A megfogalmazható része

Annyira mély megtapasztalás és kristálytiszta fájdalom ez, hogy semmilyen, az életemben eddig megélt tapasztalatok és fájdalmak intenzitása nem ér fel vele. Nagyon mélyen és sokat tanít magamról, a világról és az életről. Már nem tudok ugyanúgy nézni a világra, mint eddig. Olyan ez, mint egy beavatási szertartás... Nem lehet nem felnőtté, aki megtapasztal egy ilyet. Porszemnyinek látom minden eddigi küzdelmemet és fájdalmamat, egyik sem ér fel ezzel. Nem tudom elképzelni, hogy van annál fájdalmasabb, mint hogy csillapíthatatlanul szenvedni és meghalni látunk valakit, akit nagyon szeretünk... Azt hiszem soha nem fogom elfelejteni azt a két napot, de főleg az utolsó másfél órát... Mint egy film pereg a fejemben, ma már régi emlékekkel keveredve. Mivel sohasem tapasztaltam ilyet, nem tudom, hogy milyen fázisai vannak, és azt sem, hogy meddig tart, csak figyelem, és sírok, amikor kell (elég gyakran, gondolom ez normális...), és ott, ahol épp rám jön.

Hihetetlen nagy fájdalom, mintha folyamatosan nyomná valami a lelkemet. Sajnálat, önvád, a tapasztalat hatása, emlékek, Kismami hiánya keveredik. Várom, hogy felhívjon, és megkérdezze, hogy "Máskülönben mi újság?"...

A másik oldalon viszont ott van az a megint borzasztó szoros kapcsolat Istennel, aminek a hiányától szenvedtem mielőtt elment a Nagyim. A mai Chambers adag ezt írja:

"Hogy helyesen, vagy helytelenül gondolkozunk az imádságról, az attól függ, milyen az elképzelésünk róla. Ha az imádságot úgy vesszük, mint a tüdő lélegzését vagy a vér keringését, akkor helyesen gondolkozunk. A vér szakadatlanul kering, a lélegzés is szakadatlan. Nem vagyunk tudatában ennek, mégis megállás nélkül folyik. Nem vagyunk tudatában annak sem, hogy Jézus tökéletes kapcsolatban tart minket Istennel; mégis így van, ha engedelmeskedünk neki. Az imádság nem gyakorlás, hanem élet. Őrizkedj mindattól, ami gátolja feltörő fohászaidat. "Szüntelen imádkozzatok" - azaz mindig őrizd meg a szívedből feltörő fohászkodás gyermeki szokását."

Na hát ez most megint szüntelenül így megy, mint a lélegzet.

Ezek a megfogalmazható részei a dolognak, viszont van egy olyan rész is, ami annyira mély, hogy csak érzés, nem tudom megfogalmazni. Azt viszont biztosan érzem, hogy fontos felismerést hordoz, csak még nem fogtam fel a fejemmel, hogy mit...