Passive Voice

Imádom a nyelvtant. Tanulni is nagyon szerettem, tanítani is remek dolog. Teljesen logikus, könnyen átlátható, a kivételek pedig csak fűszerezik és izgalmasabbá teszik. A legjobb mégis, amikor egy olyan nyelvtani elemet, ami a magyar nyelvben (már) nem létezik, megért, megérez és használni kezd az ember. Emlékszem, akkor kezdtem igazán megszeretni a nyelvet, amikor világosan és eltéveszthetetlenül megértettem a present perfect és a past simple közötti különbséget, már eszembe sem jutott összekeverni őket, és nem értettem, hogy addig miért is nem használtam helyesen, hiszen annyira logikus.

A passzív nyelvtani elem az egyik legkönnyebben megemészthető. Régen a magyar nyelv is használta, majd kikopott. Ismerve az angol vérmérsékletet és viselkedés kultúrát, nagyon illik hozzájuk. Kellően távolságtartó, kimért, hivatalos és személytelen. (Na nem mintha mi nem fejlődnénk ezügyben... ) Hamar megtanuljuk, megtanítjuk, hogy használatának egyik oka, amikor egyértelmű, hogy ki a cselekvő.

***

Ma véletlenül híreket is hallgattam illetve láttam. Egy azeri gyilkos lett kiadva, aminek nyomán Örményország megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal, illetve kiújultak a harcok az örmény-azeri határon. A kis Magyarország világi zsinórokat rángat, ez azért nem semmi teljesítmény! Bár semmi meglepő nincs ebben, hiszen az is ki lett mondva, hogy minták vagyunk több európai ország számára, akik minket fognak követni... Az jutott ma eszembe, hogy itthon egyre rosszabb, aki értelmes (meg azért az is, aki nem...) és bátor, az elmegy. Az azeri aktussal ez az egérút is simán lehet, hogy bezáródott, mert ki tudja, hogy az örmény mintát követve milyen egyéb, más országokkal adódó diplomáciai bonyodalmakkal kell majd szembenéznie ennek a hihetetlenül hatalmas és erős országnak. Itthon nem jó, de már máshol se legyen az lehetőleg, ez most lehet, hogy sikeresen elintéződött.

***

Van egy látomásom. Kicsi tó, már csupa algás, nem lehet az aljára látni a kosztól, az algától, a sűrű növényzettől, ami egyre csak növekszik. Az alján fulladozó halak, a tetején lapulevelek, rajtuk mind kövérebb és egyre hangosabb varangyosbékák ülnek és folyamatosan karattyolnak. A vízbe pedig bele van ürítve általuk. Folyamatosan.

Nagy-nagy kíváncsisággal figyelem, hogy mikor fog már történni valami ezekkel a varangyosbékákkal. Lehet, hogy már csak egy kúp ( = coup) segítene nekik...