Már Lenin is megmondta

Tanulni, tanulni, tanulni!

Na én ezt nagyon megfogadom.

Múlt hét hétfőn és kedden volt a maratoni államvizsga, kétnapos, extra hosszú, kicsit kimerített, de inkább csak erőileg. A hétfői menet mondhatni nagyon élvezetes volt, csak egy nyelvvizsgát kellett összehozni, de az nem volt nehéz egyáltalán. Szeretek feladatokat megoldani, felüdülés volt az első négy része a napnak.

A nyelvészet nem lett volna ennyire üdítő, ha nem tanulok előtte célirányosan egy hétig. Brutál mennyiségű anyagot tartalmazott a leíró nyelvtan része, és én, aki mindig tanult rendesen, igen rosszul éreztem magam, amikor elkezdtem pár héttel ezelőtt. Aztán a szimpla rosszullétből egyenesen álmatlan éjszakák lettek, ahogy közeledett a nagy nap, mert a 40 kérdésből álló teszt egy 600 oldalas könyvnek az apróbetűs mondatainak egy részét is tartalmazta, valamint akármelyik példamondatot a kb 800-ból. Tehát még én is felmértem, hogy lehetetlen a dolog rövid idő alatt, szó szerint bemagolni egy ilyen volumenű könyvet. Különben is utálok magolni. Aztán egy héttel az államvizsga előtt, amikor már iszonyúan féltem, kaptam egy listát, célirányos mondatokkal, amiket megtanultam (na jó, AZOKAT bemagoltam, ha úgy tetszik...), amitől aztán 4-es lett a nyelvészet államvizsgám, de ami még ennél is jobb volt, hogy teljes nyugalomban töltögettem a tesztet. (Csak úgy mondom, hogy voltak, akik megbuktak a nyelvészeten...)

Aztán másnap jött az irodalom meg a töri, amire iszonyú sokat tanultam. Kivettem egy hetet a múlt héten, és képes voltam reggel 7-kor nekiállni tanulni, és este fél 10-ig nyomni a dolgot a fejembe... Kórusra se mentem, gyakorlatilag a keddi szakdolgozat védés kivételével, amikor is el kellett utaznom Szombathelyre, ki sem mozdultam a lakásból. Na ilyet még soha nem csináltam azelőtt... De meg is lett az eredménye.

Két felettébb vicces dolog történt. Hétfőn volt a nyelvvizsga összes írásbeli része, aminek keretében kellett írni egy fogalmazást. Két téma közül lehetett választani, az egyik egy tökunalmas levél volt, amin brillírozni lehetett a megtanult levélírási formával és betanult nyelvi formulákkal. Ez volt a könnyebb talán, rajtam és két srácon kívül (!) mindenki más ezt a feladatot választotta. A másik feladat egy cikk írása volt, a témája pedig az, hogy melyik híres személlyel töltene el az ember egy napot, és miért. Én sosem veszem komolyan az ilyen feladatokat, és imádom, hogy kreatívkodni lehet bennük. Picassoról írtam, és Prince Charming-nak neveztem. A legjobb az volt, hogy a nevét csak a legutolsó mondatban említettem meg, annak, aki javította a fogalmazást az implikációk alapján ki kellett találni kiről volt szó. Persze ilyenkor sok hülyeséget is írok, pl ilyet, hogy "Ezen a ponton már rég úgy érezném magam mint Aliz Csodaországban, de a hab a tortán még csak most jönne..." Én nagyon jól szórakoztam.

A másik móka még hétfő reggel történt. Bementem misére a székesegyházba, ami a szállás tőszomszédságában volt. Valami nagyszabású ünnep volt, rengeteg pap celebrált a misén. Gondoltam úgyis olyan sokan vannak, áldást kérek az egyiktől az államvizsga mindkét napjára mise után. Na, a mise végén levonult a papi tömeg, és szépen el is tűnt egy ajtó mögött. Ott álltam kicsit kínosan, hogy akkor most mit is csináljak, amikor eszembe jutott, hogy előző este valaki elmondta a szálláson, hogy gyóntatás lesz a mise alatt. Odamentem a gyóntatószékhez, hogy jobb híján akkor attól a paptól kérek áldást, aki benne ül. Égett a villany, a bácsika (nem tudok mást mondani rá, nagyon öreg volt szegény) pedig újságot olvasott a lámpefénynél :-))). bementem, és mondtam, hogy nem gyónni jöttem, hanem áldást kérni az államvizsgára. Kb egyperces néma és teljesen mozdulatlan csönd következett, amit én illedelmesen bár, de felhúzott szemöldökkel, várakozó álláspontban vártam nagyon várakozva... Mire megkérdezte mondom kb egy perc után, hogyaszongya:
- Szentgyónásra jött?
- Ahh... Nem, áldást szeretnék kérni a vizsgákra...
- Áldja meg az Atya, a Fiú és a Szentlélek, ámen. Viszontlátásra.

Amikor kirobbantam onnan, akkor egyrészt frusztráltságot éreztem, cikinek tartottam, dühös voltam, és iszonyúan elkezdtem röhögni. Még jó, hogy teljesen más az istenkapcsolatom, és nem érintheti egy ilyen tapasztalat. Csak az jutott eszembe, hogy ha még mindig keresném Istent, és itt próbálkoznék, akkor lehet, hogy elfordulnék az Egyháztól és a katolicizmustól végleg. Állati nagy égés volt...

Aztán kimentem a templom elé, és gondolkodtam, hogy akkor most ennyi volt az áldásnak, köszike. Mire kijött az egyik pap, egy huszonéves suhanc lehetett talán, ő is ott volt a misén a papok arzenáljában. Megkértem, hogy mondjon áldást. Vagy egy percen keresztül beszélt, nagyon szépeket mondott, és igazi áldást mondott a végén. Nagyon jó volt így vizsgázni menni. Annyi áldást mondott, hogy kitartott mind a két napra :-)))).

Szóval nagyon jól sikerült az államvizsga, a dékánunk, aki egy áldott jó teremtés, odahívott magához a folyosón, miközben vártam, hogy bemenjek, és úgy félszavakkal odavetette nekem, hogy megszavazott a tanszék egy kitüntetést számomra a diplomám mellé, úgyhogy jó lenne, ha részt vennék a diplomaosztón (amit eredetileg nem terveztem...), mert szeretné a plénum előtt átadni. Na EZ nagyon meglepett.

***

Adtam magamnak két napot az államvizsga után a pihenésre, de csütörtökön már elkezdtem tanulni a felvételire, ami két hét múlva lesz. Állati izgalmas. Főleg az, hogy kiderült, hogy lesz egy nyelvi teszt latin nyelvből, aminek a pontszáma nem fog beleszámítani a felvételi pontokba, gondolom csak a csoportbeosztások miatt érdekli őket ki milyen szinten van.

Na hát én soha életemben nem tanultam latin nyelvet. Soha. De most kitaláltam, hogy két hét alatt megnézem mennyire tudok a nulláról felfejlődni, és hány pontosra tudom ennyi idő alatt megírni a tesztet. Konzultáltam a kórusunk latin tudorával, aki azt mondta, hogy ennyi idő alatt alapszintre fel lehet fejlődni. Nosza, le is töltöttem mindjárt egy kezdő latin nyelvkönyvet a netről (hát most mit húzzam az időt, de nem?), és el is kezdtem megtanulni a ragozásokat. Ami nagyon jó, hogy véges a szókincse, de ez most ezen a szinten úgyis tök mindegy. Azt élvezem, hogy a szavak nagy részét ismerem az angol miatt, hiszen egy csomó szó latin eredetű az angol nyelvben. A ragozás pedig az oroszból nagyon hasonló. Nem csak az esetek, hanem még a ragok maguk is, ami elképesztő! Annyira megkönnyíti a dolgot!

Na szóval ilyenekkel szórakozom most :-)))