Tervezgettem pár hete, hogy elmegyek Apuékhoz a biciklimért, és hazakerekezek Békásmegyerről Kelenföldre. Ma itt volt a remek alkalom. Jó idő volt délelőtt, még a nap is sütött. Amikor elindultam délután már beborult, és nagyobb erejű szembe szél fújdogált. 2 óra alatt értem haza, és meg kell vallanom nőiesen, hogy elfáradtam egy kicsit. Elszoktam az ilyesfajta edzésben levéstől. Remegett a lábam mint a kocsonya, ahogy felcipeltem a biciklit a második emeletre. Most legalább majd tudok azzal menni dolgozni egyszer-egyszer. Lehet, hogy nem a reggel 7-kor kezdődő órámra kellene... A villamossal elég 6.20-kor elindulni, így meg már 6 előtt neki kéne lódulnom... Hát... nagyon elvetemültnek kell ahhoz lennem, hogy 4,5-5 órás alvásokkal erre rávegyem magam :-))))).
***
Beszereztem pár filmet. Régi kedvencek (a Passió pl és Jézus utolsó megkísértése), meg olyanok, amiket a tanításban használhatok (Sherlock Holmes történetek vagy Oliver Twist). Mindenki mondta, hogy letölthetném őket, ami igaz is, de ezek mind nagyon olcsók voltak, onnan kezdve, hogy 390 ft, és nem tudtam otthagyni őket. Nagyon szeretek filmet nézni.Viszont tv-t egyáltalán nem nézek, és minden más médiát is elkerülök. A tanítványaimtól tudom meg mi történik a világban. Ők teljesen kész vannak attól, hogy én nem hallottam pl a Gyurcsány-féle félig lemondást (ami mellesleg egyáltalán nem is érdekel), de más dolgokat sem. Nem értik hogy élhetek így, hogy semmiről nem tudok. Mostanában már az időjárás előrejelzést meg szoktam nézni a neten, ha fontos, hogy tudjam mire számítsak másnap, de eddig azt meg Anyukámtól kérdeztem meg mindig, mert ő egész nap a tv-t nézi úgyis. A sztrájkokat is mindig Tőle tudtam meg, mert mindig felhívott, ha volt valami akciózás.
Szerintem teljesen simán lehet így létezni a világban, míg egyedül van az ember. Akkor már, ha van családja és pl iskolát kell választani a gyerekének, vagy hoppsz megszűnik a férje munkahelye és ott állnak a kakiban 3 gyerekkel, akkor már nehezebb így kivonnia magát az embernek. Akkor valószínűleg nem is fogom.
Na ez viszont elgondolkodtat, hogy mit is akarok tulajdonképpen, és hogy egyáltalán akarom-e, hogy ez a burok-jellegű állapot megváltozzon, a legcsekélyebb mértékben is? Nem is a kényelem a kérdés, hanem hogy akarok-e szembesülni állapotokkal és igazságtalanságokkal, amikkel most még nem kell foglalkoznom, mert csak rólam van szó.
Múlt vasárnap volt egy nagyon érdekes előadás. Egy evangélikus lelkész tartotta, és a palesztin-izraeli ellentétekről szólt, mindenféle szempontból vizsgálva. Nagyon rosszul esett szembesülni azzal, hogy vannak a világban olyan országok, amelyek MINDENT megtehetnek, amit csak akarnak. Megtámadhatnak más nemzeteket koholt vádakkal, és nem ítélhetők el, mert benne vannak abban a bizottságban, amelyik ítéletet hozna felettük, és egyszerűen megvétózzák a büntetést, mert megtehetik. Vagy egy másik nemzetet nem lehet elítélni háborús bűnökkel, mert nem fogadja el a Hágai Egyezményt... Amikor rájöttem arra, hogy innentől kezdve csak játék ez az egész, teljesen összetörtem, és napokig letargikus lettem. Sosem hittem igazán a "másik oldal" létezésében, és most szembesülnöm kellett, hogy masszívan létezik ám. Persze hülyeség, hiszen minden poláris, tehát ha létezik a pozitív Isten (márpedig elfogadom a létezését, ugye), akkor létezik a negatív ellenpólusa is, be kell látnom. Csak nem szeretem belátni az ilyesmit. Pont ezért nem nézek tv-t, nem hallgatok rádiót és nem olvasok újságot. És engem nem zavar, hogy ilyen formán egy kicsit a homokba dugom a fejem, és csak annyira foglalkozom ügyekkel, amennyire feltétlenül szükséges, és nem többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése