Tegnap Anyukáméknál jártunk, ami kifejezetten nagyon jól sikeredett. Majdnem mindenki nagyon élvezte a vetélkedőt, hatalmasakat röhögtünk, és mindenki részt vett benne. Anyukámnak kifejezetten élmény volt a játék, és ennek hangot is adott, aminek különösen örültem, mert ő nem egy játszós fajta. Amikor gyerekek voltunk is nagyon ritkán játszott velünk. Ő írta most a verset a költős feladatnál, és bőszen rajzolgatta a képet is, ami egyébként kifejezetten szép lett. Életemben nem volt még ennyi teám, mint amennyit ajándékba kaptam idén, aminek nagyon-nagyon örültem, mert igen szeretem a teát (de nem mindet!), és csupa olyat kaptam, amit szeretek.
Aztán este megint Barbusnál aludtam, elképesztően jót beszélgettünk ismét. Ma pedig el kellett volna kezdenem tanulni a 4 vizsgára, de találtam Barbinál két elképesztő jó könyvet, amit el is kezdtem olvasni, és valahogy érzem már, hogy ugyanaz fog történni tanulásilag, mint a múltkor... Na viszont most nagyon rosszul fogok járni, ha tényleg így lesz. De
egyszerűen olvasni több kedvem van - illetve ahhoz van kedvem! - mint tanulni - mert ahhoz nincs.Mi más is lehetne az egyik könyv, mint egy C. S. Lewis írás: A nagy válás címet viseli. Izsák ajánlotta többször is még októberben Bakonybélben. Ott csak angolul volt meg, el is kezdtem olvasni, de nem hoztam magammal, a múlt hétvégén pedig már nem volt ott, valószínűleg valaki kölcsön vette. Ez meg csak úgy hevert a Barbi polcán, gyorsan eltettem, elolvasom majd.
A másik könyv egy tanulmányok sorozata, az a teológus hallgató (Poór Balázs) írta egy társával, aki az újonnan megalakult imacsoportunk vezetője. A címe: Az elfedezés (itt a link, pfd-ben olvasható is). Állítólag nagy port kavart ez a tanulmány, mert sokan farizeusként ismertek magukra miközben olvasták, és egyáltalán nem tetszett nekik, amit odabenn magukban legbelül mélyen találtak... :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése