Tüskék

Ma keményen szembesülnöm kellett azzal, hogy rengeteg olyan helyzet van a múltamban, ami egyrészt rohadtul bántja a lelkemet pedig lehet, hogy majdnem 30 éve történt, másrészt rányomja a bélyegét arra, hogy milyen vagyok vagy hogyan viszonyulok dolgokhoz (igen, folyamatosan próbálok változtatni rajtuk, amint felismerem őket...). Ezekkel az érzésekkel alapjáraton nem foglalkozom, de időnként hatalmas erővel előtörnek a lelkem mélyéről, amikor "helyzet" van. Mint ma is. Én legalábbis annak éltem meg, így is reagáltam egy közelmúltbeli eseményre, aztán annak kapcsán előkerült egy régmúltbeli esemény, ami 10 éve bánt folyamatosan. És amikor elindultam ennek az érzésnek a nyomán, még másik 3 szörnyű érzés bukkant fel, amikkel most padlóra is kerültem, ami nem baj, legalábbis azt tanulom egy ideje, hogy nem baj. Az nagyobb baj, hogy a másik félnek is elmondtam a bánatomat, aki ennek nem örült annyira, mert nem is érti az egészet... Ettől meg csak még csalódottabb vagyok.

Most azt gyakorlom, amit a Mélybenézőből tanultam... Kétlépcsős, ez a lépés sem kellemes (megélni a rossz érzést a maga teljességében, és nem elnyomni), de a következő meg még kellemetlenebb lesz rám nézve (beismerni, hogy olyasmit követelek valakitől, amit ő sem a múltban nem volt képes, sem a jelenben nem képes, és sem a jövőben nem lesz képes megadni, és ez nem hibája, az enyém viszont igen, hogy számonkérem rajta). Szar ügy. Mindegy, nem menekülök már el, végigjárom. Az a vicces, hogy elvárni már rég nem várok el semmilyen változást, elfogadtam a helyzetet, nem kergetek légvárakat azzal kapcsolatban, hogy majd egy napon felébredek és minden tökéletes lesz (már a saját ideáim szerint), de néha bizonyos helyzetekben (mint pl ez a mai) önkéntelenül előtörnek belőlem a fájdalmas emlékek és a borzasztó hiányérzet ami nem akar csökkenni az évek múlásával (tudom, hogy senkinek nem a hibája, hogy egyáltalán kialakultak bennem), és akkor padló jobb esetben, rosszabb esetben még konfrontáció is beficcen a padló mellé...

Mindig van valami.

Viszont ismét hoztam egy döntést, és ahhoz keményen tartom magam. Azt a döntést hoztam, hogy nem írok többé egy bizonyos témában (ígéretet is tettem). Úgyhogy ez az utolsó megjegyzés a témával kapcsolatban: ma pont két éve, hogy apró darabokra tört a lelkem egy velem szemben meghozott döntés nyomán... Még mindig keresek elveszett darabokat.