Amikor értelmet nyernek dolgok

Tegnap elindult az egyik csoport a nyelvisiben. (Szerencsém van minden szeptemberben, mert ahelyett, hogy rám szakadna mind a 30 x óra az első héten, van némi átmeneti idő, csak lájtosan csordogálnak a csoportok kb két hétig, bár aztán meg azonnal beledöglik az ember.) Szóval ezen a héten tegnap indult egy új "csoport" - azért az idézőjel, mert csak egy tagból áll :-). Nyelvvizsga felkészítő, az előző tanára sci-fi novellákat vitt kiegészítő anyagnak - ami nekem nincs, mert kb tizenéves korom óta (az pedig már nem mostanában volt :-) nem olvastam sci-fit. Van egy angol nyelvű, ilyen műfajú regényem, de még nem vettem a kezembe. Na szóval azon törtem a fejemet, hogy mi a fenét vigyek, ami érdekes lehet a sci-fi helyett fájdalomdíjul, és eszembe jutott, hogy még Zsuzsi barátném hónapokkal ezelőtt adott nekem egy csomó kidolgozott újságcikket, amikhez komplett feladatok is ki vannak már találva, még csak az agyamat sem kell megerőltetnem - illetve nem kell a szükségesnél jóval több időt eltöltenem a kiagyalással. Nosza, előkapartam őket a jegyzethalom aljáról (khm... egész nyáron nem tudtam rávenni magamat, hogy rendet rakjak és rendesen elpakoljam az évek alatt irtózatos méreteket öltött, és folyamatosan növekvő kupacot, amit szégyellek is... minden nyáron ezt csinálom, és mint minden nyáron, most is úgy indult júniusban, hogy majd idén! Hát... nem sikerült idén sem...), és elképesztően érdekes anyagokra bukkantam. Iszonyú jól sikerült az óra is, mert a tanítványom is érdekesnek találta, és szinte repültem hazáig, annyira feldobott a dolog. A legjobb, hogy van még egy ilyen szintű csoportom, ahova szintén bevihetem a cuccot, már előre örülök... (Minden esetre addig sem a kupac aljára rakom vissza... hm...)

Ma találkoztam a bencés oblátával, akivel hatalmasat beszélgettünk, csak megint kevés volt az idő, mint mindig... Viszont hívott a közösségükbe, ami mégsem kedden van, hanem hétfőnként, juhhéjj!! Ez egy fokkal elérhetőbb, mert legalább Pesten vagyok, és bár óráim vannak hétfőn este, de a megfelelő napokon, amikor ott lesz a helyem a közösségben, le fogja mondani az óráját a roppant elfoglalt üzletember tanítványom, mert ez így működik. Ez az a közösség egyébként, ami sokkal jobban vonz mint a másik, de nem tudom megmondani miért. Azt is érzem - és nem csak én, kölcsönös mint kiderült -, hogy dolgom van ezzel a lánnyal, illetve hogy valami dolgunk van együtt. Hívott mozgásterápiával kapcsolatos megmozdulásokra is, ami iránt nem érzek érdeklődést jelenleg, de majd meglátjuk mi lesz, amikor itt lesz az ideje. Teljesen feltöltekeztem az együtt eltöltött idő alatt.

Ami szintén fantasztikus, hogy tegnap este beszélgettem Gabi barátnőmmel. Ő pszichológus, terapeuta, szenvedélybetegekkel is foglalkozik, és pszichodrámára jár. Mint kiderült, ugyanaz a drámavezetőnk. Neki szombaton volt drámanap, nekem vasárnap. Nálunk arról volt szó, hogy hamarosan vége a csoportnak (márciusban), és szeptembertől indul a drámavezető-asszisztensi képzés. Először nem is érdekelt a dolog, de aztán valamiért azt éreztem, hogy fontosságot nyer, csak nem tudtam megmondani, hogy miért. Sakkoztunk a hiányzásokkal, mert csak 2 alkalommal lehet hiányozni a két és fél év alatt, és nekem volt egy idő, amikor annyira utáltam járni, hogy nem érdekelt, hogy hányszor hiányzom, mert már arra vágytam, hogy ennek is vége legyen, dehogy akartam én bármiféle folytatást! Plusz még az is bennem volt, hogy úgysem lesz szükségem erre a papírra, mert nem tanulok semmi olyat, amihez kellhet (a mentálos képzésre pl kell, és talán a lelkigondozóira is, de akkor még egyik sem érdekelt). De hirtelen elkezdtem rettegni attól, hogy többet hiányoztam mint szabad, és ugrik a lehetőség a folytatásra, és nem értettem miért félek ennyire. Kiderült, hogy még csak kétszer hiányoztam (akkor belegondoltam, hogy micsoda egy mazochista vagyok... úgy jártam hónapokig, hogy utáltam minden pillanatát, és mégis elmentem... nem is értette senki, hogy miért megyek így, és igazából én sem értettem. Így utólag már világos...). Aztán egyszer csak értelmet nyert az izgalmam. Saci mondta, hogy az asszisztensi két, kb egyidőben végző csoport tagjaiból fog állni. Este pedig a telefonálás közben kiderült, hogy Gabiék csoportja a másik, és együtt végezhetnénk az asszisztensit (ő mindenképp megy), és utána együtt indíthatnánk drámacsoportot, és ezt ő már rég tudja, hogy így lesz... Ez fantasztikus! Gabi elképesztő ember, és vele drámázni lenne a legjobb. Azt is megbeszéltük, hogy én közben elkezdek járni a teológiára, és vagy a lelkigondozóira, vagy a mentálra, meg együtt a bibliodrámát is elvégezhetnénk, és akkor tényleg Istennel együtt vihetnénk drámacsoportot mindketten mentálos szakemberként...

Kezd a kuszaságból körvonalazódni a fényes jövő, amiben úgy tűnik nem sok angoltanítás lészen... :-))) Nagyon izgalmas!