"Mennyország és pokol
Egy ember mennyről és pokolról beszélgetett az Úrral. - Jer, lásd a poklot! – mondá az Úr. Beléptek egy terembe, ahol jó néhányan ültek körül egy pörkölttel telt, hatalmas üstöt. Csonttá-bőrré soványodtak, az arcuk kétségbeesett. Mindegyikük kanalt tartott a kezében, mellyel az üstbe nyúlhatott, de a kanál nyele sokkal hosszabb volt, mint a saját karjuk, így nem tudták a szájukba tenni az ételt. Leírhatatlanul szenvedtek. - Most jer velem a mennyországba! – hívta a férfit egy idő múlva az Úr. Egy másik terembe jutottak, pontosan olyanba, mint az első: ugyanaz a húsos üst, ugyanolyan sok ember, ugyanolyan hosszú nyelű kanalak. Csakhogy itt mindenkin látszott, hogy boldog és jóltáplált. - Nem értem – csodálkozott a férfi. – Miért boldogok ezek és miért nyomorultak amazok a másik teremben, ha egyszer minden ugyanaz. - Ó, ez igazán egyszerű – mosolyodott el az Úr. – Az itteniek megtanulták etetni egymást."
és:
"...a legegyszerűbb módja annak, hogy ebben a világban ki tudjuk érdemelni az örök jó sorsunkat az ítéleten: úgy hogy hitvalló módon élünk. Ez természetesen nem melldöngető, állandóan a Jézusról beszélő erőszakoskodást jelent. Hanem a hitet, én elsősorban magatartásommal, életemmel, a szenvedések elviselésével, megbocsátó jóakaratommal vallom meg. Mert ez az, ami a világ szemében és fülében hallatlan újdonság. Azért akármilyen emberséges lenne is ez a világ, azt mindig úgy gondolja az emberek többsége, hogy ha valaki engem megüt, én ugyan nem fogom odatartani a másik felemet is, és ha valaki kihasznál, erőszakoskodik, kinevet, kigúnyol, akkor azért ugyanazt fogja visszakapni tőlem. Azért hülyét nem engedek csinálni magamból – szoktuk mondani. És ezzel igazából az van, hogy én az ösztönember fejével válaszolok a másik ösztönember durvaságára. Ha valaki nem így válaszol, akkor az jel. Meghökkentő jel. És ez a meghökkentő jel lesz a tanúságtétel. Mert ebből, vagy kimondja, vagy nem, de legalább is gondolja a másik, hogy miért csinálja ez így? Miért nem üt vissza? Miért nem úgy reagál, ahogy az ösztönembernek illik reagálnia? Nos, ezt a hitvallást az életmódommal, a gondolkodásommal, a beszédemmel történő szelíd, alázatos, de jobb, következetes és józan, hitvalló életet mondja Jézus annak, hogy aki így megvallja őt az emberek előtt. Hogy akarva, akaratlanul is rákérdezzenek a többiek, hogy te miért vagy ilyen? Miért vagy más, mint a többi? Miért lépsz ki az ösztönemberek, a csorda szelleméből? Szóval, ha így próbálok élni, akkor Jézus ezt azzal jutalmazza, hogy amikor már majd csak a szeretet lesz ott az ítéleten és a másik világban, ott Jézus magáénak, az ő stílusát követőnek vall engem. Ez pedig biztos szerencse. A legnagyobb győzelem!"
Bindes Ferenc, részlet Bindes atya "félnyolcas" prédikációi-ból
Na ezekhez nem kell komment asszem... Próbálom gyakorolni a dolgot, és nagyon jó közösségem van arra, hogy lehessen is...***
Tegnap kirándultam!
Még sosem jártam ott, Szárliget volt a nevezetes hely. A nevezetességeket ugyan nem lehetett látni a hóvihar miatt, ami a vasúti felső vezetékeket is leszakajtotta olyannyira, hogy 2 (azaz KETTŐ) darab órán keresztül vesztegelt az IC Szárligeten (Bicske és Tatabánya közibe' található).
Szóval 9 óra helyett fél 12-re értem Szombathelyre. Tatabányán megfordult a fejemben, hogy leszállok, és a legelső Pest felé tartó vonattal hazamegyek, de aztán nem tettem. Kár volt. Nem tudtam magamhoz térni délutánig sem, annyira megviselt az eset. 5 és fél óra a vonatban... Este meg még 4 és fél visszafelé... Remélem nem tűnik úgy, hogy sajnálom magam, de nem volt kellemes. Asszem egész jól viseltem, mert a csoporttársaim csak annyit láttak, hogy falfehér vagyok egész nap. Fizikailag éreztem magam nagyon rosszul. Nem kívánom minden hétre, talán érthető...
Még sosem jártam ott, Szárliget volt a nevezetes hely. A nevezetességeket ugyan nem lehetett látni a hóvihar miatt, ami a vasúti felső vezetékeket is leszakajtotta olyannyira, hogy 2 (azaz KETTŐ) darab órán keresztül vesztegelt az IC Szárligeten (Bicske és Tatabánya közibe' található).
Szóval 9 óra helyett fél 12-re értem Szombathelyre. Tatabányán megfordult a fejemben, hogy leszállok, és a legelső Pest felé tartó vonattal hazamegyek, de aztán nem tettem. Kár volt. Nem tudtam magamhoz térni délutánig sem, annyira megviselt az eset. 5 és fél óra a vonatban... Este meg még 4 és fél visszafelé... Remélem nem tűnik úgy, hogy sajnálom magam, de nem volt kellemes. Asszem egész jól viseltem, mert a csoporttársaim csak annyit láttak, hogy falfehér vagyok egész nap. Fizikailag éreztem magam nagyon rosszul. Nem kívánom minden hétre, talán érthető...
2 megjegyzés:
Bindes Feri tartotta nekem a hittant gyerekkoromban ;)
:-))))
jó fejnek tűnik.
Megjegyzés küldése