Na de ezt viszont sajnos nem:
Diversity
Ez a legelső megjelenésük, míg az előző a döntős műsoruk.
***
Hétfő hosszú nap volt. Reggeltől egyfolytában lenyomtam 8 órát, aztán rohantam haza, majd a Sziklakápolnába vissza énekelni a Lóri Anyujának tiszteletére adott koncerten. Az én drága barátaim meg ott ültek az első sorban (fő, hogy zárt körű volt...), én meg nem tudtam arról, hogy eljönnek, mert nem jelentették be előre. Szóval azt mondták, hogy már azért érdemes volt eljönniük, amikor meglátták az arcomat, amikor megláttam őket. Aztán tanakodás zajlott, hogy mi legyen, mert eredetileg az volt a terv, hogy Barbushoz mennek és ott is alusznak, én viszont nem megyek velük, bármennyire is szeretnék, mert kedd reggel viszonylag korántól van órám egész nap, este megspékelve egy keresztelővel. Az lett a vége, hogy hozzám jöttek, és ott is aludtak mind a hárman, aminek az lett a vége, hogy 2 azaz KETTŐ db órát aludtam, mert elbeszélgettük az időt, és úgy mentem dolgozni másnap...
... és nem irigyeltem a tanítványaimat egy kicsit sem. Nem voltam türelmetlen velük, még arra sem volt energiám. A legelső órán konkrétan bealudtam egy pillanatra... és akkor, amikor észre vettem, hogy ez történt, felpattantam, majd kaptam egy capuccinót, ami felébresztett és ébren tartott egészen délutánig, amikor is kaptam még egyet. Borzasztó volt küzdeni az álmossággal. Nem is tudom már elképzelni, hogy nem is olyan régen még képes voltam arra, hogy ezt egy héten 3-4-szer megcsináljam. Illetve olyan is volt Londonban, hogy semennyit nem aludtam, mert egész éjjel beszélgettem, és másnap reggel 8-kor úgy mentem dolgozni három állásban (reggel takarítás a néniknél, aztán ajándékbolt délutánig, este 9-10-ig pizzéria...). Még jó, hogy csak két vége van a gyertyának. Nem apróztam el. Na ezt ma már nem bírnám. Egy ilyen is kiütős ma már hetekre.
Tegnap elmentek a barátaim autóstoppos országjárásra. Az utazást így oldják meg, a szállást pedig becsöngetős alapon. Tegnap azt írták, hogy egészen Keszthelyig jutottak, szuper szállással. Én meg itthon maradtam, pedig imádom az ilyet, és régebben csináltam is. Dániában (ott is laktam több mint fél évig) stoppoltam, mert nem volt pénzem jegyre, és Barbival a Caminón is így utaztunk Finisterreből vissza Compostelába. És mindig is olyan barátokra vágytam, akik ebben szívesen benne vannak. Majdnem negyven évesen lettek ilyen barátaim... Meg egyáltalán, baráti társaságom. Eddig ilyen nem volt. Barátaim voltak, csak külön-külön kapcsolatokban. Úgy, hogy egész banda, úgy nem. Most már az is van. Úgy látszik ez a nyár ilyen. Bicikli túra, baráti társaság, stoppolás, országjárás (még ha nélkülem is, de történik, és én mindenképp szívesen ott lennék, nem kérdés). Csomó minden, amire már hosszú évek óta vágytam, vártam.
Még a jövő hét brutál gálya, de aztán jön a maximális szellemi és lelki töltődés: egy hét János-kurzus Hódmezővásárhelyen, majdnem egy hét időtöltés Bakonybélben rögtön onnan (félig-meddig lelkigyakorlattal - megkértem Ábelt, hogy a hivatással kapcsolatban állítsunk össze egy lelkigyakorlatot nekem), majd a biciklitúra Bakonybélből indulással. Türelmesen várom, hogy eljöjjenek ezek a szívmelengető dolgok.
... és nem irigyeltem a tanítványaimat egy kicsit sem. Nem voltam türelmetlen velük, még arra sem volt energiám. A legelső órán konkrétan bealudtam egy pillanatra... és akkor, amikor észre vettem, hogy ez történt, felpattantam, majd kaptam egy capuccinót, ami felébresztett és ébren tartott egészen délutánig, amikor is kaptam még egyet. Borzasztó volt küzdeni az álmossággal. Nem is tudom már elképzelni, hogy nem is olyan régen még képes voltam arra, hogy ezt egy héten 3-4-szer megcsináljam. Illetve olyan is volt Londonban, hogy semennyit nem aludtam, mert egész éjjel beszélgettem, és másnap reggel 8-kor úgy mentem dolgozni három állásban (reggel takarítás a néniknél, aztán ajándékbolt délutánig, este 9-10-ig pizzéria...). Még jó, hogy csak két vége van a gyertyának. Nem apróztam el. Na ezt ma már nem bírnám. Egy ilyen is kiütős ma már hetekre.
Tegnap elmentek a barátaim autóstoppos országjárásra. Az utazást így oldják meg, a szállást pedig becsöngetős alapon. Tegnap azt írták, hogy egészen Keszthelyig jutottak, szuper szállással. Én meg itthon maradtam, pedig imádom az ilyet, és régebben csináltam is. Dániában (ott is laktam több mint fél évig) stoppoltam, mert nem volt pénzem jegyre, és Barbival a Caminón is így utaztunk Finisterreből vissza Compostelába. És mindig is olyan barátokra vágytam, akik ebben szívesen benne vannak. Majdnem negyven évesen lettek ilyen barátaim... Meg egyáltalán, baráti társaságom. Eddig ilyen nem volt. Barátaim voltak, csak külön-külön kapcsolatokban. Úgy, hogy egész banda, úgy nem. Most már az is van. Úgy látszik ez a nyár ilyen. Bicikli túra, baráti társaság, stoppolás, országjárás (még ha nélkülem is, de történik, és én mindenképp szívesen ott lennék, nem kérdés). Csomó minden, amire már hosszú évek óta vágytam, vártam.
Még a jövő hét brutál gálya, de aztán jön a maximális szellemi és lelki töltődés: egy hét János-kurzus Hódmezővásárhelyen, majdnem egy hét időtöltés Bakonybélben rögtön onnan (félig-meddig lelkigyakorlattal - megkértem Ábelt, hogy a hivatással kapcsolatban állítsunk össze egy lelkigyakorlatot nekem), majd a biciklitúra Bakonybélből indulással. Türelmesen várom, hogy eljöjjenek ezek a szívmelengető dolgok.
5 megjegyzés:
Hoppá! Képzeld, én hódmezõvásárhelyi vagyok :))) Móni
akár találkozhatnánk is, ha ott laksz és van szabadidőnk (gondolom, hogy lesz). a Károlyi Kúrián fogok lakni, Andrássy u. 13. július 12-17-ig leszek ott. ha benne vagy, akkor megírom a mélcímem.
Megírhatod a címed, de sajnos (vagyis nem annyira sajnos :) 10-17-ig Szentendrén nyaralunk. Mi ez a János-kurzus, és miért és hogy? :) Vagyis megnéztem googleval, csak az nem derült ki, hogy ezt milyen apropóból csinálják, és akik elmennek, azok miért mennek? Ez olyasmi, mint a vállalati továbbképzésnek álcázott wellnesshétvége? Vagy valami nagyon fontosat lehet ott megtudni? Vagy elég, hogy azonos gondolkodású emberek együtt vannak? (Azt hiszem, most kiderült, hogy ezek a dolgok igen távol állnak tõlem, mert egy hívõnek ezek talán maguktól értetõdnek :) Móni
ezt találtam a kurzusról:
A kurzus célja, hogy a Jézus tanítványaivá váljunk: olyanokká, akik mindenben hozzá, a Mesterhez akarnak hasonulni: úgy gondolkodni, mint Ő; úgy hinni, mint Ő; úgy megbocsátani, mint Ő; úgy imádkozni, mint Ő, úgy evangelizálni, mint Ő, úgy szeretni, mint Ő; úgy élni, mint Ő, úgy halni, mint Ő.
Az a legnagyobb megtiszteltetés, ha Jézus meghív tanítványának. Mi nem választhatjuk őt, csak Ő szemelhet ki engem. Kiszemel – és ha mi mindennél előbbre tartom az Ő meghívását, vagyis egyetlen Mesterem lesz – tanít engem. Nem tanokra oktat, hanem élni tanít: vele együtt élünk, hogy olyan bensőséges kapcsolatban legyünk vele, mint a kedvelt tanítványa, János, aki keblére hajthatta fejét. Végül megmossa a lábunkat, hogy tanítványának pecsételjen el.
A kurzus feltárja, hogy valóban Jézus tanítványai vagyunk-e, vagy csupán tetteinek egyszerű csodálói.
A kurzus az iskola „szíve”, mert megtanít arra, hogyan LEGYEN a tanítvány a Mestere lábai előtt. hogy később ugyanazt TEGYE, mint Ő.
A kurzus a tanú és az evangelizátor közötti kikerülhetetlen lépés: a tanítványság iskolája. Olyanokat várunk, akik már Jézus feltámadásának tanúi: akik hisznek benne és megtértek hozzá.
http://szentandras.ujevangelizacio.hu/node/865
akkor most nem írnám meg a címem, csak ha szükség van rá. kár, hogy nem találkozunk, érdekes lett volna. szép nyaralást kívánok.
i
ja, de persze azt nem sajnálom, amiért nem találkozunk, hanem örülök, mert Szentendre az egyik kedvenc helyem.
:-)))
Megjegyzés küldése