Autóstoppal a Somogyban

Barbiék már tavaly is így nyaraltak pár napot Zalában. Most én is csatlakoztam, igaz, hogy csak a tegnapi nap erejéig, ma már haza kellett jönnöm, mert holnap kezdődik a lelkigyakorlat Dobogókőn.

(Persze eredetileg úgy volt, hogy már szerdán elindulunk, akkor lett volna 3 napom, de a végére soha, semmi nem az, aminek az elején még látszik, így pénteki indulás lett a dologból. Nekem viszont ma már mindenképp haza kellett jönnöm. Mindegy, örülök, hogy nem ma indultak, ez is pozitívum, legalább egyetlen napra bekapcsolódhattam a feelingbe.)

A Somogy-Zselicet céloztuk meg. Siófokon csatlakoztam a csapathoz, összesen négyen lettünk. Elmentünk saját autóval egy Balatontól nem messzi faluba, onnan kezdtünk stoppolni. Kaposvár volt a közbülső cél, és ebédidőre már eljutottunk oda néhány fuvarral. Sosem kellett sokat várni arra, hogy felvegyenek. Kétszer is mind a négyen befértünk, egyszer pont jött két, egymástól független autó, és amikor a második meglátta, hogy az első megáll, de csak kettőnket tud elvinni, ő is megállt, és elvitte a másik felét a csoportnak.

A legelső autós egy hölgy volt, aki azt mondta, hogy amikor egyszer szakadó esőben gyalogolt haza és senki nem vette fel, megfogadta, hogy ha egyszer lesz autója, minden stoppost felvesz. Volt egy nagyon kedves férfi, aki megkérdezte, hogy honnan ismerjük egymást, és amikor elmondtuk, hogy egy imaközösség vagyunk, azt mondta, hogy gondolta, és nagyon örült nekünk. Eredetileg csak a szomszédos faluig akart vinni, de meggondolta magát, és 3 faluval kitolta a célállomást. Elképesztően kedves volt.

Volt olyan, aki tényleg csak a következő faluig ment. Amikor kiszálltunk Barbival az autójából, rájöttünk, hogy elfogyott a vizünk. Az egyik háznál épp füvet nyírtak az udvaron, odamentünk, és megkérdeztük, hogy megtöltenék-e az üvegeinket. Behívtak, és kaptunk jéghideg, gyümölcs teából házilag gyártott ice teat is. Plusz, megismerkedtünk a hároméves Tamival, aki a ház belsejébe is beinvitált volna minket azon nyomban a hatalmas kék szemével. Roppant meleg volt, semmi nem volt rajta, csak egy békát ábrázoló hátizsák. Amikor meglátta a mieinket, meglepődött mennyivel nagyobbak :-). Megkérdeztem, hogy miért van rajta hátizsák, erre levette.

Az utolsó srác, aki pont ebben a faluban vett fel minket és egész Kaposvárig elvitt, egy marhatenyésztő mérnök volt. A lelkünkre kötötte, hogy mindenképp magyar tejet vegyünk, mert halódik a magyar tehenészet és tejgazdaság. Tehát: tessék magyar tejet venni!!!!! Ő nagyon érdekes dolgokról mesélt egész úton.

Kaposváron elmentünk ebédelni, és amikor befejeztük az ebédet, egyszer csak odajött két, pincérnek öltözött, erős német és orosz akcentust imitáló ember egy dugós játékpuskával, és a szomszéd asztalnál ülő lánynak feltett egy olyan kérdést, hogy mikor született Igor Stravinsky. Ezt nem tudta megmondani, erre azt kérdezték, hogy mi Igor Stravinsky keresztneve :-)))))). Kapott egy Szamos marcipánt, amikor megmondta, de előbb még lőnie is kellett a puskával. Senki nem értette honnan és miért jöttek ezek az emberek, azt hittem, hogy valami születésnapi meglepetés. Amikor kiderült, hogy nem, én átszóltam a mi asztalunktól, hogy mi van akkor, ha valaki tudja mikor született I.S. Átjött a két ember, mondtam egy évszámot, lőttem a puskával, kaptunk egy marcipán hegedűt. Erre megkérdezte, hogy mi volt Kodály keresztneve, erre a Barbi Pistát mondott, én meg Gézát, mindezt teljesen egyszerre :-))). Még egy darabig szórakoztattak bennünket az emberek, végül kiderült, hogy pont Kaposváron is egy kulturális fesztivál volt, és azt próbálták népszerűsíteni. Hívtak minket is koncertekre, de mondtuk, hogy ebéd után haladunk tovább a Zselicbe. Minden esetre nyertünk egy desszertet az ebédhez :-).

Elindultunk, és egy buszmegállóhoz értünk, és láttuk, hogy a menetrend szerint pont érkezik egy Szennába tartó busz. Gondoltuk, menjünk Szennába. Rögtön elkezdtük énekelgetni az "A szennai lipisen-laposon" című nótát, amivel a buszon ülőket is szórakoztattuk. Fél 6-ra értünk Szennába, a busz épp a tájház előtt tett le, amit amúgy is nagyon szerettünk volna megnézni, ezért ültünk buszra és nem azt kockáztattuk, hogy esetleg sokáig nem vesznek fel, és akkor tuti nem érünk oda. Épp ingyen be lehetett menni, de már sürgettek minket az ügyelők, mert zárni készültek. Azért sikerült megnézni mindent, bár eléggé rohanósan. gyönyörű a tájház (én egy tájház fan vagyok, órákat is el tudok tölteni a tárgyak bámulásával), de a legjobban a fűnyíró tetszett. Vagy egy tucat csavar szarvú juh legelészett teljesen szabadon a skanzen területén :-)))))).

Elhatároztuk, hogy Szennán szállunk meg. Kerestünk szállást, és kettő közül választva az Ágnes vendégházban éjszakáztunk. Ágnes és a férje, Ferenc (ha jól emlékszem) hihetetlenül kedves pár. Gyönyörű hely Szenna, a vendégház is fantasztikus, minden szobához külön fürdőszoba tartozik, de amiért a leginkább ajánlom, az a vendéglátók. Szerettünk volna tábortüzet rakni, megkérdeztük szabad-e. Persze, szabad volt. Azt is megkérdeztük, hogy hol tudunk szalonnát venni. Odaadták a sajátjukat. Elmentünk a peterkei tavakhoz kirándulni még este, és amikor visszaérkeztünk teljes sötétben, már lobogott a tábortűz, és oda volt készítve a szalonna, paradicsom, paprika, kenyér és ásványvíz a tűz mellé. Amikor megkérdeztük mennyivel tartozunk, azt mondták küldjünk vendégeket. Nagyon szívesen ajánlom őket bárkinek. Ja, és a kertjükben vannak gyümölcsfák, amiknek a gyümölcsét szívesen megosztják a vendégekkel.

Reggel a többiek továbbmentek, én meg hazajöttem. Nagyon jó kis törpenyaralás volt.