolygott... Kicsit mint amikor a hentes rávillantja a legszebb mosolyát a csirkére, de közben feni a kését... :-)). Erre meg még ennél is jobban sikerült... Elképedtem. Na de hogy ne lehessek azért annyira büszke magamra, ezt írta a csoportnak email-ben:

"Kedves hallgatók,

Sokkal jobb eredményekre számítottam, és csak a félév különleges körülményeire való tekintettel csak most és csak önöknek kivételesen alacsonyra tettem a ponthatárokat. ..."

Hát nem cuki? :-))))))))
Ez viszont azt is jelenti, hogy februárig már nem kell többé Szombathelyre látogatnom, részemről vége a vizsgaidőszaknak. Csinosíthatom újdonsült otthonomat a szabadidőmben tanulás és vonatozás helyett... Jó üzlet!

(Még ezt is írta:

"A következő félévben az Irod.2-t Bődy tanárnő, a haladó 1-et én fogom tanítani.

Üdvözlettel,")

(Azon viszont elgondolkodtam ma, hogy mindig lebecsülöm a képességeimet... Nem vagyok valami magabiztos. Ezt viszont senki nem mondaná meg rólam, ez a fura. Olyan, mintha két ember lakna bennem, és néha elámulok azon, amelyiket kevésbé ismerem.)

Egyébként viszont inkább nem minősítem hogy érzem magam a bőrömben...
Ismét meg kell erőltetnem a szememet, hogy haloványan látszódjon a béka ülepe...