Koncert körút

Tegnap este Kecskeméten koncerteztünk a kórussal, szerdán Budapesten. Mindkét alkalommal Rossini Petite Messe Solennelle című művében közreműködtünk. Lesz még két koncert Pécsett, aminek annyira nem örülök, de remélem, hogy hétvégén lesz, amikor a Győrből járó egyetemisták khm... nem tartózkodnak ott...

Nos, Rossini nem kimondottan egy visszafogott egyházi szerző volt... ez nagyon jól hallatszott a szólisták előadásán, akik egytől egyig legalábbis minimum egy Verdi opera hős áriáját tolták ki a torkukon a szólótételüknél, ahogy csak kifért. A mű sem írja be magát a legremekebb darabok könyvébe, de van 3 nagyon szép tétele, ha valaki esetleg meghallgatná. Egyöntetűen sokunknak a Kyrie, a Gratias és az Agnus Dei tételek tetszettek. A többit akár el is hagyhatnák, bár azért itt vannak a linkek (már amelyiket megtaláltam a youtube-on, azok sem egy előadásból származnak, elég vegyes felvágott) azokhoz is, aztán ki-ki döntsön magának: Gloria in excelsis Deo, Domine Deus, Qui tollis, Quoniam, Cum Sancto Spiritu, Credo, Crucifixus, Et resurrexit, Il preludio religioso, Sanctus-Benedictus, O Salutaris.

(Most hallgatom, és igen, az Agnus Dei a legesleggyönyörűbb... amikor azt énekeltük, hogy Dona nobis pacem - Adj nekünk békét - majdnem elsírtam magam mindkét koncerten, annyira átérzem a jelentését ennek a könyörgésnek...).

Érdemes pár szót szólni az előadóművész csapatról. Eléggé hibrid énekes eresztés, a legérdekesebb személyiség az alt szólista volt a Padödős Falusi Mariann személyében, aki hát valljuk be őszintén nem éppen operaénekesi hanggal rendelkezik. Nagyon kedves ember, jópofa, közvetlen (megmutatta a dzsungelben elszenvedett csípéseit... szedéééééén... :-)))), csak épp csilingelő hangja nincs, ellenben van neki erősen fátyolos - egyébként így valóban kuriózum - hangja. És hát hihetetlenül elő tudja adni magát még egy misében is. Sokat mosolyogtam rajta, de nem rosszból. Jó volt nekem nézni, ahogy énekel. Élvezte minden percét, próbált össze-összekacsingatni a többi énekessel, de azok annyira saját magukkal meg a (nem is annyira) gyönyörű hangjukkal voltak elfoglalva, hogy senki nem volt partnere a csintalanságban. Ezt sajnáltam. Én biztos visszacsintalankodtam volna, ha én énekelek vele :-))). Jajj, és majdnem elfelejtettem az estélyi ruhájának a leírását... Felül egy tündibündi, flitteres csili-vili selyem-szerű blúz, ámde alul! Egy kockás halásznadrág, majdnem térdig érő fekete bakanccsal megspékelve. És egy rózsaszín szemüveg zárta a sort. Hát nem volt hétköznapi, nekem tetszett.

A basszista az operaház magánénekese, Jekl László volt, a tenor a Cotton Clubos László Boldizsár (ő volt a szervező egyébként, mindenkit ő hívott a produkcióba), a szopránt egy Bia Levin nevű svéd énekesnő énekelte - elképesztően nem volt egységes az egész. A karnagy - és egyben aki egy szintin játszott elvileg harmónium hangszínen - az egykor legendás Bergendy Szalonzenekar bár-billentyűse, Hajdú Sándor volt. Hát... voltak izzasztó pillanatok, amikor nem intett be a kórusnak, a kórus meg ugyanazt az egy akkordot tartotta kb háromszor annyi ideig, mint kellett volna. Alattunk az egyébként a szegedi opera zseniális zongoristája, Zalánki Rita játszott, és már eljátszotta ugyanazt a futamot, ami közben tovább kellett volna mennünk, ámde mi nem tudtunk, mert nem volt egyértelmű a karnagy bácsi. Aztán valahogy mégis továbbmentünk egységesen, és ő még egyszer eljátszotta a futamot :-)))). Volt egy másik hely, ahol a szólisták egyszerűen eltűntek az erdőben, nem találtak el egy hangközt, és ez a tehetséges teremtés mentette meg a helyzetet, mert bejátszotta az ő záróakkordjukat meg a mi kezdőakkordunkat, amikor veszni látta a csatát. És mindezt úgy, mintha bele lett volna komponálva a műbe. Félelmetes volt. Ő volt az est hőse.

Kecskeméten egyébként már egy fokkal jobb volt a helyzet, ott csak egy részt ütött el a bácsi, egy zárlatot, amit nagyon sajnáltam. Itt a szólisták is jobban énekeltek, nem voltak hamisak, teljesen jól be lehetett lépni rájuk. Az utolsó pécsi előadáson biztos vagyok benne, hogy tökéletes lesz minden. Egyébként a szerdai előadás után az volt az általános vélemény, hogy a kórus volt a legjobb... Milyen jó kis koncert lehetett, mi? És az emberek fizettek azért, hogy hallhassák!

Kecskemétre kocsikkal mentünk. Ági autójában utaztam még rajtunk kívül 3 emberrel, egy fiúval közöttünk. Ő volt az egyetlen, aki benn öltözött, amikor a lányok is, de mivel megígérte, hogy nem néz oda, a kabátakasztó felé fordult amiért a többi fiú lehülyézte, Ági pedig, aki roppant vicces figura, ezt fűzte hozzá:
- Hát, nem tudod Ákos mit vesztettél, hogy a kabátokat bámultad helyettünk. Láthattál volna karfiol fenekeket, cellulitiszes combokat, szoptatós melleket, löttyedt hasakat, szőrös hónaljakat, repedt sarkakat, gombás lábujjakat és szőrös lábszárakat.

:-DDDDD Mind az öten hahotáztunk.

***

Ha valaki depressziós, az NE nézze meg Mundruczó Kornél Delta című filmjét. Hosszú idő óta ma volt időm először moziba menni (a koncertek miatt szabadnapot kaptunk a kóruspróbáról), és már rég ajánlották, hogy nézzem meg, mert hogy annyira, de annyira jó film! Annyira, de annyira nyomasztott, hogy csak na! Rájöttem, hogy régen nagyon szerettem az ilyen depis filmeket, de egy ideje alapjáraton vidámabb lett a személyiségem, ezért most már inkább nyomasztanak. Szóval voltak benne gyönyörű képek és zenék, de köszönöm szépen, inkább nem.

***

Hétfőn úgy ébredtem, hogy nagyon rossz volt a lelkemnek. Nem volt semmi oka, illetve közvetlen oka nem volt, csak az időről időre előtüremkedő szorongás. Két napig úgy veszekedtem a Teremtővel, hogy még egy kocsis is megirigyelhetett volna, amiket mondtam... Izsák azt mondta, hogy lehet perlekedni az Úrral... Hát ennek lehet, hogy nem örült annyira az Úr... Azt kifogásoltam leginkább, hogy nem szól semmit, hiába kérdezek. Olyan érzés volt, mintha nem is lenne senki, aki meghallgasson, hiába tépem a számat. Fontos dolgokban tettem fel kérdéseket, és nem jött válasz, hát bepipultam a sokadik után. Akkor egy ponton előszedtem a bibliámat, és eléggé bunkó stílusban kezdeményeztem egy "párbeszédet" (kb mint egy óvodás a nagypapájával :-))):
- Basszus, nem igaz, hogy még mindig nem szólsz semmit. Nem elég, hogy nem látom semminek értelmét, útmutatást várok, erre Te meg hallgatsz... Ja, most is tök feleslegesen kérem, hogy szólj a könyvön keresztül, csak magamat fogom szórakoztatni, hogy kinyitom és elolvasok kedvtelésből egy passzust, köszike! - azzal kinyitottam, és ahol kinyílt, elkezdtem olvasni.
- "Az Úr, Izrael Istene, ezt mondja rólad, Báruk: Te így beszélsz: Jaj nekem, mert az Úr kínnal tetézi fájdalmamat! Belefáradtam a sóhajtozásba, nem találok nyugalmat! Ezt feleld neki: Így szól az Úr: Nézd csak, amit építettem, azt most lerombolom, és amit ültettem, azt most kigyomlálom az egész országban. És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek! Mert most veszedelmet hozok minden emberre - így szól az Úr -, de te életedet ajándékba kapod, bárhová mégy." (Jer 45,2-5)

Igenis, értettem.

Azóta megint barátok vagyunk, és megint teljes nyugalom van itt belül... :-))))