Solaris földjén

Ma úgy éreztem magam az orvosi rendelőben, mint a Solaris című Tarkovszkij filmben. Vagy nem is, inkább mint egy zombi-filmben. Leejtettem a tollam kupakját a földre, ami épp a két székkel arrébb ülő férfi cipője mellett landolt a földön. A férfi meg sem mozdult! Egy ideig néztem őt,hogy hátha tényleg zombi és akkor hulla, de ő is belibbent negyed órával később a gyógytornára, ahol együtt mozgott a többiekkel és meg kérdésekre is válaszolt - tehát egy élő személyről beszélünk. Hihetetlen! Meg sem moccant, hogy felvegye a kupakot. Megdöbbenésemben hüledezve elmosolyodtam, és amikor körbe néztem, mindenki maga elé meredve ült vagy állt, lekonyuló szájzuggal és üveges tekintettel - komolyan, mint egy klasszikus Tarkovszkij filmben, olyan volt a hangulat. Tiszta dekadens. Egyébként meg egész jó a gyógytorna. Na nem a nyakamnak, bár talán annak is, de a hátamnak mindenképp. Már megéri ott lenni. *** Ma elfelejtettem szünetet tartani az intenzív csoport óráján. Kettőt kellene, az elsőt megtartottam lerövidítve, a másodikat totál elfelejtettem. Az volt a vicces,hogy észre sem vették,hogy nem volt szünet... Az óra vége előtt 10 perccel esett le nekem, nem is nekik. Burzsoá rabszolgahajcsár vagyok! :))))))