Mindenféle

Már a második könyvet hagyom el... Az első eset pár hónapja történt (az a Csalódás Istenben című volt, ami ráadásul nem is az enyém volt, úgyhogy első utam a könyvesboltba vezetett, ahol már csak egyetlen példány volt belőle...), akkor megfogadtam, hogy nagyon odafigyelek. Aztán a második múlt hét hétfőn, a Keletiben, jegyvásárlás után. Csak azt sajnáltam, hogy már a utolsó oldalakon tartottam benne, és most nincs pénzem arra, hogy újra megvegyem, úgyhogy várnom kell jövő hónap végéig az utolsó kb 4 oldallal... Egyébként egy C. S. Lewis könyv, a Csűrcsavar levelei. A Sátán szemszögéből mutatja be a kereszténységet roppant viccesen, levelezés műfajban.

(Egyenlőre elég volt nekem a Jézus kérdést megérteni és feldolgozni végre hosszú évek értetlensége után, a Sátánban még nem hiszek. Bár ha olyan pozitív energia létezik, mint a Szentháromság, és személyeknek hívjuk őket, de nem abban az értelemben, hogy emberek lennének, hanem valamely attribútumnak a megszemélyesítői, akkor miért is ne létezne - és ha körülnézünk a világban, akkor be kell látnunk, hogy létezik is - egy negatív energia, vagy személy, amit vagy akit épp Sátánnak hívunk... Na de ezt majd Bakonybélben meggondolom. Ja, tényleg. Újra megyek október végén :-))).)

A könyvekről jut eszembe, hogy Lóri megírta a Caminós könyvet, ami már a tördelésen is túl van, és most arra vár, hogy kinyomtattassék. Ehhez viszont három dologra van szükség: pénzre, reklámra és híres írók pozitív kritikájára. Tehát az a kérés, hogy 1. ha valaki ismer olyan céget, aki szponzorálna egy ilyen könyvet akár csak húszezer forint erejéig (ami ugye egy cégnek nem egy nagy cucc), akkor kérem, hogy szóljon; 2. ha tud valamilyen, naponta sokak által kukkolt reklámfelületet árral együtt, akkor is, és végül 3. ha ismer híres magyar ezoterikus írókat, akiknek a véleményére ad a nép - Müller Péter már folyamatban van -, akkor is. Lóránt nevében is köszönet.

(Erről meg eszembe jut az egyik tanítványom. Ő annak a cégnek az igazgatója, amelyik a metróban és a BKV járatokon lévő hirdetéseket árulja. Nagy hangú, kicsit - na jó, néha nem kicsit - agresszív ember, amolyan igazi pénzgyártó. Hallottam már ordítani, nem is egyszer, de érdekes módon velem még sohasem kiabált. A titkárnője pedig azt mondta, hogy nagyon kedvel engem, mindig nagy szeretettel beszél rólam, amikor szóba kerülök. Valahogy én is kedvelem az ürgét. Állati vicces dolgokat szokott mondani, hahotázni szoktam rajta, és - ami szinte sohasem fordul elő más tanítványaimnál - visszakérdez, hogy nekem milyen volt a nyaram, én hogy vagyok... Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy néha szoktunk lelkizni az órán. Amikor nincs nagy gond, akkor angolul, de a múlt órán hamar átfordult magyarba a dolog, amikor is elpanaszolta, hogy ott állnak a milliárdok a bankszámláján, és nem tud velük mit kezdeni. Mondtam, hogy akkor abból a töméntelen pénzből igazán segíthetné a barátom könyvét... Azt mondta semmiképp, ő csak arra ad pénzt, amiben hisz. Na ennyit a milliárdokról :-)))))). Azért még hétfőn megpróbálom legalább arra rávenni, hogy a metróban tegyen ki neki hirdetéseket ha nem is ingyé, de legalább kedvezményes áron. Ja, merthogy Lóri azt is mondta, hogy leginkább a metróban szeretné reklámozni a könyvet... Hát nem csodásak a "véletlenek"?)

***

Ma bejött a kedvenc főnököm órát látogatni ismét. Szeretem, ha bejön, mert elképesztő jó tanár, rengeteg fantasztikus ötlete van, és csomót lehet tőle tanulni. Ezt meg is mondtam neki, mire azt mondta, hogy valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki így érez, mert mindenki összetojja magát, amikor meglátják... pedig ő nem szívatós. Én mondtam, hogy tudom, hogy engem szeret, és én nem is félek tőle sose. Azt mondta, hogy örülne, ha mások is inkább így állnának a dologhoz. Valahogy éreztem, hogy be fog jönni (merthogy a látogatást végző vezető tanárok sose jelentik be előre, hogy meg fognak jelenni, hogy ne tudjon rittyentős órát kieszelni egy egyébként középszerű tanár, hanem az igazi énjét és tudását lássák. Egyszerűen csak bekopognak, amikor már elkezdődött az óra, és leülnek), de nem izgattam magam az óravázlat miatt. Van ugyanis egy formanyomtatvány, gyönnnnyyyyörűűű, csak én azt magasról le szoktam tojni, és papírfecnikre szoktam a komoly óravázlatomat írni. Eddig még mindig kaptam pontlevonást érte, ennek ellenére nem izgat :-)))). Ma is ilyenem volt, de ma ezért nem vont le pontot. Csak egyetlen pontot vesztettem a maximumból (ami kicsit visszaadta az önbizalmamat*). Annak örültem a legjobban, hogy amiért tavaly állandóan pontot vesztettem, azt tudatosan gyakoroltam, és azért most mosolygó szmájlit és pozitív kritikát kaptam a papíromra. Jó és izgalmas, hogy most megint van mit gyakorolni, van hova fejlődni. Már éreztem, hogy kellene valami hatás, mert kifogytam a saját kútfejem ötleteiből.

(*Erről is eszembe jutott egy történet. Az egyetemen megkérdezte az egyik csoporttársam kedden, hogy milyen szintű csoportjaim vannak. Feltételezte, hogy tutira viszek felsőfokú csoportot. Volt már Győrben egy ilyen csoportom, de mondtam neki, hogy nem nagyon merek ilyet vállalni, mert nincs elég önbizalmam, hogy eléggé tudok angolul... Elképedt, és nem értette, hogy a Proficiency vizsgámmal miért érzek így, amikor az egyetem Advanced English záróvizsgája is egy szinttel a Profi vizsga alatt van. Biztos én sem érteném, ha nem én érezném ezt a komplexust...)

***

Megint olyan jó könyveket olvasok. Rájöttem, hogy nagyon szeretem megtárgyalni illetve megkérdezni, hogy ki mit olvas. Sok jó ötletet kaptam már így. (Amikor Londonban laktam, létrehoztam egy online könyvklubot is, de sajnos csak egy tag jelentkezett, aztán ő is feladta. Az volt a címe, hogy

contemp_book_club@yahoogroups.co.uk

contemp_book_club és az ötlet pedig az volt, hogy valamilyen rendszerességgel elolvasunk mai angol vagy amerikai írók által írt könyveket, amiket hol az egyik klubtag, hol egy másik ajánl, aztán megvitatjuk. Nekem mondjuk előnyöm lett volna az, hogy Lou, a család anyája pont egy hasonló könyvklub tagja volt, és hetente hozta a jobbnál jobb könyveket, hogy feltétlenül olvassam el, úgyhogy rengeteg könyvet olvastam. Tőle kaptam a kedvencemet is: Barbara Kingsolver The Poisonwood Bible, amit azóta is le akarok fordítani, csak nem visz rá a lustaság...) Most egy ír írónő könyvét olvasom, Nuala O'Faolain a neve, és a könyv címe Almost There. A kedvenc, óralátogatós főnökömtől, Ilditől kaptam. Azt mondta azért hozta el, mert amikor olvasta, úgy érezte, hogy nekem biztos tetszeni fog. A könyv egy 58 éves, társtalan és gyermektelen írónő emlékiratai... Ildi valamit tud, amit én még nem... :-))))? Megkérdeztem tőle, hogy happy end lesz-e, mert elképesztett az eleje (elnézést azoktól, akik nem beszélnek angolul):

" If I had been asked to report on middle age when I was halfway through my fifties, I would have said that it was too bleak to talk about. Much too bleak if you believed, as I passionately did, that your life has been a failure. I seemed successful, I knew... But when I looked at the private side of my life, all I could feel was regret, and all I could see was what was missing. I had no child, and no other creation. I didn't have a partner. ..."

Azt mondta nem az a happyendes fajta könyv, inkább elgondolkodtató, az olyan érzékeny és elgondolkodós lelkeknek szól, mint amilyennek engem megismert.

(* Erről meg az jutott az eszembe, hogy a múltkor csak úgy behívott az irodájába, és a kezembe nyomott két csokit. Amikor megkérdeztem, hogy miért kapom, azt felelte, hogy mert kedves vagyok. Megkérdeztem, hogy megölelgethetem-e, vagy ciki a tanárok előtt. Azt mondta nem ciki, hát megölelgettem. A nagyfőnököt. :-))) Mindig mosolyog, amikor meglát. Hogy miért félnek tőle ennyire az emberek?)

Ezen kívül nemrég fejeztem be C. S. Lewistól az öröm vonzásában c. könyvet, amiben a hosszú és kitartó ateista korszaka után a keresztény hitre való rátérést írja le (nem nagyon szeretem a megtérés szót. Nem tudom miért, de nem tetszik. Kár, hogy nincs helyette valami, ami ugyanezt fejezi ki, és mégsem ennyire elcsépelt. Talán a megvilágosodás, csak arról meg pont nem a kereszténység jut az eszembe... Na mindegy, ez csak részletkérdés). Ezt befejezve elkezdtem A fájdalom c. munkáját, amit most egyszerre olvasok még két könyvvel (az írrel és a Keresztény vagyokkal). Nála csak az a baj időnként, hogy kb ötször kell elolvani egy mondatot, hogy az ember megértse a csavart logikáját. Hát... nem egy könnyű olvasmány, de az a fura, hogy teljesen a magaménak érzem a gondolkodásmódját. Ugyanazokat a kérdéseket tettem (és néha még teszem is) fel, amiket ő feltett mielőtt hívő lett, és nagyon hasonló logikával közelítek dolgokhoz.

Ennek hatására töltöttem le Richard Attenborough filmjét, az Árnyékországot (Shadowlands), ami meg az örök agglegény filozófus jóval ötvenéves kora fölött megélt tragikus szerelmének és házasságának igaz története Anthony Hopkinsszal és Debra Wingerrel a főszerepben. Tudom, hogy már írtam erről, csak most képet is mellékelek, hátha valakinek kedve szottyan megnézni.

(Egyébként épp tegnap tudtam meg, hogy ki is az a Richard Attenborough. Ő rendezte a Gandhi c. filmet, és ő játszotta a nagypapát a Jurassic Parkban, valamint David Attenborough tesója.)

Na de a legjobb könyv, amitől megfordult velem a világ, az a Keresztény vagyok c. könyve C. S. Lewisnak. Ez volt az, ami a kezembe került Bakonybélben, és amiben az volt a fantasztikus, hogy pontosan a logikusan gondolkodó agyamnak, logikusan megmagyarázta azt teljesen szimplán a maga egyszerűségében, hogy a keresztény hit mire alapul. Nem azt magyarázta, hogy a felekezetek hogyan interpretálják a Bibliát pl, nem is ment bele vitás kérdésekbe mint pl a szűzen foganás és hogy vajon Jézus teljesen Isten ÉS teljesen ember-e. Nem. Csupán arról beszél, hogy ő a logikus elméjével hogy magyarázta meg Isten létezését, és hogy az őskeresztények, illetve minden keresztény felekezet gyökerét milyen hitrendszer és tanítás adja. Akkor ott egyetlen nap alatt elolvastam, és most újra elkezdtem.

És akkor ha már könyvekről van szó, ideszúrom azt a könyvet is, amiből a megbocsátásos gyakorlatot olvastam ki. Maga a technika nagyon egyszerű, ha az ember ráérez az okokra. Egy gyakorlatból, és imákból áll. Én az összes imádkozós részt kihagytam belőle, amikor egyesével, minden olyan emberrel végigcsináltam a gyakorlatot, akikkel szemben neheztelést éreztem, és nálam így is működött. Ez pedig Mary Usha nővérnek A gyógyulás rejtett forrásai c. könyve. Azt hiszem elrettentett volna a nagyon erős vallásos stílusa és a benne lévő imák, ha nem akartam volna igazán és mindenképpen megbocsátani ezeknek az embereknek, mert már zavart, hogy amikor eszembe jutottak, akkor rossz érzéssel gondoltam rájuk. Azért rettentett volna el, mert ahhoz a Jézushoz imádkozik nekem már túl erősen, akivel én még csak most ismerkedem, és akinek a szerepét még csak most kezdem megérteni. De a gyakorlat tényleg jó benne. Ha valakinek igazán szüksége van ilyen lelki feloldozásra és szabadulásra, merthogy képtelen megbocsátani, jó szívvel merem ajánlani. Nekem garantált békét hozott ezen a téren. Fél nap alatt elolvasható, vékony kis könyv.