2009. május 29., péntek

És ez a vége...

Ez volt a válasz a tegnapi utolsó levelemre:

"Szia!


Most sírok és én pedig ezt a levelet köszönöm neked. Egyikünk sem hibátlan, tudom, hogy én sem; és örülök, ha tudod, hogy ha segíthetek bármiben, mindig szívesen teszem.

És hálás vagyok, hogy elszállt ez a rosszérzés mindkettőnkből, és örülünk majd egymásnak Pécsett!

Szeretettel és köszönettel:"

És amikor ezt a levelet megláttam, megint pillangók kezdtek repkedni a gyomromban a gyomorgörcs helyett, és megint azt éreztem, hogy újra tiszta gyásszal gyászolhatom Kismamit, mert már nem árnyékolja be egy "földi" rossz érzés egy hülye vita miatt.

Nincsenek megjegyzések: