Címszavak

Eszembe jutott néhány dolog, címszavakban:

Jerk - mindig is kíváncsi voltam arra, hogy ennek a szónak a jelentését valaha is megérzem-e, mert hogy nem elég azt tudni, hogy milyen magyar megfelelője van. Azért gondolom, hogy mostanra megérett ez bennem, mert amikor ez a szó az eszembe jut, 3 arc is társul hozzá rögvest... :-))))

Helyemen vagyok - Nah, ez az igazi kegyelem. Állandóan mosolyognom kell. Pontosan tudom, hogy éppen ott vagyok, ahol lennem kell, az a hivatásom, amiért itt vagyok, azzal foglalkozom, amit tennem kell, és mind lelkileg, mind pedig spirituálisan hihetetlenül gazdagon gyarapodok. És visszagondolva az elmúlt egy év történéseire, pontosan ugyanezt tudom elmondani, minden mozzanata a helyén volt, minden mozzanatát újra ugyanúgy tenném. Semmit nem csinálnék másképp, nem akarnék megspórolni semmilyen érzést és tapasztalatot belőle, beleértve a nagyon fájdalmasakat (többnyire olyanok voltak). Jó és szükséges kilépni illúziókból, azt gondolom, és ha az csak úgy lehetséges, hogy sérül az ember, akkor azt is be kell vállalni, különben soha nem látjuk a valóságot, olyannak a másikat, amilyen, hanem azt feltételezzük, hogy sokkal jobb és életünk végéig vágyhatunk valami (valaki) olyan után, ami a mi szempontunkból kevés értéket hordoz. Isten úgyis tudja, hogy meddig kell menni a "kísérletezésben". Krízishelyzetekben derül ki, hogy ki milyen, abban, ahogy a helyzethez hozzááll, hogy rombol-e maga körül, másokat felelőtlenül, ide-oda csapongva használva és sérüléseket okozva (hiszen a másik úgyis aaaannyira előrehaladott spirituálisan, túléli...), vagy méltóság- és felelősségteljesen jutva túl a nehéz időszakon, nem taposva bele másokba. Újra megengedném magamnak, hogy megtapasztaljam egy másik ember rám nézve fájdalmas gyengeségét és a méltóság teljes hiányát, különben még ma is azt hinném, hogy elszalasztottam egy jó barátság lehetőségét egy fantasztikusnak gondolt emberrel. Nem beszélve a saját utamról azóta... Mindenképp megérte, minden pillanata.

M4 - Pipa, ez is megvolt. Nem tudom eldönteni, hogy szépnek vagy csúnyának látom-e a Fővám téri megálló random- és rusztikus-szerű betonnemtommicsodáit, talán keresztgerendáknak nevezném őket. Van bennük valami lenyűgöző, annak ellenére, hogy a panel-lakótelepekre emlékeztetnek.

Parfüm - Végre, újat kellett vennem. Majd' egy éve várok arra, hogy elfogyjon az előző, sajnáltam kidobni.

Figyelmesség - A parfümmel kapcsolatban jutott az eszembe. Három kategóriába tudnám szedni azokat, akik figyelmesnek mondhatók.
Az első kategóriába azok tartoznak, akik tényleg figyelmesek, a másik ember a figyelmességük fókusza, a másikért önmagáért figyelmesek
A második csoport trükkös, mert látszólag a másik ember a fgyelmük központja, de csak addig, amíg akarnak tőle valamit. (Ilyen az, amikor valaki teljesen érthetetlen módon parfümöt ajándékoz valakinek, aki gyakorlatilag senkije, majd amikor már javában "valakije", akkor nem fontos, hogy a névnapján annyit mondjon, hogy helló, ugyanakkor egy előző "valakinek" a születésnapját és a névnapját is elsőként tartja számon...)
A figyelmesek harmadik csoportja kicsit hasonlít a másodikra, mert ők azok, akik gyakorlatilag kizárólag saját magukra figyelnek (vagyis a totál önzők), és úgy használják a figyelmességet mint eszközt, akár teljesen érzelemmentesen, ha a szükség úgy kívánja.

Motiváció - Ez arról jutott eszembe, hogy másfél éve tanítok valakit, akinek ugyanazokat a hibáit javítom, minden egyes órán, teljesen feleslegesen, másfél éve. Egész jó is lehetne, hiszen már van egy középfokú nyelvvizsgája. Most végre elkezdett tanulni, mint a güzü, jegyzeteket készít arról, hogy milyen hibákat kellene kiküszöbölni, megírja az összes házit - mert új munkahely után néz és fierce a verseny... Hát, igen. A motiváció. Ez egyébként oda-vissza érvényes, mert sokkal inkább motivált egy tanár, hogy minél érdekesebbé tegyen egy órát, ha kölcsönös a buzgalom. Azon gondolkodtam, hogy a "tanárfikázós" (én csak így hívom) minőségbiztosítós lapon, ahol minden tanfolyam végén értékelni kell a tanárt, van egy ilyen kérdés, hogy "Mennyire motiválja Önt a tanár?" Olyan kérdés miért nincs, hogy "Mit gondol, mennyire motiválja Ön a tanárt?" (Ez így leírva még viccesebb :-)))))

Feltételes mód - Sokszor elhangzott a fejemben az elmúlt egy évben a "Mi lett volna, ha...?" klasszikus kérdés. Az az érdekes, hogy mindig is pozitív volt a válaszom erre, mint fentebb írtam, mert tudtam, hogy nem lehetett másképp, és minden így volt a legjobban. Ami a legjobb, hogy 100%-ban megtanultam hallgatni az intuíciómra, akkor is, ha már előre látom, hogy fájdalmasak lesznek a következmények. Nah, ettől kell igazán mosolyognom, de ez már az istenkapcsolat téma, amibe most nem mék bele.

Szerelempatak - Morális szemináriumon került elő ez a film, nagyon bájos, ajánlom, aki még nem ismeri esetleg: http://vimeo.com/88069694