Róka koma majdnem beficcent ma

Reggel 9 körül pánikszerűen felhívtam a húgomat (ő ugyanis elég rossz alvó szegény, sokszor átéli azt a fantasztikus élményt, amiben ma egész nap részem volt):
- Te figyi! Mit szoktál csinálni, amikor csak két órát alszol éjjel, és már reggel fél 8-kor hányingered van a kialvatlanságtól, és így kell majd 10 órát dolgoznod? Mit vegyek be? 3 liter kávé, drog, vagy mi segít?
- Nem tudom. Én ilyenkor megpróbálom túlélni a napot...

Én is megpróbáltam, délután 4-kor már az ájulás határán. Brutális volt ma. Ami nagyon érdekes, hogy az óráimon viszont iszonyat pörögtem, és mindenek ellenére kaptam pont ma több nagyon szép elismerést. Reggel jókat röhögtünk az egyik céges csoportban, és amikor elég jó hangulatban kifelé tartottunk, megjegyezte egy kollégájuk, hogy mindig mosolyogva jönnek ki az óráról, mire az egyik lány azt mondta, hogy ez a tanárnőjük miatt van. Én ebből semmit nem hallottam, csak nagyon vigyorgott rám az ember, amikor kifelé araszoltam a teremből, és amikor nem értettem, hogy miért, elmondták, hogy mi hangzott el. Ez teljességgel bearanyozta a hányingerben gazdag napomat.

Aztán az egyik ma vizsgázós csoportomban volt egy nagyon szigorú tekintetű lány. Teljesen meg voltam győződve, hogy utál hozzám járni, soha nem láttam mosolyogni, vagy részt venni az órákon. A vizsga végén megkérdeztem tőle, hogy van-e kritikája az óráimmal kapcsolatban, mert szívesen veszem, hiszen abból tanulok. Mondhat bármit mind emberileg, mind szakmailag. Azt mondta, hogy szeretné, ha szeptembertől is én tanítanám majd, mert nagyon megszerette az angolt... Kicsit meglepődtem, mondanom sem kell.

Egy másik srác meg azt mondta, hogy energiabomba vagyok, pedig épp akkor gondoltam arra, hogy hova dobjam ki a taccsot... Mondom neki, te figyelj, ez tök jó, de két órát aludtam a múlt éjjel, most az lenne a legkedvencebb kedvenc programom, hogy kidőlnék a sorból így együltő helyemben, majd kb 9-10 órával később nyitnám csak ki a pillámat... Aszongya, hogy egyáltalán nem látszik, sőt, csak még jobban pörgök mint egyébként, pedig az sem lassú. Biztos nem véletlen, hogy a húgom néha úgy véli, hogy marslakó vagyok...

Na a spanyolon már csak próbáltam ébren maradni.