Szabadság

Most megint nincs időm sajnos, pedig... Na nem baj, eljön majd annak is az ideje. Talán már jövő hét kedd után.

Viszont annyit azért mégis csak megosztok, hogy mit olvasok. Larry Crabb könyvét, az a címe, hogy: Új élet - Valódi szabadság. Kifejezetten ajánlom azoknak a keresztényeknek, akik csak "papíron" azok, az életükben viszont ez egyáltalán nem tükröződik, sőt! Alapjáraton nem is érzik jól magukat a keresztény bőrben, netán csalódottak, hogy nem úgy mennek a dolgaik, ahogy ők azt elképzelik, pedig ők hisznek. (Persze előbb be kell merni ismerni ezt az állapotot, és talán ez a legnehezebb.) Elképesztő könyv... Szépen rávezet, hogy mennyire bálványimádás a mai istenhit - egy olyan istenkép is bálványnak számít ugyanis, ami azt súgja, hogy ha én megfelelően viselkedem, betartom a szabályokat, akkor meg kell, hogy az Isten jutalmazzon áldásokkal és egy boldog, láthatóan különb élettel, máskülönben mi értelme hinni benne... Hajlamosak vagyunk követelőzni, aztán összetörni, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy mi azt elvárjuk. (Az ego is tud vallásos élményt produkálni... Szépen át is tud verni. Vigyázni kell ödönnel :-)))).)

Nekem azóta tátva maradt a szám, amióta csak elkezdtem olvasni a könyvet. Valahogy a kosaramba dobta magát a könyvesboltban. Rádöbbentett, hogy miről is szól igaziból az én hitem, mitől is szenvedek egyfolytában... Most végre letértem a bálványimádásról, és végre az igazán komoly munka kezdett el megtörténni a lelkemben, amit már nem én végzek, csak követem figyelmesen, és ami nem mindig kellemes, de mindenképp reménnyel teli és napsütéses. Nincsenek rossz álmok sem egy ideje, és meglepő módon azok a folyamatosan jelenlévő gondolatok is eltűntek, amik már túl régóta tartottak fogva. Már más elképzeléseim vannak a boldogságról is. Érdekes megfigyelnem a napról-napra történő változást, és része lenni annak, amit Barbiék már mondanak egy ideje nekem: hogy a változás a Lélek által történik majd meg, nem a saját akaratomból és erőmből. Akkor, amikor majd sikerül végre elengednem az irányítani akarást MINDEN felett az életemben. Akár a boldogságról alkotott elképzelésem felett, vagy az istenhittel járó "jogos" privilégiumokra vágyásom felett. Borzasztóan érdekes megélni ezt, mert még egy hete is sírógörcsökkel tarkítva szenvedtem azon, hogy soha nem jön el a nyugalom, a belső béke, én biztos rosszul csinálok valamit, ők meg már "új életet kaptak"... Elmondta nekem minden egyes nap Barbus, hogy megtörténik majd velem is, higgyem el. Kinek több időre van szüksége erre, kinek kevesebbre, de mivel az az ígéret, hogy megtörténik, akkor meg is fog. Nagyon bízni sem tudtam - ez is a bálványimádás része volt, csak akkor bíztam, amikor jól mentek a dolgok, mint gondolom nagyon sokan közülünk, de egy ideje nem mentek jól a dolgok egyáltalán, tehát a bizalom sem volt sehol... Ezért érdekes, hogy mégis megtörtént, de ehhez kellett most ez a könyv, a kemény szembesítés - mint ahogy a C. S. Lewis könyv meg azért kellett, hogy az első lépcsőfokra lépjek: éspedig hogy elmélyüljön a (valamiféle) hitem, első körben rátaláljak Istenre. Ez a mostani változás már egyrészt keményebb, de örömtelibb is, mert már a védettség állapotában történik.

Erről a magától történő belső változásról és élményről nagyon szeretnék majd bővebben beszélni, ha lesz időm.