Szeretem, amikor improvizálnak a színészek, azon meg kuncognak. Pécsi vendégjáték volt, Spiró György Kvartett című darabját játszották. A színészek köszül egyedül Márton Andrást ismertem még fiatalabb korából. Volt egy kuncogós jelenet, amikor az egyébként is zseniális színésznő - Vári Éva - elfordult, mert nem tudta abbahagyni a röhögést. Annak, aki a nézőkkel szemben ült nem volt esélye... :-)))). Nagyon jó volt, Barbi párszor elsírta magát az egésznek a reménytelenségén. Elég kemény a történet, és a karakterek is. Főleg, ha aztán az ember elgondolkodik, hogy mennyi hasonló ember van akár a legközvetlenebb környezetében is... De lehet, hogy jobb nem is belegondolni.
Színház után elmentünk pizzázni, aztán késő éjjelig beszélgettünk még. Annyira hiányzott már ez! Rég voltunk így együtt, annyira elfoglaltak vagyunk mindketten.
Vasárnap reggel összefutottam egy volt kollegámmal, akivel még 1998-ban (na hát az sem tegnap volt...) tanítottam együtt az általános iskolában Újpesten. A következő párbeszéd részlet zajlott le köztünk:
- Na és, van családod? Férj, gyerek?
- Nincs. Nem úgy alakult az életem.
- Na hát akkor húzz bele! Nincs már sok időd!
- Hát én belehúznék, de azért ez nem így megy azért... Nem csettintésre lesz az embernek igazi társa...
- Szülj magadnak egy gyereket, aztán majd hátha elfogad valaki később a gyerekkel együtt! - (Megjegyzem ez egy alsó tagozatos tanítónő... Így visszaolvasva még sokkal siralmasabban hangzik, mint amennyire ott hallottam helyben. Aya Isten!)
- Hogy mekkora hülyeség ez! Hány éves vagy?
- 41.
- Hú, akkor kezdj magaddal valamit, mert már most úgy beszélsz, mint a majdnem hatvanéves Anyukám... Te tényleg komolyan gondolod ezt? Hú... ez nagyon kemény, hogy már így gondolkodsz ennyire fiatalon. Hogy én a szaros kis önző egóm miatt szüljek egy gyereket, és tegyem jól boldogtalanná szerető családi háttér néélkül, de én legalább boldog leszek, mert lesz egy gyerekem, és hátha valaki még maga mellé is vesz majd... Soha, de soha nem tennék ilyet egy gyerekkel, érted? Akkor inkább életem végéig egyedül maradok!
És egy fiatal nő... nagyon kemény. Picit ideges lettem, meg kell hogy mondjam. Ekkora baromságot csak Édesanyám mondott évekkel ezelőtt. Pontosan ezt, hogy csináltassak magamnak egy gyereket, mert kifutok az időből... mintha ez lenne a legfontosabb dolog az életben és nem a szilárd és megbízható párkapcsolat... Ezt azt hiszem soha nem fogom tudni megérteni. Mondjuk drága Anyukám már nem hozza fel ezt a témát egy ideje...
***
Elhatároztam, hogy veszek egy torna bérletet. Majdnem 2o évvel ezelőtt jártam erre a helyre. Nagyon kemény, nem aerobic. Prímatorna a neve.
(Milyen fura, hogy csupa tőmondatot írtam... Az előbb fejeztem be a beadandót, amiben viszont háromsoros mondatokat szerkesztettem 5 oldalon keresztül, és lehet, hogy ezt kompenzálom most :-))).
(Milyen fura, hogy csupa tőmondatot írtam... Az előbb fejeztem be a beadandót, amiben viszont háromsoros mondatokat szerkesztettem 5 oldalon keresztül, és lehet, hogy ezt kompenzálom most :-))).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése