Ma zh-t írtunk nyelvészetből. Velem egyetlen probléma van a tanulás terén: ha nincs kedvem - nem tanulok. Ezt jól tükrözte a múlt félévi tanulási tendenciám, amikor 3 vizsgára készültem 2 napot átlagban (és így is szinte mindig nagyon jó jegyeket kaptam)... És egyáltalán nem izgat a dolog, hogy milyen jegyet kapok, vagy hogy esetleg üresen adom be. Majd utóvizsga, na puff, csókolom. Eddig még nem kellett.
A mai zh-ra sem kedvem nem volt tanulni Bakonybélben, meg hát lássuk be, időm sem nagyon. Végigszolgáltam a Húsvéti liturgiákat a monostorban mind az 5 nap, és nem mindig aludtam sokat, főleg a pénteki virrasztás után... Szóval nem tanultam, mondhatni egy betűt sem.
Ma benézett a tanárnő a zh előtt nagy mosolyogva a termünkbe. Mondom neki:
- Tanárnő, az a helyzet, hogy én erre a dolgozatra egy hangot nem tanultam... Kicsit sűrű volt az élet mostanában...
- Akkor maga majd IQ-ból megírja. Nézze át a maximákat délutánig...
- Azok micsodák, Tanárnő?
- Magyarázzák el neki.
:-))))))))
Átnéztem, csak azokat, semmi mást. Benne voltak. Azokat tudtam is.
Már azon gondolkodom, hogy a jövő heti irodalom zh-ra mennyit NEM fogok tanulni ismét... Ez a hétvége is sűrű lesz. Szombaton családi összejövetel meg koncerten éneklés este, vasárnap imakör, és meg kell írni az egyetem Burnst estjére 27-ére a vetélkedő kérdéseit Power Pointban, valamint 5 beadandót (felgyülemlett nekem, mert nem voltam már egy hónapja), két töri feladatlapot, és előadást kell tartanom a diszkriminációról az Egyesült Királyságban jövő hét kedden, amire még nem gyűjtöttem anyagot... Király!!! Így visszaolvasva kezd hatni a dózis... Kicsit elhalogattam a dolgokat, rá kell ébrednem a sanyarú valóságra.
***
Teljesen lelkibeteg vagyok. Nem tudom túltenni magam azon, hogy el kellett jönni Bakonybélből. Teljes szomorúságban telt a nap, nincs kedvem semmihez, már várom a május 1-i hétvégét, mert akkor megint megyek majd.
El fogom mesélni mi történt ott a hétvégén, nagy és fontos dolgok. (Meg viccesek is.) De most még nem, majd ha már nem baj, ha elszállnak az érzések. Most még őrzöm őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése