A mammon és a balga szüzek

 Annak, hogy valaki obációt tehessen és egy dékánia tagjává válhasson, havonta rész kell vennie a dékánia összejövetelén. Ez nálunk (Szent Günter dékánia, Bakonybél) sincs másképp, bár március óta egyetlen egyszer találkoztunk személyesen a vírushelyzet miatt, júliusban a Szent Benedek-ünnepen.

Nekem ez egy kicsit kevésnek tűnt, úgyhogy azzal az ötlettel álltam elő pár hónappal ezelőtt, hogy a havi "rendes", kötelező találkozáson túl legyen egy másik, opcionális, "beszélgetős" alkalom is, amikor megosztjuk egymással a Szentírásban minket megragadó részeket, megbeszéljük és megpróbáljuk együtt megérteni, milyen jelentést hordozhat az adott vers vagy szakasz, illetve megosztunk az élet egyéb területéről minket foglalkoztató nehézségeket, és megpróbálunk segíteni egymásnak, ha olyan ügyről van szó.

Múlt szombaton már a harmadik ilyen beszélgetős alkalom volt, mindháromnak én voltam a mediátora, és mindhárom nagyon jól sikerült, de ez a mostani a legjobban. A legtöbb gondolat az aznapi evangéliummal kapcsolatban merült föl, láthatóan mindenkiben kérdéseket inspirált a szakasz. A napi penzum a Lk 16,9-15, de ami igazán fejtörést okozott sokunknak, az inkább a szakasz előzménye:

⁽¹Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. ²Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző. ³Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. ⁴Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből. ⁵Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? ⁶Száz korsó olajjal – felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. ⁷Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat. ⁸Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. – Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.)

⁹Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. ¹⁰Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. ¹¹Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit? ¹²És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? ¹³Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.” ¹⁴Hallották ezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták érte. ¹⁵De ő kijelentette: „Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, az Isten azonban belelát szívetekbe. Ami az emberek szemében nagy érték, az az Isten előtt megvetést érdemel. 

Legfőképp az intéző hűtlensége keltett általános felháborodást a csapatban, és hogy mégis megdicsérik, ezt nem tudtuk hova tenni egy ideig. Aztán addig-addig beszélgettünk, hogy a végén világossá vált az egész perikópa értelme.

1. A mammon szót hajlamosak vagyunk tévesen csupán pénznek értelmezni, noha a μαμωνᾶς-t a Magyar Katolikus Lexikon szerint "Jézus csaknem személyként említi, s arra a démoni hatalomra vonatkoztatja, mely a vagyon rabjává teszi a kapzsi embert, s melynek szolgálata nem összeegyeztethető Isten szolgálatával". Tehát egyfajta értékrendet jelent, nem csak vagyont.

2. Mindenkinek szüksége van barátokra, akikre számíthat, akikre támaszkodhat. Egyedül meghal az ember, ha nem is szó szerint, de valahol a szívében, lelkében. Ahhoz, hogy barátokat szerezzünk, kedvesnek, segítőkésznek, odaadónak kell lennünk, jót tenni a másikkal, a másik érdekeit is figyelembe venni, ehhez pedig egy pozitívabb, kevésbé önző személyiség szükséges.

3. Ha a mai gyakorlatot nézzük az üzletemberek világában, egész biztos nem dicsérné meg az intézőjét egyik sem, amikor rájön, hogy az meglopta, hanem ki-ki a vérmérsékletéhez mérten torolná meg a dolgot. A példabeszéd a kapzsi farizeusoknak szólt, akiktől pontosan ugyanilyen reakcióra lehetett számítani: számukra is fontosabb volt a saját pénzük, mint az előttük álló, nagyszerű tehetségekkel megáldott ember. Egész biztos nem azzal foglalkoztak volna, hogy milyen ügyes volt, hanem hogy hogyan tudják bevasalni a pénzüket. Tehát a példabeszéd azért botrányt keltő, mert szelídségre hív, arra, hogy a mammon rideg és az embert teljességgel semmibe vevő értékrendjétől teljesen idegen módon eltekintsen a veszteségektől és magának az embernek az értékét tekintse. Vagyis nem az a fókusz, hogy Jézus arra hívna, hogy minél többet lopjunk, csaljunk, hazudjunk, majd Robin Hoodként osszuk szét a zsákmányt a szegények között, akik majd aztán jófejnek tartanak és ünnepelnek minket, mi több, azok, akiktől meg elszedtük a vagyont, még meg is veregeti a vállunkat, hanem az irgalmasság a lényeg ebben a szakaszban. Ez pedig minden korban teljesen életidegen a példabeszédben vázolt helyzetben.

4. "Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál." - nem tudom eldönteni, hogy ezt elismerésnek vagy szomorú ténynek kezeljem (erre visszatérek majd a legközelebbi beszélgetős alkalmon).

***

Az elmúlt vasárnap evangéliuma a tíz szűzről szólt:

"¹A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. ²Öt balga volt közülük, öt pedig okos. ³A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. ⁴Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. ⁵A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. ⁶Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! – ⁷Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. ⁸A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. – ⁹Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. ¹⁰Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. ¹¹Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! ¹²De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. ¹³Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát. (Mt 25,1-13)

Kétféle értelmezést is hallottam ezzel a résszel kapcsolatban, az egyik André Louf homíliájából, a másik a vasárnap általam látogatott misén az aktuálisan prédikáló pap által hangzott el. André Louf az olajat a szeretet metaforájaként értelmezte, a plébános a Sziklatemplomban pedig a kegyelemmel hozta összefüggésbe. Mindkettő érdekes és mindkettőt át tudom érezni.

Ami elég döbbenetes felismerés volt számomra, hogy annak ellenére, hogy bármennyire is szeretnék az okos szüzek csapatában játszani (és ilyennek is tűnni a külvilág számára...), még mindig a balgák színében indulok, és lövésem sincs, hogy hogy lehet átigazolni...

A szüzes részt a talentumos követi, mondanom sem kell, hogy pontosan melyik szolga szerepében látom magam: igen, a balgáéban.