Felvételi? Nem uncsi!

Na, ma minden megvolt, amiről két héttel ezelőtt írtam. Vége a kötelezettségeknek, írhatok a saját gyönyörűségemre (ezen a nyáron két történetet szeretnék megírni, és így emelni nyaranként a darabszámot), foglalkozhatok a TDK dolgozattal és Flannery O'Connorral, fordíthatom a kedvenc könyvemet, és végre van időm tanítani is. Jövő héttől kezdődnek az intenzív tanfolyamok.

A felvételiről viszont vicces élményeim vannak (főleg a mai kettőről...). Tegnap az ELTE-re mentem, ahol a többi jelentkezővel szemben, akik 12 perceket voltak benn, én 25 percet töltöttem el, igen vidám és jó hangulatban. Meglátjuk, hogy ez jó vagy sem.

Ma viszont úgy indult a nap, hogy a vonatozás után megérkeztem Szombathelyre, ahol a felvételi bizottság már kb ötször kérdezte, hogy hol vagyok. 8-kor kezdődött a vizsga, én a vonat miatt csak fél 10-re értem oda. Rögtön be is mentem, lobogtatva az egyetlen szál behívót. Megkérdezte a jegyző, hogy
- Hát a diplomái és leckekönyvei hol vannak?
- Otthon.
- De el kellett volna hozni őket... Rajta volt a behívón... - amit én egyáltalán nem olvastam el, és ez volt a probléma forrása. Valahogy kimaradt. Sajnos nagyon jellemző...
A jegyzőn kívül ott ült egy volt tanárom, ő ugye nem volt annyira gáz, mert ismer, de ott ült még két, erősen szocreál kinézetű, szigorú tekintetű matróna is a pedagógia tanszékről. Én pedig nem tétováztam sokat, jól bemutatkoztam, az ismeretlen hölgyek előtt igaz önmagamat megcsillantva (tényleg ilyen vagyok...), imígyen debütálva a javából:
- Akkor ez szívás - mondtam én a felvételi bizottságnak.
- Elég nagy - mondta a szigorúbb fizimiskájú.
Elképesztő fáradtnak éreztem magam ezen a ponton. Utaztam 3 órát, hogy remekeljek a felvételin, és a saját hülyeségem miatt csak egy kirándulás lett belőle...
- Hát... így jártam.
- Nagyon okos. Nem tud valakit otthon felhívni, hogy szkenneljék be gyorsan, és küldjék át, majd pedig a könyvtárban kinyomtatja?
- Nem nagyon...
A végén eszembe jutott, hogy mindent gondosan (bak vagyok, kérem szépen!!!!) elküldtem egyszer emailben magamnak, beszkennelve az egész. Kinyomtattam a könyvtárban, de addigra már szétestem koncentrálásilag. A fénymásolatokkal diadalittasan bevonultam ismét, nagyon örültek, és megengedték, hogy felvételizzek, de csak úgy, hogy az elkövetkező két hétben ismét elutazom Szombathelyre, csak azért, hogy az eredetiket bemutassam. (A történet vége, hogy még a viszontagságok ellenére is egy híján maximum pontot kaptam a felvételin nyújtott teljesítményemre, úgyhogy nem befolyásolta őket negatívan a lehengerlő személyiségem. :-)

Ezzel az élménnyel szálltam újra vonatra délben, hogy a délután 2-kor esedékes felvételi vizsgán megjelenjek a Károli Református Egyetemen. A vonat menetrend szerint 4-kor ér be, de mindig késik. Ezt előre jeleztem, azt mondták megvárnak. Negyed 5 volt, és még mindig nem értünk a Délibe, kicsit aggódtam, és már meg kell mondanom becsületesen, hogy iszonyúan fáradt voltam. Felhívtam őket, hogy mi a szitu, azt mondták, hogy úgyis nagyon sokan vannak, tutira ott lesznek még 5 után is. Odaértem 40-re, és épp a legutolsó felvételiző volt bent. Rám azonban láthatóan nem számítottak, már elvitték a cuccaimat, kihúzták a nevemet, és lemondtak rólam. Amikor kijött egy hölgy, és szóltam neki, hogy még én is vagyok, akkor elballagott a cuccaimért, visszahívta a már időközben elszállingózó vizsgabizottságot, és gondolom, hogy mint egy nagy púp a hátukra, úgy hiányozván a velem való beszélgetés, behívtak. Néha közben az órát nézték, már nagyon mentek volna. Én meg azt éreztem, hogy nem engedhetem meg magamnak azt, hogy gondolkodási időt adjak magamnak egy-egy kérdésnél. Egy nyelvészeti kérdésre azt válaszoltam:
- Ezt a kérdést passzolnám.
Erre nevettek egyet, majd továbbpasszoltak az irodalmárnak, akivel a beszélgetés során viszont az derült ki, hogy ugyanazt az írót szeretjük, sőt, nem csak vele, hanem az egész irodalom tanszék Flannery O'Connor fan :-)))). Summa summarum, amikor visszahívtak, hogy megmondják a pontszámomat, azt mondták, hogy ugyan elpasszoltam egy kérdést, ők mégis majdnem maximum pontot adnak, mert az összbenyomásuk igen jó volt, és szeretnének ott látni engem szeptemberben.

Már csak az a kérdés, hogy az ELTE is így érez-e... Mert én meg leginkább ott szeretném látni magam szeptembertől. Még hogy egy felvételi (főleg 3!) nem kalandos... :-)))