Halottbúcsúztató

Abban a templomban volt ma Újpesten, ahol mindannyian a családban megkereszteltettünk (az Anyukámat és a testvéreit is beleértve), és ahol utoljára 24 évvel ezelőtt a nagybátyám esküvőjén voltunk együtt, Kismami még feketés hajjal...

Nagyon, nagyon szép volt. Mindannyiunkat megérintett, pedig egyedül én vagyok hívő a családban.

Most már a böjtöt is befejezhetem. (Nem volt teljes böjt, csak édesség, sütike, cukrászdázás, ilyesmi nem volt azóta, hogy elment Kismami.) Valahogy véglegesítette talán ez a hivatalos búcsú az agyamban a helyzetet. Már "csak" a hiány marad. Kicsit megnyugodott a lelkem végre.

Kaptam egy kis "csomagot" az Anyukámtól. Megkaptam azt a tányért, amiből mindig ettem Kismaminál, és azt is, amiből Ő evett. Azt az erszényt, amiből mindig kivette a pénzt, amikor vásárolni küldött. Egy díszt a konyha faláról. Evőeszközöket, amiket használtam Nála. Még nem mertem kibontani, csak félre tettem a pakkot...

Hálás vagyok, Istennek leginkább. Hálás vagyok a családomért.