Úgy tűnik,

ma határozottan jó passzban vagyok. Ezt onnan tudom, hogy hellóval köszönt a huszonéves zöldséges srác, és simán lebratyizott velem. Ennek én örülni szoktam. Pedig ismét nem sokat aludtam, mert valahogy megint a tetőfokára hágott a fájdalom a karomban és a vállamban, így reggel is csak egy donalgin-reggelivel a bendőmben tudtam nekiindulni. Erre azért volt szükség, mert idén is megnyertem az egyik intenzív csoportot a nyelvisiben, ami ma kezdődött, és egyáltalán nem mindegy, hogy mosott szarként mutatkozik be az ember, vagy azért produkál valami életjelet.

Szóval jó passz a részem most. Gondolkodtam, hogy mi lehet az oka, mert hetek óta ez az első nap, hogy a zombi-létet felváltotta valamiféle energia-szerűség. Szóval a lehetséges okok:

1. Elkezdett hatni a napi kétszer szedendő vastabletta, amit az orvos orvosovics orvosovna által immár súlyosnak ítélt vérszegénységre kaptam. Eddig az életem során, amikor eltévedtem az orvosi rendelőbe nagy ritkán és az valamilyen oknál fogva megtekintette a laborleletet, mindig csak egyet kellett szednem (mondanom sem kell, hogy sose szedtem be...), de most már a vérem csak a felét tartalmazza a minimálisnak kirótt értéknek, nem szórakozhatok tovább, egy hónapig szigorúan napi kettő az adag. Megijedtem, bevallom férfiasan, beszedem...

2. Egy remekül szórakoztató George Orwell könyvet olvastam ki épp ma, Légszomj címmel. Igazi kikapcsolódás volt, hangosan röhögtem a HÉV-en, igazán feldobott. Az Alexandrában 50-80%-os leárazás volt, lehet, hogy még van is, érdemes elballagni oda, mert az Orwell könyv mellett (ami kb. 600 ft volt...) Tolsztojtól, William Goldingtól is vettem szépirodalmat, és 3 db szakácskönyvet is sikerült beszereznem potom pízér'. Rengeteg magyar és külhoni szépirodalom van, valamint gyerekkönyvek (néhány színvonalas is...) de minden más témában is lehet könyveket találni, amint az ábra mutatja.

3. Ma ismét elindult egy új nyelvi csoport. Ez mindig nagy energiabefektetéssel jár, mert izgalmas, hogy hogy alakul a csoportdinamika és a tanár-csoport illetve tanár-egyes diákok közötti kémia. Lesz-e gyümölcsöző közös munka vagy sem. Szinte teljesen a tanár hozzáállásán múlik. Szeretem, amikor megnyerjük egymást. Azt hiszem, ma is ez történt. Nevettünk, mert voltak humoros percek, megtudtak egymásról érdekességeket, szívesen dolgoztak együtt és lassan megértették, hogy dolgozni kell. Jó kis csapat lesz ez is, úgy látom.

Úgy gondolom, hogy mindhárom tényező szóba jöhet. Remélem ma már aludni is fogok tudni, mert nem buli, hogy megint úgy érzem magam, mint 3 héttel ezelőtt, hogy legszívesebben levágnám a karomat nyakból, és akkor talán lenne esélyem, hogy egyetlen éjszaka tudnék egy jót és eleget aludni végre...

***

Nagyon tetszik ez a BBC minisorozat, állítólag ment már a magyar tévében. Én még csak most ismerkedtem meg vele, North and South a címe: