A reneszánsz kiállítás a Szépművészetiben viszont minden figyelmet megért. Mellesleg, nagyokat hahotáztunk Barbussal, amikor kommentáltuk, hogy mit látunk a képeken. A legjobb az volt (és
annyira kár, hogy nem jegyeztem meg a kép címét), amikor (talán) egy Szentháromságot ábrázoló festmény legtetején a hosszú, fehér szakállú Atya volt, kitárt, de inkább a heves magyarázás gesztusára hasonlító karokkal, lefelé nézve, a Szentlélekre, aki épp alatta repkedett galamb képében. Barbi szinkronizálta a képet, ahol is azt mondja az Atya a galambnak: "Most megfőzlek vacsorára!" Mert hogy épp ezt fejezte ki a kitárt karjaival, és az arca is ezt az örömöt tükrözte. Én meg hozzátettem, hogy: "Szent Bernardinnak pont elég leszel (ő a kb húszkilós szent... lehet, hogy csak napfénnyel táplálkozott... minden esetre nem a túlsúly végzett vele. Nem? Őt ábrázoló pár kép volt épp ez előtt a kép előtt, onnan jutott eszembe pont ő). Rendkívül jókat szórakoztunk, elmondhatom. Elhatároztuk, hogy összeállítunk egy albumot az ilyen kommentált képekből (volt egy pár...), és szigorúan csak azoknak mutatjuk majd meg, akik nem botránkoznak meg az ilyesmin. Szerintem Ábelnek mindenképp megmutatom majd ha tényleg elkészül, szerintem ő szórakozni fog rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése