London előtt Dániában, két bentlakásos, úgynevezett "népfőiskolán" töltöttem el hét hónapot, életem egyik legboldogabb és leggondtalanabb hét hónapja volt (egyszer talán majd erről is írok, rengeteg élmény volt, sok helyen jártunk a sulival, sok dolgot csináltunk, felejthetetlen). Voltak zeneórák, ahol együttesben is játszottunk együtt (én még basszusgitároztam is az R.E.M. banda Losing My Religion című nótájában), duetteket is énekeltem a zenetanárunkkal (Ida, egyike a legkedvesebb embereknek, akikkel valaha is találkoztam), és vezényeltem a suli kórusát Kínában is a koncerten, mert Ida nem tudott velünk jönni, ezért megkért, hogy helyettesítsem, és mivel úgyis ez volt a szakmám, nem esett nehezemre. Szóval jó kis móka volt az a kicsit több mint fél év. A kóruson nem énekeltünk komoly dolgokat, és az egyik kedvenc nótám az I Can See Clearly Now volt (eredetileg Johnny Nashtől). Szerettem, és ma is ugyanúgy szeretem, mert nagyon vidám, pont olyan hangulatú a zene, mint amiről szól, és nem bírom ki, hogy ne mosolyogjak, amikor meghallom. A mostani lelkiállapotban igencsak jól jön... :-)))
Találtam hozzá egy jópofa képi összeállítást is:
Szünet után
13 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése